2014. december 25.

Újra igazi karácsony

A története címe: Újra igazi karácsony
Szereplők: Narcissa & Lucius Malfoy
Kulcsok:
1. Kulcs: Karácsonyi tradíciók – karácsonyi vacsora
2. Kulcs: Szereplők - Narcissa & Lucius Malfoy
3. Kulcs: Karácsony szelleme - hazatérés
4. Kulcs: Páros-kémia - canon
5. Kulcs: Titkos kulcs - 1. Harry Potter és az Azkabani Fogoly karácsonyi részletei – száncsengő (átvitt értelmű felhasználás)
Műfaj: romantikus novella (levélregény stílus, amely a formázásban is érvényesül)
Korhatár: 12 év
Figyelmeztetések: AU, OOC
Leírás: Lucius Malfoy 1998 májusában, a roxforti csata után börtönbe kerül, így felesége, Narcissa veszi át a család irányítását. Levelein át ismerhetjük meg a házaspár múltját, Cissa hétköznapjait, fia jövőéért vívott csatáit, férje szabadulásáért való küzdelmeit.
Címadó idézet:
Az a nap az igazi karácsony, a nagy ajándékozás, a szeretet napja, amikor magadhoz ölelheted a Kedvest.
Csitáry-Hock Tamás
http://www.citatum.hu/idezet/68004

Kedves Olvasók, Zsűritagok!
Életem első canon történetével kívánok Nektek és szeretteiteknek Kellemes Ünnepeket! Remélem, hogy sikerült bemutatnom egy picit más oldalról a Malfoy családot, de nem lett hiteltelen, netalán nyálasan túl romantikus (griffendéles!) az írásom.
J

ÚJRA IGAZI KARÁCSONY

Csend van. Ez a börtön már nem ugyanaz az Azkaban, ahol régen – alig több, mint egy éve – raboskodott, de mégis hallgatnak a foglyok. Sőt, ha jobban belegondol, most nagyobb, mélyebb, súlyosabb a némaság, mint amikor dementorok cikáztak fel-alá a folyosókon. Akkor az elítéltek rettegése hangos sikolyokban, őrült hangokban tört ki, míg most minden rab magába fordulva, csöndesen vegetál nap nap után.
A némaság kitűnő táptalaja a bűntudatnak, amiben nincs hiánya a férfinek sem. Sőt, talán az eddig elkövetett baklövéseinek naponkénti számbavétele az egyetlen, ami kitölti az idejét. Illetve kitöltötte az első levél érkezéséig. Nem tudja, hogyan, miként járta ki neje ezt a kegyet, csak ismét elolvassa a papírra rótt szavakat, pedig már kívülről tudja az egészet. De ha ez a levél nem lenne, a következő ügyvédi találkozóig, amikor esetleg végre be tudnak adni egy kérvényt a szabadulása ügyében, biztosan búbánat emésztené fel a szívét, gyöngítené a végsőkig varázserejét.
„Luciusom,
Nem volnék jó feleséged, ha nem tudnám, minden ajándékért fizetni kell az életben. Habár ezért a váratlan lehetőségért még magam sem tudom, hogy kinek, mivel tartozunk. De hidd el, jó tanítványod maradtam, emlékszem minden üzleti intelmedre, és igyekszem megtudakolni, hogy ezúttal kinek az adósává váltunk, és mennyit, mit kér cserébe az egyoldalú levelezésért. Talán nem árulok el nagy titkot – és hőn remélem, hogy senki se fog beleolvasni a leveleimbe –, de elérzékenyültem, amikor megkaptam a minisztériumi pecsétes engedélyt. Még jobb lenne persze, ha személyesen, nem az ügyvéden keresztül beszélhetnénk, de hát, ami késik, bízom benne, hogy nem múlik.
Tudom , hogy Blishwick tájékoztatott, de újfent biztosítalak felőle, hogy minden egyes üzleti ügyedet kézben tartom, még a kíváncsi szemek ellenére is. Már alig-alig érkezik rivalló a birtokra, és Draco meg én hozzászoktunk a szerényebb életvitelhez, a megmaradt két házi manóhoz. Debby, annak a bolond Dobbynak az unokatestvére igazi kincs, nagyon jól főz, serényen takarítja a házat, miközben Bertie felügyeli a kertet és vigyázz, hogy ne léphessen betolakodó a birtokra. Lassanként végeztünk a felújítással, festéssel, tatarozással, nem untatlak a részletekkel.
Draco jól van, vagy legalábbis apránként előbújt a régi személyisége a rátört apátiából. Valószínűleg nem lesz már az, aki lehetett volna, semmilyen értelemben; de a világunk sem lett az, amit Ő ígért nekünk… Nem számít már. Túléltük, Lucius, és ez messze több, mint amit jó páran el tudnak magukról, szeretteikről mondani. A Malfoyok még mindig részei a varázslók világának, akárki, akárhogyan tiltakozik ellene.
Én büszke vagyok arra, hogy a férjemet Lucius Malfoynak hívják, és volt mersze börtönbe vonulni, holott megpróbálhatta volna felhasználni Harry Potter hírnevét.
Kitartóan szerető nejed:
Narcissa„

*~*~N&L~*~*

„Kedves Méda!
Köszönöm. Köszönöm, hogy eljöttél a tárgyalásunkra, hogy hajlandó voltál Blishwick prókátor mellett helyet foglalni; egyáltalán azt, hogy szóba állsz velünk, velem a történtek ellenére. Megjátszhatnám, hazudhatnám neked, hogy akkor is kerestem volna a társaságodat, ha a másik oldal győz, de ismersz engem, a győztesek vonzanak. Mindig is ők vonzottak, ez hajtott Lucius karjaiba is.
Hittem a férjemben, bíztam az adott szavában, hogy siker és dicsőség fogja koronázni minden cselekedetét, de ez egy asszony, egy szerelmes feleség bűne, ha ez hiba egyáltalában véve. Gondolom, Te is a végsőkig kitartottál a választottad mellett, még akkor is, amikor ez már veszélyes volt. Ez a nők sorsa, szeretni, elnézni a botlásokat, eredendő jellemhibákat, segíteni, támogatni egy életen át. Nem bántam meg, hogy Lucius lett a férjem, még így sem, hogy a vagyonunk egy jó része ráment a tévedésére. Még ma sem tudom, milyen más utat választhattunk volna, illetve sejtheted, sok választásunk nem volt. Ő nem engedte…
Kérdésed köszönöm, Draco jobban van, bár – és ezt az apja nem tudja – még mindig küzd rémálmokkal, depresszióval. A háború, Lucius első bebörtönzése, Ő és a követői, még Bella is elrabolták a gyerekkorát, megfosztották őt a tisztességes jövő lehetőségétől. Dracót egyedül átengedtem volna a másik táborba is, ha tudom, hogy jó kezekbe kerül. Még mindig megvan az a levelem, amit Neked címeztem, de amit sosem tudtam elküldeni, mert Bellatrix is ismert engem, és árgus szemekkel követte minden lépésemet. A végén már nem engedte azt sem, hogy kettesben maradjunk Dracóval. Tudta, hogy bármit, tényleg bármit megtettem volna a fiam biztonságáért. Ezért kötöttem esküt Pitonnal, hogy megvédjem a gyermekem; sőt a legvégső elkeseredésemben hazudtam Potterért, mert Draco eltűnt a csatában. Bella ezt sosem értette, sosem érezhette át, nemcsak azért, mert nem volt gyermeke, hanem mert vakon hitt Benne… a normálison túl is. Emlékszel, egy ideig azt hittem, hogy sose megy férjhez, mert szerelmesnek véltem Belé? Az is volt, nem tévedtem.
Ha időd engedi, és kedved is volna hozzá, eljöhetnél a kúriába, megmutatnám, hogyan sikerült a felújítás. Örömmel megismerném az unokádat, ha már a lányodat nem tehetem.

Húgod, Narcissa”

*~*~N&L~*~*

„Tisztelt McGalagony Igazgató Asszony!
Köszönöm válaszát, igazán örvendetes a hír, mely szerint jól haladnak Roxfort felújításával. Kedves Öntől, hogy azt feltételezi, lett volna beleszólásunk abba, hogy a Minisztérium mire költi el a tőlünk elkobzott galleonokat; bár az igaz, hogy egy újságírói kérdésre azt feleltem, az egykori iskolánknak szívesen adnék, ha szükség lenne rá.
Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy megvásárolnám Draco helyét Roxfortba, remélem, ezt megérti. Még akkor sem, ha nyilván elvárom a fiamtól, hogy befejezze tanulmányait, és éppen ezért már kapcsolatba léptem családi jogászunkkal, hogy érdeklődje meg, milyen továbbtanulási lehetőségei vannak Dracónak.
Valószínűnek tartom, hogy kevés alternatíva lesz, de küzdeni fogok, minden fórumon, ha kell, a fiamért. Jól emlékszem Önre iskolás koromból, mindig is támogatta a diákok igazságos megítélését, házaktól függetlenül. Szívesen fogadnék el tanácsot Öntől Draco jövőjével kapcsolatban.
Mihamarabbi válaszában reménykedve:
Narcissa Malfoy”

*~*~N&L~*~*

Egy hónap megint elszállt, nem mintha a börtön falai között átérezné a múló időt. Csak a levelek száma gyarapodott és a szívében a vágy, hogy hazatérhessen. Narcissa üzenetei új rendet teremtettek üres napjaiba, felkelés után olvassa el egyszer a leveleket, aztán ebéd után még egyszer, és lefekvés előtt mindig csak egyet, az éppen legutolsót. Így szép lassan bemagolta az összes üzenetet, a szeretett nő szavai zsongítják fejét álomba. A legutóbbi küldemény valami olyan érzést keltett újra benne, amit már rég nem érzett felesége irányába; éveken át csak hálás volt a szépséges nőnek, de most talán újra beleszeretett.
„Drága Lucius!
Ma lenne a házassági évfordulónk, bár reményeim szerint erre nem kell emlékeztetnem Téged. Az a nap volt életem egyik legszebb napja, felülmúlni csak Draco születése napja tudta. Gyönyörűséges volt az idő, szikrázó, nem is Angliára jellemző nyári meleg. Szüleink arca sugárzott a büszkeségtől, ahogy a varázslótársadalom válogatott tagjai besétáltak a kúria parkjába, és megcsodálták a fehér pávákat, a jégszobrokat, az orchideával díszített, ezüstfehér esküvői sátrunkat. Jóformán ismét hallom most a boldogító zsongás hangjait, a megilletődött szavaidat, ahogy hűséget fogadsz, a sok kacagást, a gratulációkat, az elégedett vendégek megjegyzéseit. Mintha újraélném, álmodnám az egészet, most írás közben. Csodálatos nap volt, tökéletes a maga nemében. Beleborzongok, ha eszembe jut, hogyan öleltél aznap éjjel…
Húsz év sok idő egy házasságban, mégis oly kevés, bizonyos szempontból. Tudom, hogy mit szeretsz enni-inni, de vajon ismerem-e szíved minden vágyát? És főleg, azonosak-e még az álmaink? Remélem, igen, és azt is, hogy amint hazatérsz közénk, megelégedéssel fogadsz majd minden változást a ház körül.
Szerető hitvesed,
Narcissa”

*~*~N&L~*~*

„Mr. Potter,
Hosszas kutatómunka előzte meg a levelemet, melyben megköszönöm, hogy hozzásegített a férjemmel való egyoldalú kommunikációhoz.
Ne hibáztassa Andromédát, nem fecsegte ki a titkát, csak megerősítette az információ helyességét; a jogászunk az engedély kézhez vételétől fogva egyfolytában kutatta jótevőnk nevét. Valamiképpen nem is nagyon csodálkoztam, amikor kiderült, hogy ki az.
Jöjjön el hozzánk jövő szombaton testvéremmel és unokájával, Dracónak jót fog tenni, ha vele egykorú társaságában lesz, még ha nem is kedvelik egymást. Biztosíthatom róla, a fiam messzemenőkig tud udvariasan viselkedni, mikor vendégeket fogadunk, sőt jelen lelkiállapotában talán még jó is kisülhet egy kis meglepetésből.
Azt hiszem Maga is, éppúgy, mint Draco, sajnos jobban ismeri a rémálmok és a bánat, veszteség felett érzett fájdalom gyötrelmes kínját, mint amit megérdemeltek volna, vagy át kellett volna élniük ilyen fiatalon.
A szombati viszontlátásban reménykedve:
Narcissa Malfoy”

*~*~N&L~*~*

„Drága Férjem,
Nem fogsz örvendezni a híremnek, megtaláltam a titokzatos jótevőt, aki segített nekünk. Harry Potter volt az, aki a kis mugliivadék barátnőjét rávette, nézzen utána, hogy vajon küldhet-e levelet egy bebörtönzött fogolynak a családja. Elmesélte, hogy a varázslótörvények meglepően szigorúbbak ebből a szempontból, mint a muglik, mert a varázstalanoknál az elítélt is írhat, igaz, hogy átolvassák levelét.
Igen, elmesélte, Lucius, mert elhívtam hozzánk, múlt szombaton itt ebédelt Médával és az unokájával. Furcsa asztaltársaságunk volt, pedig az ebédlő falai már sok bizarr dolgot láttak, de ilyet talán még nem. Ne haragudj rám, amiért csak utólag, egy hét múltán említem a dolgot, de időközben lefoglalt pár egyéb probléma is. Blishwick irodája szerteágazó kutatómunkát végzett, és sejthetted, jómagam is felkerestem levélben, személyesen minden szóba jöhető aranyvérűt Draco jövője érdekében. Minerva McGalagony hajlandó visszavenni fiunkat a Roxfortba, hogy befejezhesse tanulmányait, de ez sajnos még messze nem elegendő. Egyetlen jel a karján, közös baklövésünk, kis híján porig rombolta esélyeit a normális életre.
Félek, Lucius, hogy visszafordíthatatlanul megrontottuk Draco sorsát, és ebben nekem legalább annyi felelősségem volt, mint – talán megbocsátod az őszinteségemet – neked is. Nem voltam elég erélyes akkor, amikor annak kellett volna lennem, nem szóltam, ha úgy véltem, túlzott, már-már griffendéles vakmerőséggel ugrottál neki egy feladatnak, csak azért mert Ő kérte. De ma sem látom be, milyen más utat választhattunk volna…
Lucius, kérve-kérlek, ne gyűlölj meg érte, ha a legváratlanabb és legkevésbé a múltunknak megfelelő helyekről fogok segítséget kérni. Szeretlek, sírig tartó hűséggel, de Draco jövője előbbre való mindennél. A büszkeségünknél is.
A Te Narcissád”

*~*~N&L~*~*

Szeptember elseje van, és a férfi képzeletben ott lépked neje és fia oldalán, büszkén, fejét felvetve, átnézve az ócsárolók, kötekedők hadán a King’s Cross-i pályaudvaron. Tudja, érzi, nem kell ahhoz velük lennie, hogy Narcissa és Draco éppen úgy játsszák el a hűvös Malfoy szerepet, mint ahogy fantáziája megelevenítette. Mindig is a családja volt az elsődleges szempont az életében, rájuk volt büszke, értük élt. Amint mást helyezett érdeklődése középpontjába, úgyszólván mindig belebukott, rosszul választott.
Blishwick reggel hozta el a hazatéréséhez szükséges kérelmet, együtt olvasták el, bár Lucius nem kért az értelmezéshez segítséget. Az évek során szerzett üzleti tapasztalata megtanította olvasni a sorok között is, a jogi nyelv körülményes kifejezései most sem fogtak ki rajta. Ez az ő szülői öröksége volt, amit igyekezett átadni Dracónak is, egészen annak ötödévéig, amikor a Nagyúr szolgálata lett ismét elsődleges életcélja. Visszatekintve sem bánja tetteit, csak fiát sajnálja, amiért helyette próbált elvégezni egy erején felüli feladatot.
Narcissa levele fájt, hiúságát megsebezte, hogy a mindig engedelmes neje ellenvetését fejezte ki mind apai, mind férji kötelességeivel szemben. De aztán ráébredt, hogy valószínűleg azért fáj a szó, mert igaz volt a vád; a büszkesége, konoksága, amivel kergette az Első Halálfaló vitatható titulusát, életük megkeserítője lett. Cissa mindig is jobb politikus volt nála, higgadtabb, még mardekárosabb, egészen simulékony is tudott lenni, ha célt akart érni. Házasságukat anyja pont emiatt nem helyeselte az elején, óva intette Luciust a Black lánytól. Neki a tüzesebb Bellatrix, vagy a túl szótlan Androméda jobban tetszett, mint a nővéreitől oly különböző és jóval szebb Narcissa. Lucius azonban kitartott választása mellett, és sosem kérdezte meg nejét, mivel tudta leszerelni anyósát. Csak örült, hogy megtette azt, és élvezte a fészekrakás izgalmait. Tisztán emlékezett az első együtt, kettesben töltött karácsonyukra. Még önmagát is meglepte az érzelmes ötlettel, amivel karácsony estéjén előállt. A vacsora után Narcissa kibontotta az ajándékait és felpróbálta a nemes hiúzbundát, amihez Lucius maga vadászta le az állatokat. Cissa fejedelmien gyönyörű volt, akár egy királynő, és boldogan mosolyogva szállt be a kúria előtt álló szánba. Havas volt a táj, holdfényes, csillagdíszes éjszaka, a száncsengők hangja andalító; minden annyira romantikus, mintha egy regényből rendelték volna. Lucius később gyakran úgy gondolta, hogy ezen az éjen fogant a fiúk.
Merengését a vacsorát hozó őr közeledése zavarta meg, észre se vette, hogy míg elgondolkodott, addig besötétedett. Draco mostanra már a kastélyhoz érkezhetett a vonattal, készülhetett a leszálláshoz, újabb iskolai évéhez. Ha tudott volna, és hitt volna benne, most fohászt mondott volna a fiáért; és büszke volt rá, amiért bemerészkedett egyedül sok száz őket gyűlölő varázstudó közzé. Belátta már, Narcissának volt igaza, Draco boldogulását elősegíteni lesz majd egyetlen gondja neki is, amint hazatér.
De addig is, ha legközelebb meglátogatja ügyvédjük, üzen feleségének, szabad kezet ad neki.

*~*~N&L~*~*

„Draco, kedvesem,
Ne haragudj, de nem hiszem el, amit a leveledben írtál. Három sebesülés egy hét alatt mindenképpen a bosszú kategóriájába esik, és nem írható a véletlen számlájára. Ne hibáztasd se az Igazgató Asszonyt, se Madam Pomfreyt, én kértem őket, hogy haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassanak az állapotod felől. Bár nagykorú vagy, de azt hiszem, vannak olyan pillanatok, amikor – bármennyire is fáj ezt leírnom – nem látod át kellőképpen a dolgokat. Ha szemtől szembe állnánk, még a gyerekes jelzőt is kimondanám a viselkedésedre.
Felesleges titkolózni, nem foglak attól kevesebbnek gondolni, mert Te hittél abban, hogy van számodra második lehetőség, és nem toroltad meg haragosaid támadását. Az, hogy nem vágtál vissza, pont azt bizonyítja, felnőttél, nem engeded szabadon garázdálkodni az indulataidat.
Senki sem tudja jobban nálam, hogy bőven tapasztaltad, mire képesek a sötét varázslatok, és tudnád őket használni, ha akarnád. Boldoggá teszel akkor, ha erről a jártasságodról nem adsz számot a Roxfortban.
Ölel:
Édesanyád”
*~*~N&L~*~*

„Mr. Potter,
Nem szeretném figyelmeztetni, illetve csak egyszer szeretném kérni rá, hogy figyeljen arra a személyre, aki számomra a legfontosabb a világon.
Ha úgy tetszik, vegye akként, hogy önkéntes testőrségével leróhatja a tartozását felém.
Narcissa Malfoy”

*~*~N&L~*~*

„Kedves Méda,
Köszönöm érdeklődésed, sajnos, igazak az általad hallott pletykák, Draco az első hetet kis híján egyvégtében az Ispotályban töltötte. Habár természetesen tagadta, amikor rákérdeztem, sőt megpróbálta kisebbíteni a bajt, de mind Pomfrey, mind McGalagony értesítettek a sérülései valós mértékéről.
A legsúlyosabb az utolsó, egy sötét átok volt, amivel jóformán az összes bordáját porrá zúzták, és csaknem megállt a szíve. Hermione Granger sóbálvány átka meglepő megoldásnak bizonyult a további csonttörés ellen, de persze a gyors segítség mellett sem kerülhette el Draco a csontnövesztés fájdalmas tapasztalatát.
Igen, Harry Potter valóban ígéretet tett nekem arra, hogy figyelni fog Dracóra, és örülök neki, hogy ebből nem csinál titkot. Én kértem meg rá, de elhiszem, ha azt írod, hogy gondolt rá ő is. A fiataloknak mindig jóval nehezebb a velük egykorú, általuk ismert személy bántalmazását nézni, hála Merlinnek, hogy Potter még inkább együtt érző varázsló. Ha jól sejtem, ez vezette őt győzelemre is.
Várlak titeket szombaton, remélhetőleg akkor sokkal jobb hírekkel.

Csókol testvéred,
Cissa”

*~*~N&L~*~*

Szerencséje volt a varázsvilágnak, amiért őt börtönbe zárta, de az összes kis mocskos patkánynak is, akik kezet mertek emelni a fiára. Egy hétig dugdosták előle a lapokat, hazudoztak neki, mire éhségsztrájkba kezdett, mert érezte, hogy a családjával kapcsolatos híreket titkolnak el előle.
Elég volt két napig éheznie, a harmadik reggel Blishwick prókátor egy levéllel a kezében, ennivalót tálcán lebegtetve lépett be cellájába. Csak egy kis pirítóst tudott lenyelni, mert Narcissa írása, melyhez mellékelte a Próféta pár cikkét is, teljesen feldühítette. Próbálta faggatni a jogtudóst, de a fickó csak azt ismételgette, hogy minden rendbe jött már, kár felizgatnia magát, és rövid úton kiiszkolt mellőle. Órák múlva is felidegesítette az újság öles szalagcíme, a szenzációhajhász, kaján mocskolódás, ahogy a Draco elleni támadásokat próbálták kisebbíteni, csak diákcsínynek feltűntetni. Narcissa levele volt az egyetlen, ami segített neki lehiggadni; neje most is, mint mindig, megfelelő szavakat és főleg módszert talált, amivel leszerelte ellenségeiket. Újra és újra átfutotta a sorokat, és csak bólintani tudott elismerése jeléül. Felesége megint bebizonyította, hogy képes a családjuk érdekeit messzemenőkig képviselni, ha kell, akár az egész világgal szemben. Harcos volt, kíméletlen, született anyatigris. Jól emlékezett rá, milyen Cissa, ha haragos, micsoda dührózsák gyúlnak az orcáján, milyen villámló a tekintete; talán még szebb is olyankor, mint amikor nyugodt, higgadt, fensőbbséges. Első éveikben előfordult, hogy direkt felbosszantotta nejét, hogy lássa ezt az arcát is, amit jó ideig csak ő és Narcissa családja ismert; vita után mézédes, még a szokásosnál is intenzívebb gyönyöröket adó volt minden kibékülésük.
„Lucius,
Ne aggódj, ne dühöngj, és ne haragudj rám, muszáj volt hazudnom Draco érdekében. Te is tudod, ez jól megy nekem, sőt. Sosem fogom megbánni azt a mondatomat, mert ha holnap rápillantasz a Prófétára, akkor meglátod, az segített a legtöbbet. Talán mondanom se kell, hogy kitől kértem védelmet, figyelmet a fiúnknak, és bevallom, benne jobban is bízok, mint McGalagonyban vagy akár a tanári kar bármely tagjában.
Potter első szóra ott termett Draco mellett, az ismert követőivel az oldalán, és nem túl meglepő módon a támogatása rövid úton elhallgatatta fiúnk ellenségeit. De azért ismersz, szeretek biztosra menni, ezért írtam minden régi mardekáros ismerősünknek, emlékeztetve őket, hogy ki, mivel tartozik nekünk. Mert oly kurta az emberi emlékezőtehetség, főleg akkor, ha a kudarcokat, ballépéseket illeti. Csak velünk, Malfoyokkal szemben nem ilyen elnéző senki sem, túl magasan voltunk, irigyelt, már-már kiváltságos helyzetben, és ezt nem bocsátják meg nekünk.
Nem baj, Lucius, nem a varázsvilág számít, csak az, hogy túléltük, és nem rokkantunk bele. Fognak még ránk felnézni, biztos vagyok benne.
Csókol, hazavár:
Nejed”

*~*~N&L~*~*

 A varázsvilág legújabb szenzációja, avagy mivel szédítették el a Hős Harry Potter fejét?
 Roxmortsból jelentkezik sztárriporterünk, Rita Vitrol
Alig pár napja adtunk hírt azokról a csínyekről, melyeket az ismert halálfaló, Draco Malfoy ellen követtek el, mikor újabb váratlan, minden eddiginél meglepőbb fejlemény jutott tudomásunkra. Habár természetesen tiszteletben tartjuk McGalagony igazgató asszony kérését, és nem készítettünk interjút sem az ifjabb Malfoyjal, sem az ügyben érintett Mr. Potterrel sem; mégis számos fiatal boszorka és varázslónövendék áll értetlenül az első két hét eseményei láttán, közülük pedig jó páran szívesen beszélgettek el velem.
Mint olvasóink nyilván emlékeznek, a híresztelések szerint három különböző támadás érte Mr. Malfoyt az első héten, habár egyik sem volt halálos, mégis úgy tudjuk, hogy az igazgató asszony drákói szigorral csapott le a feltételezett támadókra. Noha egyesek szerint néhány sérülést a volt halálfaló Malfoy maga is okozhatta, mind McGalagony professzor, mind Harry Potter annak a figyelmeztetésnek adott nyilvánosan hangot, hogy velük gyűlik meg a Draco Malfoyt megtámadók baja!
Néhány beszámoló növendék úgy vélte, hogy keresve sem lehetett volna jobb alkalmat találni a két harcias kijelentéshez, mint az első hetet lezáró vacsora előtt. Híreink szerint McGalagony igazgató asszony kicsapással fenyegetőzött bármelyik mardekáros tanulót ért sérelem esetén; míg Harry Potter leült vacsorázni Draco Malfoy mellé a Nagyteremben, és közölte nyíltan a bámuló diáksereggel, hogy: „Draco meg én szegről-végről rokonok vagyunk, tehát aki őt bántja, az engem bánt.”

Vajon mitől ez a pálfordulás Roxfortban? Ki járt közre Draco Malfoy érdekében?
És mire gondolhatott Harry Potter?
Van-e köze mindezekhez az eseményekhez Andromeda Tonksnak, aki a néhai Remus Lupin fiát neveli, a kis Teddyt, akiről köztudomású, hogy Mr. Potter keresztfia?
Vagy netalán Narcissa Malfoy és börtönben ülő férje irányítják az eseményeket? Riporterünk számos alkalommal látta Mrs. Tonksot a Malfoy-kúriába látogatni, talán a falak mögött békítették ki a közismerten egymást gyűlölő fiatalembereket? Milyen további terveik lehetnek még, és azok mennyire fogják befolyásolni Harry Potter jövőjét?
Igaz-e a pletyka, mely szerint mardekáros körökben régóta számítanak Lucius Malfoyra, mint Mágiaügyi Miniszterre? Lehet, hogy Potter barátságát akarják felhasználni, hogy tisztára mossák a nevüket?
Maradjanak velünk, mert lankadatlan éberséggel fogjuk gyűjteni az információkat, és azon nyomban, ahogy tudomásunkra jutottak, közzé is fogjuk őket tenni!
Az Önök örökké kíváncsi, fáradhatatlan hírmondója, Rita Vitrol Roxmortsból jelentkezett.

*~*~N&L~*~*

„Kedves Méda,
Lucius hazatérésére benyújtott kérelmét elutasították, illetve Blishwick beszámolója szerint a jövő évre halasztották a megtárgyalását.
Át tudnál jönni minél hamarabb? Egyszerűen nincs rá ötletem, kit kellene felkeresnem, ki segíthetne, vagy hogyan tudnám felgyorsítani az eljárást. Végtelenségig nem zaklathatom Harryt sem, így is kikezdte őt a sajtó.
Nem tudom, mit fogok írni Luciusnak. Idestova öt hónapja várja a börtönben, hogy kitűzzék a tárgyalását. Nekünk Dracóval szerencsénk volt, és félek, hogy ez rajta csapódik le.

Húgod,
Narcissa„

*~*~N&L~*~*

 „Drága Lucius!
Beköszöntött az ősz, és aranyló fényárba vonta a kúriát meg a kertet, szokás szerint. A lombok halk susogása, a lehullott falevelek nehéz illata körbelengi a birtokot, de mindez semmit sem ér, ha nincs kivel megosztani az élményt. Emlékszel, hány madárfészket vettünk észre az órákig tartó kóborlásaink során Draco gyerekkorában? Hogy neki a ház mögötti erdőben tett séta milyen sokáig, évekig felért egy kirándulással? Hányszor ebédeltünk a késői, októberi nap sütötte teraszon, róla beszélgetve, tervezve a jövőjét, mikor ő már Roxfortban volt? Hogy mennyi tervünk volt, hányféle elképzelés?
Most is itt ülök a teraszon, de jelenleg elég nehéz bizakodnom. Bár a Próféta beszüntette az ellenünk irányuló támadásait, de a hatásuk, amit a varázslókra gyakoroltak, maradandó. Blishwick oda fogja adni neked a kérelmedet, amit elutasítottak, illetve bizonytalan ideig elnapolták róla a döntést.
Félek, Lucius, nagyon félek, hogy az idei karácsonyt nélküled kell töltenünk, Dracóval kettesben. Persze, Androméda felajánlotta, hogy átjön Teddyvel, sőt még Harry Potter is benézne a karácsonyi vacsoránkra, egyedül hagyná a barátnőjét és annak családját pár órára a mi kedvünkért… de semmi nem tudta volna felülmúlni azt az örömöt, hogyha hazatérhettél volna.
Bocsáss meg nekem, amiért nem írok többet.

Szerető nejed,
Narcissa”

Talán ez volt az első, és hőn remélte, hogy az utolsó alkalom, mikor egy könnycsepp nyomát fedezte fel Cissa levelén. A pergamen sarka csak egy pillanatra ragyogott fel, ahogy rávetült a gyertyafény, először azt hitte, hogy rosszul lát. Narcissa mindig olyan magabiztos, végsőkig kitartó jellem volt, házasságuk alatt egyszer sem látta őt sírni, csak a boldogság könnyeit pillantotta meg olykor neje szemében. De az utóbbi pár év ezek szerint felőrölte felesége kedélyét is, anélkül, hogy ő bármit is észrevett volna. Épp úgy, mint ahogy Dracót sem ismerte már, és erre csak itt a börtönben eszmélt rá.
Nem a falak állítottak közéjük korlátot, hanem ő maga, akkor, amikor mást választott sorsának vezetőjéül, és nem a családja jólétét helyezte az első helyre. Felemelte a levelet, megszagolta a pergament, ami Narcissa parfümjét árasztotta magából. Megvárta a sötétséget, mikor élete legszentimentálisabb cselekedetére ragadtatta magát, és a szájához emelte neje levelét.

*~*~N&L~*~*

Csöndesen járt fel-alá a kúriában, hetek óta készülődve a karácsonyi vendéglátásra. A két manó lelkesen segédkezett neki, de a kongó ürességet a szíve helyén semmi nem tudta betölteni. Hiába olvasott beszámolókat fia jó tanulmányi előmeneteléről McGalagony levelében, hiába beszélt naponta nővérével, sőt még Draco ritka levelei sem voltak elegek ahhoz, hogy bánata oldódjon. Október közepe óta, mikor Blishwick, a családi jogász beszámolt a kétszínű, álszent Wizengamot halogató taktikájáról, gyakran sírta álomba magát, Luciusszal közös hálószobájuk magányában. Csak nézte az ágy másik, üres felét, és azon kapta magát, hogy hullnak a könnyei.
Pedig megpróbált mindent, amit csak lehetett. Sorra végigjárta a régi ismerősök házát, teázott aranyvérű feleségekkel, ebédelt férjeikkel, elviselte kaján, olykor nyíltan kárörvendő viselkedésüket, amivel örvendeztek a Luciust ért kellemetlenségek miatt. November első hetében elment a Minisztériumba is, kihallgatást kért Kingsley Shackleboltnál, sőt még Arthur Weasley tanácsát is kikérte. Mindenki, Androméda, Harry Potter, McGalagony és Blishwick is, egytől egyig várakozásra intette őt, Narcissa viszont erre egyre kevésbé érezte képesnek magát. Hiszen, ha kiállhatott volna a bírák elé, vagy akár még Rita Vitrolnak is szívesen elmondta volna, hogy téves elképzeléseik voltak; nem volt akkora boldogság a Nagyúr követőjének lenni.
De nyilvánvalóan az egész varázslótársadalom elégtételt óhajtott venni rajtuk, szánt szándékkal húzták-halasztották a Luciust érintő döntést, csakhogy kiélvezhessék megaláztatásukat. Egyetlen gondolat derítette fel búskomor mindennapjait, hogy Draco élete jobbá fordult, nem merte üldözni őt senki a Roxfortban, amióta Harry Potter barátságot kötött vele. Ez volt az, amiért képes volt kiszállni reggelenként az ágyából, mert különben szégyenszemre legszívesebben órákig csak sírt volna elkeseredésében. Reményvesztett volt, kedvtelen, étvágytalan.
Búskomorságából aztán pont Rita Vitrol húzta ki, aki nem bírta ki, hogy Draco után ne mart volna bele Luciusba is. Házasságukról írt össze mindenféle undorító pletykát, hol azzal vádolva Luciust, hogy kitartott nőket keresett fel Narcissa háta mögött, hol azzal, hogy szadista, legvégül pedig azzal, hogy tulajdonképpen kettőjük kapcsolata csak álca, valójában Perselus Piton volt az idősebb Malfoy szerelme.
Narcissa haladéktalanul beperelte a nőt és az újságot is, de a felháborodás segített kimászni a depresszió karmából. A legszebb dísztalárjában ment el szembenézni Rita Vitrollal a bíróság előtt, és hetek óta először mosolyodott el, mikor a Wizengamot számos tagja volt kénytelen eskü alatt vallani a többi bíró előtt, hogy milyen összetartó házasság, példamutató aranyvérű párkapcsolat az övék.
Ez után a győzelem után könnyebb volt várakozni, mert tudta, hogy Lucius érteni fogja őt a címlapokból, és nem bánta, ha ez mindenki más számára is nyilvánvalóvá vált. Húsz év után is még mindig szerette a férjét, egyetlen napra se mondott le házasságukról, és csak vele képzelte el közös jövőjüket, úgy, ahogy a varázsesküben fogadta, holtáig.
Már szívesebben várta az ünnepeket, figyelmesebben olvasta el a kapott leveleit. Mind Draco, mind a Potter fiú emlékei eszébe idézték a roxforti kastély álomszép karácsonyi kinézetét, amit mindig lelkesen bámult, noha előkelő családból érkezett, ahol szintén kiemelkedően ünnepelték meg a karácsonyt. Tanulóként ő is élvezte a Roxmortsba közlekedő szánt, ahogy nagyokat ugrott a jármű a szikrázó hóbuckákon, a száncsengők vidám hangját. Ezért volt egykor Lucius meglepetése is telitalálat, titokban minden roxforti diák imádta az iskolai karácsonyi ünnepet, annak minden mágikus és mugli kellékével.

*~*~N&L~*~*


– Narcissa, de jól nézel ki!
– Te is, Méda, köszönöm. Szia, Teddy, hogy vagy? Harry, köszönöm, hogy eljött hozzánk ma.
– Ez csak természetes, Mrs. Malfoy.
– Narcissa, ha kérhetném. Draco, mutatod az utat Harrynek? Addig én segítek Teddynek levenni a kabátját.
– Szervusz, Méda néni – lépett az előtérbe Draco Malfoy. - Persze, anyám, erre gyere, Potter.
– Csodálatos ez a ház – lelkendezett a fekete hajú. Az ebédlőajtó előtt megvárták a hölgyeket és Teddy Lupint, aztán egymás után léptek be a varázslatosan szép helyiségbe.
– Köszönöm, nagyon igyekeztünk ünnepi hangulatúra varázsolni – felelt Narcissa, mialatt vendégei körbenéztek a csillogó villogó étkezőben. – Draco, még nem mondtad el, hogy kinek kell a plusz teríték.
– Nos, igen… azért nem, mert meglepetés – mosolyodott el Draco Malfoy.
– Nem vagyok biztos benne, hogy épp arra lenne szükségem karácsony estéjén – vetette ellen Narcissa, nem kissé megütközve a körülötte állók mosolygós arcán.
– Talán mégis. Ha jól hallom, megjöttek – lépett a földig érő ablakhoz Draco.
– Kik jöttek meg? Draco, én nem számítottam további vendégekre – ellenkezett Narcissa, de azért ő is az ablakhoz sétált fia után.
– Nézd, nagymama, egy szánkó! – kiáltotta Teddy lelkesen.

Valóban, a kúria elé egy lovas szán érkezett, halkan csilingelve szállt a száncsengők éneke. A járműn ülők közül ketten, egy apróbb emberke és egy magas, keménykötésű, fekete bőrű férfi a házba sétált. Narcissa elképedve nézett az ebédlőbe lépő Kingsley Shackleboltra és Blishwick ügyvédre.

– Szép jó estét az egybegyűlteknek! – köszönt mély hangján az auror parancsnok.
– Jó estét, Mrs. Malfoy! Elnézést a hívatlan látogatásért, de néhány sürgős papírt alá kellene írnia – húzott elő egy paksamétát a zsebéből a prókátor.
– Milyen papírok? Miről van szó? – nézett tanácstalanul egyik férfiről a másikra Narcissa.
– Nem miről, hanem kiről, anyám – lépett hozzájuk Draco. – Apáról.
– Mi történt vele?
– Nem kell megrémülni, Mrs. Malfoy. A férje jól van, talán még sosem volt ilyen jól – válaszolta mosolyogva Kingsley. Nyomatékos szavaira Narcissa felkapta a fejét, és az ablak felé bámult. Vajon lehetséges lenne?
– Ha itt és itt aláírja, a fia és Mr. Potter személyes felelősséget vállalnak azért, hogy Lucius egy évig házi őrizetben marad – magyarázta a jogász.
– Jómagam hetente fogok személyesen ellátogatni Önökhöz, és két auror itt marad felügyelni az őrizetest. Sajnálom, de ehhez ragaszkodtak a Wizengamot bírái – mondta az aurorparancsnok. – Egyébiránt jó munkát végzett, Mrs. Malfoy, az Ön kiállása a házasságukért utat talált az aranyvérű bírók szívéhez.
– Micsoda? – képedt el végképp Narcissa.
– Eszükbe jutatta, hogy milyen lényeges az aranyvérűeknek az adott szavuk, és hogy a varázskötés, a házassági fogadalom, amit kimondanak, évszázadok óta társadalmunk alapja. A mardekárosoknak fontos volt a családi egységről szóló mondatod, míg a többieket elbűvölte a romantikusságod – mondta Andoméda Tonks.
– Romantikus? Én?
– Persze, drágám. Szemmel láthatóan még mindig szereted Luciust, nemde? – kacsintott Méda.
Narcissa nem tudott mást tenni, mint enyhén elpirult, míg a szobában lévők elkacagták magukat.
Villámgyorsan aláírta az elé tett pergament, és már futott is a bejárat felé. Debby a régi hiúzbundáját nyújtotta felé, amit szaladás közben kapott magára. Kifulladva érkezett a szán elé, ahol a még mindig szőke, büszke tartású férfi ült.

Lucius lenézett rá, és Narcissának a lélegzete is elállt. Évek óta nem látta ilyen boldognak férje arcát, nem látta ezt az életvidám mosolyt az ajkán.
– Jössz velem egy kört? Igaz, csak a birtokot járhatjuk körbe, de ez is több mint az eddigiek – mondta mély hangon a férfi.
Narcissa csak bólintani tudott, mire Lucius felsegítette a járműre. A férfi pattintott egyet ostorával, a ló nekilódult, a száncsengők édes hangja elfeledtette Narcissával a hideget is.

Megvárták, míg befordult a szán a ház sarkánál, és csak a két auror látta a viszontlátásukat megünneplő csókjukat. Narcissa boldogságtól ragyogó, könnyes szemét, édes mosolyát viszont csak férje, a karácsonyi ajándékként hazatért Lucius.



VÉGE




Megjegyzés a neveket illetően:
Hosszas gondolkodás után lett a két becenév, Méda és Cissa, főleg az utóbbinál el akartam kerülni a Bellatrix által használt verziót.
Blishwick létező aranyvérű, innen jött a neve:
http://harrypotter.wikia.com/wiki/Blishwick_family


13 megjegyzés:

  1. Kedves Író! :)

    Bár megrögzötten rajongok a slashért, mégis boldogan nyitottam meg a történeted, amikor láttam, hogy ez egy Cisy/Luc fic lesz. Nagyon szeretem őket együtt, és olyan kevés igazán jó történetet sikerül találnom róluk. Összességében tetszett a történet, de sajnos bőven maradt bennem hiányérzet, azonnal ki is fejtem lentebb.

    1. Karácsony-faktor: 10/5
    Nagyon szeretem a karácsonyt, az egyik legmeghittebb ünnep a számomra, imádom a hangulatát. Azonban a történetedben nem sikerült annyira visszaadnod a hangulatát, nem éreztem a fontosságát, ahogy azt sem, hogy erre épült volna fel a történet. Persze, fel lett vezetve akkor, amikor Cissy írta a levelében, hogy beköszöntött az ősz, és attól retteg, Dracóval kettesben kell majd tölteni az ünnepeket, de nagyjából ennyi volt, meg persze a végén a zárójelenet karácsonykor játszódott, de ott sem éreztem ennek az ünnepnek a szellemét. Az okát is elmondom mindjárt neked, csak az már egy másik szemponthoz tartozik.

    2. Összbenyomás: 10/5
    Olvastam már olyan történeteket, ami szerkezetileg szinte ugyanilyen volt, konkrétan levelezésekre épült, és volt, amelyik tetszett is. Most viszont azt kell mondanom, rosszul választottál.  Engem közismerten könnyű meghatni, mindenen képes vagyok bőgni, nálad ez a hatás elmaradt, valahogy nem sikerültek igazán érzelmesekre Cissy Luciusnak írt levelei. Igazából, őket ismerve ez nem is annyira elvárható, hiszen a külvilág számára meglehetősen hűvösnek, már-már ridegnek tűnnek, és tekintve, hogy Narcissa leveleit valószínűleg nem csak Lucius olvasta, így talán érthető, ha emiatt sem volt olyan túl érzelmes. Mindezt viszont szépen lehetett volna ellensúlyozni mondjuk a végén, amikor kiderült, Luciust hazaengedik, az egy nagyon megható rész lehetett volna. Persze, a romantikus novella mindenkinek mást és mást jelent, én szeretem, ha alaposan szemléltetik az érzelmeket, nekem ez hiányzott, és emiatt nem tudott közel kerülni hozzám ez a történet, ne haragudj!


    3. Összkép: 10/10
    Szerkezetileg rendben volt a történet, tisztán látszott, hogy mikor olvassuk Cissy leveleit, mikor járunk Lucius fejében – és itt rögtön ki is emelném, mennyire szerettem ezeket a részeket! *-* Az egész fic során ezek a kis részletek sikerültek a legjobban, szerintem szépen sikerült hoznod őt, jól eltaláltad. 


    4. Szereplők kulcs: 10/10
    Megadom a maximumot, de inkább csak az ösztönzés miatt, mert ha igazán szőrösszívű lennék, akkor kevesebbet adnék. Tudod miért? Mert még mindig tartom magam ahhoz a véleményemhez, hogy ez a levelezős megoldás nem volt a legjobb most. Nem tudtad így tökéletesen kibontani a szereplőidet, szinte csak a felszínt karcolgattad, merj legközelebb sokkal mélyebbre ásni, jó? Igazából ott, ahol befejezted kezdtél ráérezni ennek az ízére, ott éreztem azt, hogy igen, majd most fogsz megnyerni magadnak, erre homlokon vágott a vége felirat. Sebaj, majd legközelebb. ;)

    VálaszTörlés
  2. 5. Páros-kémia: 10/8
    Annyira nehéz ez, mert ahogy fentebb is írtam, ugye mindenkinek mást jelent a romantika, mindenki másra vágyik, ha megnyit egy ficet, mást-mást keres egy történetben, mást vár tőle. Te úgy érezted, ez egy tökéletes fic, erre jövök én, és hiányolom belőle a mélyebb érzelmeket, mert kicsit tényszerűnek érzem az egészet. Szeretem, ha egy történettől kapok valami újat, itt viszont ez nem történt meg. Igazából, ha azt nézem, akkor ahogyan ábrázoltad a házasságukat, az szépen beleillik az eredeti történetbe,tehát így tökéletes, viszont én meg vártam volna egy kis pluszra, valami másra. És pont ott vágtad le a történetet, ahol felragyogott a szemem, ahol kicsit jobban ki lehetett volna bontani ezt. Mert akárki akármit mond, az utolsó két mondatod igenis gyönyörű lett, szerettem.

    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10/7
    Ezt nem nagyon fogom bővebben kifejteni, sry. :D Itt figyelembe vettem a másik két kulcs felhasználását, és bár volt szerepe a vacsorának, a másik két kulcshoz viszonyítva elsikkadt picit.

    7. Karácsony szelleme-kulcs: 10/10
    Ez a kulcs az előzőnél is hangsúlyosabb volt, szépen megoldottad azzal, ahogy felhasználtad, hiszen Lucius hazatérése igenis fontos momentum volt, még ha kiszámítható is kicsit. Mondjuk a magyarázatát annak, hogy miért enyhült meg a Wizengamot szíve picit meseszerűnek éreztem, de elfogadom, hogy te hiszel abban, hogy meghatotta őket Cissy romantikussága meg az aranyvérűek szavahihetősége. 

    8. Titkos kulcs: 10/10
    Jelen volt, szerephez jutott, nincs panaszra okom. 

    Összességében lekötött a történeted, nem untatott, jólesett olvasni. Örültem, hogy erre a párosra esett a választásod, és bevallom, hű drarrystához híven titkon reménykedtem a megbúvó slash szálban, persze tudom, ez egy canon történet, de hát ilyen egy slasher, na. :P Ne haragudj, hogy az első két szempontnál sokat vontam le, de így érzem helyesnek és jogosnak. Ne szegje mindez a kedved, ügyes vagy, aranyos történetet hoztál nekünk.

    Köszönöm, hogy olvashattam, sok sikert a kihíváson, és áldott, békés ünnepet kívánok Neked!

    Szia,
    Kyra
    Kritika Klub tag (Megtalálsz minket a Merengő fórumán ;) )

    VálaszTörlés
  3. Kedves Író!
    Íme a pontjaim, remélem, hogy amiket írni fogok, nem bántásnak, hanem építő jellegű kritikának fogod fel. Látom a történetedben a fantáziát, de a megvalósításra több időt kellett volna szánnod.
    1. Karácsony-faktor:
    10/2
    Nem, nem és nem. Ebben nem volt karácsonyi hangulat, nagyon-nagyon nem. A történet egésze nem szólt másról, csak arról, hogy Lucius börtönben van, Narcissa pedig próbálja kiszabadítani, a végén pedig kaptunk egy bekezdést a karácsonyról. Egy karácsonyi kihíváson hiba ezt elkövetni, hogy nem a karácsonyról szól a történet, sőt, központi szerepe sincs.
    2. Összbenyomás:
    10/2
    Sajnálom, nagyon nem tetszett a történeted. A leveles forma helyett sokkal inkább lehetett volna naplószerű az egész, így nem hat furcsán az, ha a végén a levél helyett átváltasz sima leírásba, párbeszédekkel. A levelek is furcsán hangzottak, és nekem ez sokkal inkább volt egy általános kategóriájú történet, mint romantikus. Sokkal többet ki lehetett volna hozni mind a párosból, mint az alapsztoriból.
    3. Összkép:
    10/6
    Erre nem igazán van panaszom. Levélregényt ígértél, nagyrészt meg is kaptam. A fogalmazás gördülékeny, szerintem szépen fogalmazol, ugyanakkor valahogy nem tudott bevonni a történet. Pár elgépelést találtam benne, de ezek nem voltak vészesek. A történet egészen logikusan van felépítve, kronologikusan következnek az egyes részletek, ugyanakkor nem találtam benne a vége előtti felvezetést, ami lázba hozza az olvasót a végkifejlett előtt. A befejezést pedig elkapkodottnak érzem.
    4. Szereplők kulcs:
    10/7
    Narcissa és Lucius megvoltak, róluk szólt. Narcissából többet kaphattunk a levelezései által, hűvös, rideg, ugyanakkor az a baj, hogy néha nyálas. Tőle nem elvárható módon nyálas, de igazából ez elnézhető, hiszen jelezted, hogy OOC karaktereket kapunk. Luciust viszont semennyire nem ismerhettük meg, elvan a börtönben, haza akar menni. Volt egy pillanat, amikor a levelet megcsókolta, akkor azt éreztem, hogy na majd most beleláthatok a lelkébe, de ez nem történt meg.
    5. Páros-kémia:
    10/7
    Canon történet volt, ez nyilvánvaló. Mégis azt érzem, amit az előbb is említettem, hogy Narcissából többet ismerhetünk meg, mint Luciusból, így a szerelmüket sem tudtad teljesen jól ábrázolni. Narcissa szereti a férjét, ez sejthető, de a történetet nem hatja át ez a szerelem. Lehet a levelezésre fogni, és én is inkább erre fogom, de máskor próbálj nagyobb hangsúlyt fektetni az érzelmekre.
    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs:
    10/3
    A karácsonyi vacsora egyáltalán nem volt benne a történetben, csak említés szintjén tudjuk, hogy itt most egy vacsora van, de ennyi. Egy pár bekezdéssel sokkal jobban meg lehetett volna oldani, persze ehhez nem levél formát kellett volna választanod, vagy esetleg egy levélben leírni azt, hogy milyenek voltak egykoron a karácsonyi vacsorák.
    7. Karácsony szelleme-kulcs:
    10/10
    A hazatérés volt lényegében az egész történet mozgatórugója, Lucius a végén haza is tért, tehát nem lehet okom panaszra. Jól bántál a kulccsal.
    8. Titkos kulcs:
    10/2
    Szintén az a problémám ezzel, ami a vacsorával, hogy nem kapott elég hangsúlyos szerepet. Oké, átvitt értelemben állítólag benne volt, meg mintha olvastam is volna, de nem ragadt meg, nem volt lényeges. Úgy éreztem, hogy csupán azért van benne, hogy benne legyen, mert ezt is kulcsnak kaptad.

    VálaszTörlés
  4. Karácsonyi faktor:
    Azt kell írjam, nem sok szerep jutott itt a karácsonynak, csak tervezgetés szintjén, meg a legvégén bekukkantunk egy pillanatra a kúriába.
    4 pont

    Összbenyomás:
    Olyan jól indult... Kaptunk egy kis Luciust, aztán Narcissát, aztán Lucius mintha elfelejtődött volna. Aztán persze előbukkant - sápatag herceg a csengettyűs szánon. (Azt meg nem hiszem, hogy a Wizengamot olyan jófej lenne, hogy nem szimplán hazaengedik láthatásra, hanem még a romantikának is adnak a szánnal.)
    7 pont

    Összkép:
    Jó kis szerkezete lett volna a történetnek - ha nem siklott volna valahol félre. Eleinte kaptunk Luciust, megismerhetjük a körülményeit, a gondolatait, érzéseit, aztán voltak Narcissa levelei. Jó lett volna ez így tovább, de elbillent az egész a levelek irányába. Ami nem is baj - csak akkor lett volna eleve így. "Élő" jelenetnek bőven elég lett volna az utolsó - de akár azt is megismerhettük volna egy levélből, ha már a hazalátogatás után kezdődik maga a történet.
    5 pont

    Szereplők-kulcs:
    Hiába írod többször is, hogyan, mit érez Lucius, ezek a részek feledhetők. Hogy miért mondom ezt? Mert hetekkel ezelőtt olvastam a történeted, és alig maradt meg belőle valami - annyi, hogy Cissy leveleit olvassa unaloműzőként.
    Tetszett, ahogy Narcissa átveszi a család ügyeit, ahogy intézi őket, ám az már kevésbé, hogy bár sokat köszönhetnek nekik, még mindig "mugliivadék"nak nevezi Hermionét
    7 pont

    Páros kémia:
    Hát, ez kétségtelenül canon páros volt - ugyanakkor nem nagyon éreztem én azt a kémiát. Narcissa itt, Lucius ott, ekkora távolságból nehéz vegyülnie annak a két elemnek, amiknek reakcióba kéne lépnie. Megtudjuk, hogy Narcissa hűen várja haza hitvesét, tudjuk, hogy Lucius is magányos, és hogy megbecsüli neje rátermettségét és kitartását - de ennyi. Az az utolsó, fél pillanat pedig, amikor megjelenik azon a szánon, és megcsókolják egymást, nekem kevés ahhoz a bizonyos kémiához.
    7 pont

    Karácsonyi tradíció:
    Az a bizonyos karácsonyi vacsora. Na, pont az az, amiről nem tudunk meg semmit, csak előzetes infókat - hogy Narcissáék végre hajlandók társasági életet élni, hogy izgatottan szervezi, megismerjük a meghívottakat - de vége szakad a történetnek, még mielőtt leülhetnének ahhoz a bizonyos szépen megterített asztalhoz.
    4 pont

    Karácsony szelleme-kulcs:
    Hazatérés - ezért (is) küzdött folyamatosan Narcissa, sikerrel is jár - és lerendezed néhány sorban. Berobog az a szán, egymás karjába borulnak - és ennyi. Itt véget ér a történet. Hosszú-hosszú előkészítés, és egy kurta-furcsa lezárás, amitől hiányérzetem támadt.
    4 pont

    Titkos kulcs:
    Az a helyzet, hogy tudom, mi volt a kulcs, ugyanakkor nem fedeztem fel. Könnyen lehet, hogy ez az én hibám, hiszen régen olvastam/láttam már az Azkabani fogolyt. a száncsengő is pedig csak egy kis csengettyűzés volt a vacsora estéjén.
    4 pont.

    VálaszTörlés
  5. Kedves író!

    Karácsony-faktor: Olvasás közben szinte egyáltalán nem éreztem, hogy ez egy karácsonyi történet lenne. Csak a történet második felében jelent meg, abban, hogy Narcissa kifejezte Luciusnak írt levelében, hogy mennyire sajnálja, hogy nem tölthetik együtt a karácsonyt. De igazán csak a végén éreztem némi karácsonyi hangulatot a karácsonyi vacsora miatt. Ezzel ráerősíthettél volna, de sajnos ez is elsikkadt a hazatérés kulcs mellet, ami a történeted igazi mozgatórugója volt, és mellette szinte minden más háttérbe szorult.

    Összbenyomás: Összességében ez egy nagyon kedves történet. Egy nő szeretteiért való küzdelmét mutatja be, amit nagyon jól érzékeltetsz a levelekkel, Narcissa minden egyes rezdülésével. Ez nagyon szimpatikus volt számomra. Viszont a levélstílus miatt kissé tényszerűen fogalmazol, nem jönnek át teljesen Narcissa érzelmei, bár ebbe belejátszhatott, hogy a börtönbe, Luciushoz írt leveleket gyaníthatólag mások is olvasták, a többi levél pedig inkább hivatalos volt, de azért érzésem szerint egy kicsit több kellett volna az érzelmekből, főleg a Luciushoz írtaknál. A kulcsok között sem találtad meg az egyensúlyt. Volt, amelyiket nagyon kihangsúlyoztad, de volt, amelyiket szinte csak említés szintjén, illetve nem túl fontos szerepben raktál bele. Kicsit úgy éreztem, hogy sok volt neked a feladat, de szerintem legközelebb jobban fog menni ez a része is, mert gyakorlat teszi a mestert.

    Összkép: Tetszett a leveles szerkezet. Nagyon jól oldottad meg, hogy annak ellenére, hogy levelekben közlöd az eseményeket, mégis érzékeltetted az idő múlását és az események haladását. Jó helyen és jó időben ékelődtek be a Luciusos részek. Nagyon tetszett a történet szerkesztése, teljesen átgondoltnak éreztem. Jól építetted fel a koncepciót.

    Szereplők kulcs: Jól hoztad a házaspárt. Mind Narcissa, mind Lucius élt, lélegzett. Jó volt olvasni az általad megformált karaktereket. A mellékszereplőkből pont annyit hoztál, ami szükséges volt, nem éreztem, hogy hiányzott volna a részletesebb kifejtésük, mert az egész mű Narcissára és Luciusra koncentrál. Más esetben talán belekötnék abba, hogy nem hoztál ki a mellékkarakterekből többet, de most eltekintek tőle, mert tényleg nem voltak lényegesek.

    VálaszTörlés
  6. Páros-kémia: Hoztad azt, amit a könyvekből megtudunk a házaspárról, és ami a kánon alapján elképzelhető. Narcissa anyatigrisként harcoló habitusát, ahogy az övéiért küzd, és Lucius büszkeségét. Viszont vártam volna egy kis plusz, ami megmozgatja a fantáziámat, és továbbgondolhatom. Erre a vége jó lett volna, de ott meg befejezted a történetet, kitetted a vége feliratot, és az az esetlegesen megcsillanó plusz elenyészett. Nagyon sajnáltam! Még talán egy-két oldal és ez a része is teljes lehetett volna.

    Karácsonyi tradíciók-kulcs: Ez a kulcs valahogy teljesen elsikkadt. Megjöttek a vendéget, a házimanók felkészültek, de aztán minden félbeszakadt. A hazatérés kulcs ezt is háttérbe szorította, mint a karácsonyi faktort.

    Karácsony szelleme-kulcs: Ez a kulcs viszont tökéletesen benne volt. Ha csak ez az egy kulcsod lett volna, akkor nyert ügyed van. Teljesen ráépítetted a történetet, erre egy szavam sem lehet, és amikor megtörténik Lucius hazatérése, az a mű legjobb jelenete, ott kezd el élni a történet igazán, mikor a házaspár újra egymásra talál. Ezt egy-két bekezdés erejéig folytathattad volna, de ez egyéni vélemény, ettől még a kulcsfelhasználás értékéből nem von le semmit.

    Titkos kulcs: Így kellett volna a karácsonyi tradiciók-kulccsal is bánnod, mint ezzel. Itt leginkább a száncsengő felhasználására gondolok, mert az azkabani fogoly karácsonyi jelenetei nem igazán jelentek meg, voltak hangsúlyosak. A száncsengő nem hatotta át ugyan az egész művet, de fontos volt, és amikor megjelent, azok a történet legjobb jelenetei közé tartoztak, nagyon szerettem azokat a részeket olvasni. Okosan használtad fel a kulcsnak ezt a részét.

    Köszönöm, hogy olvashattam a történetet!

    Pontjaim:

    Karácsony-faktor: 4
    Összbenyomás: 7
    Összkép: 10
    Szereplők kulcs: 10
    Páros-kémia: 8
    Karácsonyi tradíciók-kulcs: 4
    Karácsony szelleme-kulcs: 10
    Titkos kulcs: 5

    Üdv:

    LL, zsűri tag (Kritika Klub tag, megtalálsz minket a Merengő fórumán)

    VálaszTörlés
  7. Kedves író!

    1. Karácsony-faktor: 2 pont
    Az utolsó pár bekezdést leszámítva, illetve egy-két mondatot a történet folyamán, szinte említést se tettél nem hogy az ünnepről, de még arról sem, hogy télen játszódik a cselekmény, karácsony környékén. Amikor pedig volt is szó róla, azt sem éreztem elég részletesnek, nem hatotta át az ünnepi hangulat a történetet, amit nagyon sajnálom, mert egyébként kifejezetten tetszett.

    2. Összbenyomás: 7 pont
    Őszintén megvallom, félve kezdtem el olvasni a történetet, nem hittem volna, hogy ez a levélregény stílus jó választás lesz, de kellemesen csalódtam. Habár az E/1-es elbeszélést nem mindig szeretem, de itt kimondottan tetszett, hogy a leveleken keresztül mutattad be a történet egyes elemeit; hogy mi történt a Malfoyokkal a háború után, hogyan viszonyult hozzájuk a varázsvilág, Narcissa és Andromeda egymásra találását, és természetesen Narcissa és Lucius kapcsolatát. De sajnos amennyire tetszett ez a rész, amikor a leveleket használtad a cselekmény bemutatására, a vége, amikor már E/3-ban írtál, annál kevésbé. Mintha két teljesen más személy írta volna őket; a levelekben nagyon szépen fogalmaztál, illett ez az udvarias, visszafogott megfogalmazás Narcissához, még ahol kellett, ott átjöttek az érzelmek; az utolsó néhány bekezdés viszont teljesen más stílusban íródott (ami persze érthető), de sajnos az a rész már túlságosan hétköznapi volt nekem. A másik negatívum, hogy szerintem nagyon elkapkodtad a befejezést, lehetett volna még nyújtani a viszontlátás felett érzett meglepetést, örömöt.

    3. Összkép: 8 pont
    A levelezésnél nem volt problémám semmivel egy dolgot kivéve: a dőlt betűs részek és az az után következő levél között nem hagytál üres sort, és így egybefolyik a két rész. A végén, az E/3-as részével viszont már több problémám is volt. Egyrészt a tagolás: a párbeszédeknél egybefolyik a szöveg, ott nagyon is elfért volna még néhány üres sor. Másik dolog, amivel más történetnél is problémám volt, a túl sok megjegyzéssel tarkított párbeszéd. Mindegyik szöveg mögé tettél megjegyzést: lépett előre, lelkendezett, mosolygott, felelte... Néha a kevesebb több, ezt továbbra is fenntartom, és itt is túlzásnak éreztem a megjegyzéseket.

    4. Szerelők kulcs: 9 pont
    Narcissa karakterét szerintem sikerült jól elkapnod, az kimondottan illett hozzá, ahogy a leveleit megfogalmazta(d), Luciusról viszont keveset tudtunk meg, az ő karakterét nem mutattad be igazán. Ahol volt róla szó, az rendben volt, viszont kevésnek éreztem, így róla nem igazán tudok véleményt formálni, ezért se tudom jó szívvel megadni a maximális pontszámot más történetekhez viszonyítva, ahol viszont mindkét főszereplőt kellő részletességgel ábrázolták.

    5. Páros-kémia: 10 pont
    Teljesen rendben volt, maximális pontszám, hát még hogy látom a megjegyzésedből, hogy ez az első canon történeted :)

    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 6 pont
    Habár benne volt a vacsora, ha jól emlékszem, többször is feltűnt ez az elem, de ugyanaz a problémám vele, mint az első pontnál: kevés. Nem azt mondom, hogy a cselekmény egészének ekkor kellett volna játszódnia, ami ugye nem is lehetett volna kivitelezhető a stílust tekintve, de amikor szó volt róla, az sem volt elég részletes, elég kidolgozott.

    7. Karácsony szelleme-kulcs: 3 pont
    Sajnálom, de itt is nagyon le kell pontoznom, ugyanis ez a kulcs se hatotta át a történetet, az utolsó bekezdésekig jóformán meg sem jelent, csak egy-egy mondat erejéig, amikor Narcissa emlékeztette Luciust, hogy hazavárja, és reméli, hogy mihamarabb újra találkozhatnak.

    8. Titkos kulcs: 5 pont
    A száncsengőt szépen beleépítetted, több helyen is megjelent, és imádtam is azokat a jeleneteket, azok (is) nagyon jól sikerültek, viszont a másik kulcsot, az azkabani fogoly karácsonyi részleteit én nem találtam sehol. Lehet, sőt, igen valószínű, hogy csak az én szemem siklott el felette, nem ismertem fel olvasás közben, de tényleg képtelen vagyok felidézni a hasonlóságokat, így erre a kulcsra jó szívvel csak a maximális pontszám felét tudom adni.

    Eddy, zsűri tag (Kritika Klub)

    VálaszTörlés
  8. Kedves Szerző! Köszönöm a történeted, és íme, hozom is az értékelést:


    1. Karácsony-faktor: 10/3

    Bevallom, én nem igazán éreztem a karácsonyi hangulatot a történetben. Igaz, a sztori fináléja akkor játszódik, de nem éreztem hangsúlyosnak a történetben.

    2. Összbenyomás: 10/6

    Hmm… A levélregényes megoldás nem igazán jött be. Mármint maga az ötlet tetszik, csak a megvalósítás nem az igazi. Maga a történet tetszene, hogy Narcissa mindent bevet, hogy visszakapja a férjét és biztosítsa a fia jövőjét – a könyvekből is így ismertük meg őt. Ezt át tudtad volna adni ebben a formában is, csak egy a bökkenő: túl egyformák lettek azok a levelek.
    Igazából az tette volna színessé és pörgőssé, ha láttunk volna egy kis mardekáros ravaszságot. Hogy leírja, ami előremozdítja az ügyét, közben pedig mást gondol. Ezt egyedül a Harrynek írt levél után láttam, amikor Luciusnak bevallja, hogy írt a srácnak – na, ilyesmiket vártam volna a többiben is. Hogy ha nem is a férjének – mert ugye a rabok leveleit felbontják –, de valakinek megírja az IGAZI érzéseit.
    Viszont ha ezt nem nézzük, a sztori felépítése jóra sikerült, ahogy Narcissa egyengette a dolgokat, de a vége picit elkapkodott. A felvezetés eléggé poéngyilkos – és csúnyát mondok, de hatásvadász is – volt. Lucius kiengedésének oka eléggé légből kapott, és hogy csengős szános miniszteri kíséretet kapott, az picit sok volt.
    A mellékszereplők rendben voltak, egyikük sem lett kirívóan OOC. Összességében

    3. Összkép: 10/9

    A stílusod szép, gördülékeny, látszik rajta az írói rutin. Akadt néhány elgépelés, meg néhány túlbonyolított mondat, de igazából semmi vészes. A sztorit sikerült szépen felépítened, egyedül a lezárásnál zökken egy kicsit.

    VálaszTörlés
  9. 4. Szereplők kulcs: 10/7

    Narcissa rendben volt, Luciust viszont túl… érzelgősnek éreztem. Persze, az Azkaban elég sok kárt tesz valsz az ember lelkivilágában, de nekem Luciushoz ez sok volt. Viszont itt megvolt a jól érezhető különbség a két POV szereplő között, ami határozott pozitívum.

    5. Páros-kémia: 10/8

    Ez is többé-kevésbé rendben volt, szépen mutattad a kapcsolatukat, bár nekem egy kicsit ez is túl idillire sikerült. Viszont Canon volt, és a könyvek alapján simán elhiszem, hogy a mindenféle probléma ellenére is ennyire összetartó a Malfoy család.

    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10/4

    Hát… Említés szintjén benne volt, de ennyiben ki is merült a dolog. A vacsorára csak készültek, de igazából egy percet sem láttunk belőle.

    7. Karácsony szelleme-kulcs: 10/7

    Benne volt, a sztori végig Lucius hazatérését készítette elő – de magát a hazatérést elég gyorsan lerendezted, így ehhez a kulcshoz volt egy kis hiányérzetem.

    8. Titkos kulcs: 10/8

    A szán csak díszletként funkcionált leginkább, viszont az Azkabani fogoly szerves része lett a történetnek.


    Egy ötleteiben jó, megoldásaiban kevésbé szerencsés történet volt ez, de alapjában véve jó szájízzel tettem le végül a novellát. Köszönöm, hogy olvashattam!



    Üdv: Xwoman

    VálaszTörlés
  10. Kedves Író!
    Kicsit bajban vagyok a véleményezéssel, mert nagyon kétpólusú érzések kavarognak bennem a történetedet olvasva, mindenesetre elkezdem leírni a dolgokat pontokba szedve és remélem, hogy a végére valami érthető sül majd ki belőle. ^.^” Mert az biztos, hogy ha nem kellene a kulcsokkal is foglalkoznom, akkor most áradozhatnék kedvemre, igazán remek történetet alkottál, ráadásul Narcissa főszereplésével, aki nagyon közel áll a szívemhez.

    KARÁCSONYI FAKTOR: 4 pont
    Igaz, hogy a visszaemlékezős részt nagyon szépen megírtad és igazán hangulatos lett, de ezen kívül nem igazán éreztem azt, hogy a történeted a Karácsony köré szerveződne. :( Jelen volt ugyan, felvetted a levelekkel, de épp csak annyi hangsúlyt fektettél rá, amennyi feltétlenül szükséges volt, koránt sem annyit, amit szerintem megkívánt volna a kihívás, tekintve, hogy ez az alap téma.

    ÖSSZKÉP: 7 pont
    A levelek frappánsak lettek és éppolyan hosszúak, hogy jól esett olvasni őket, megadták az egész történet ritmusát. Az elején kicsit megriadtam, mikor megláttam, hogy levélregény lesz, féltem, hogy oldalakon keresztül húzott, egy témát hatféleképpen körbejáró nemesi levelezést fogunk kapni, de kellemesen csalódtam. Narcissa stílusa jól átérződött a levelein; feszes tempójú, nem túlbeszélt, célratörő mégis udvarias volt minden sora a leveleinek – éppolyan, amilyen ő maga.
    A pontlevonás igazából annak szól, hogy kicsit aránytalannak éreztem a történetet. A felvezetés nagyon hosszú volt, szépen kifejtett, lassan kibontakozó, ugyanakkor itt-ott számomra feleslegesnek tűnő részektől sem mentes. A Draco-Harry barátság vonal például nagyon tetszett (bevallom, a rossz slasher lelkem csak belelátta a kibontakozó románcot is… ^.^) de eléggé fölöslegesnek éreztem. Ha csak arra nem volt jó, hogy Ritát valahogy képbe hozd és elvezesd őt addig, hogy Narcissa és Lucius kapcsolatára rászálljon. Akarjam ezt hinni? Akarom. A másik, amivel viszont nem tudok kibékülni a meseszerű lezárás. Számomra hihetetlen, túl egyszerű, túl szép, túl hirtelen és főleg túl fluff a hosszan bemutatott, hónapokig tartó hasztalan küzdelem után.

    SZEREPLŐ KULCS: 9 pont
    Nagyon megörültem, mikor megláttam a szereplőválasztásodat, kedvelem a Malfoy párt, te pedig épp annyi érzéssel megfűszerezve mutattad be a kapcsolatukat, amennyit az én kis szívem megkívánt. Tudod mi volt, az, ami igazán megfogott a történetben? Narcissa. Tetszett a kitartása, a méltósága, az, ahogyan valódi nemesasszonyként, emelt fővel, soha nem meghódolva a környezet ítélete előtt végig előre ment és megtalálta a maga útját; tudott méltósággal kérni és meghálálni. Képes volt a saját és a családja sorsát még egy ilyen helyzetben is a kezében tartani és irányítani. Az az asszony volt, akinek én szeretem őt látni, épp annyi érzelemmel és erővel felruházva, amivel a szívembe zártam. Akit egy kicsit erőtlenebbnek éreztem, az Lucius volt, szeretted volna közel hozni az olvasóhoz, ami sikerült is, ugyanakkor az én ízlésemnek kicsit túlságosan felpuhult a karaktere, főleg a visszaemlékezős részben.

    VálaszTörlés
  11. PÁROS-KÉMIA: 10 pont
    Ugyan megnehezítette a dolgot, hogy a két szereplőd alapvetően nem sokat találkozott a történetben (leszámítva a visszaemlékezést és a végén felvillanó jelenetet) én mégsem éreztem, hogy hiányolnám a kapcsolatukat. Narcissa szemén keresztül tekintve erre az egészre, azt kaptam, amit a Malfoy pár esetében vártam. Hűséget, kölcsönös tiszteletet, mély összetartozást, amit a kötelesség indított el, de még egy ilyen helyzet próbáját is kiállja. Nem volt itt nagy lángoló szerelem, vallomás – hozzájuk az ilyesmi az én fejemben nem is illik. De megvolt az a mély odaadás és kitartás Narcissában, amitől él a Malfoy házasság. Lucius oldaláról kicsit hiányoltam ugyanennek a megjelenését (a levél-csókolgatásnál éreztem ezt picit megjelenni, de az meg számomra már-már a ló túloldala volt, meglettem volna nélküle is. ^.^”) de olyan szépen vitted Narcissa oldalát, hogy itt nem szeretnék ebbe belekötözködni, megadom a maximum pontot. (És csak csendesen biztatlak, hogy ha később még lesz kedved és ihleted hozzányúlni ehhez a történethez, akkor esetleg Lucius oldaláról tedd meg. ^.^)

    KARÁCSONYI TRADÍCIÓ: 2 pont
    Itt voltam nagy bajban, mert hiába szeretnék magas pontot adni, sikít a fejemben a ’kevés’ jelző. Volt említve, talán egy levélben? Vagy kettőben? Nem is vagyok benne biztos, számomra egyáltalán nem lett hangsúlyos. Mindvégig vártam, reméltem, hogy majd a vacsora lesz a csúcspont aztán puff, vége is lett a történetnek. :(

    KARÁCSON SZELLEME: 10 pont
    Nincs panaszom és nagyon sok mindent nem tudok mondani, hiszen alapvetően ez volt az a kulcsod, amire az egész épült. Narcissa küzdött, hogy a férje hazatérhessen és a végén a megnyugtató végkifejlet is meg volt, mint azt fentebb már említettem talán kicsit túl hirtelen is jött. Mindenesetre a hazatérés meg volt, csupán az olvasói katarzis maradt el belőle. :( Ettől függetlenül részemről mindenképp jár érte a maximális pont, hiszen áthatotta az egész történetet, a hazatérést kísérő bizonytalanság, várakozás és küzdelem leheletfinoman átszőtte a levelek és átkötő részek hangulatát is.

    TITKOS KULCS: 10 pont
    Ezért teljesen odavoltam. Számomra az Azkabani fogoly könyvet megjelenítetted azzal, hogy Narcissa a leveleket a börtönbe írta – talán nem ez volt a tökéletes reflektálás a könyvre, de nálam nem maradt hiányérzet. A száncsengőt szintén remekül beépítetted, igazából a karácsony-faktorra is emiatt adtam végül jobb pontot, mint először kigondoltam. ^.^ A visszaemlékezős rész ugyan kicsit cukormázasabb volt számomra, mint amit egy Malfoytól elvárnék (Nehezen tudom ezt a kocsikázást elképzelni Luciusról) de itt mégis meg tudtam vele barátkozni. Tudod, miért? Mert rettenetesen tetszett, ahogy a száncsengő az útmutatás szimbóluma lett; egy emlékekből előderengő hang, ami vezeti Narcissát, hogy küzdjön ezért a kapcsolatért. Lehet, hogy ismét csak én akarom belelátni ezt a történetedbe, de számomra végig az a gyerekkori emlék jelent meg a lelki szemeim előtt, mikor édesanyám az ágy szélén ülve magyarázta, hogy a Mikulás rénszarvasain azért van csengettyű, hogy a Télapó ködös éjjeleken is visszataláljon a szánjához. :) Ezt az élményt egy picit elrontotta a vége; ott már erőltetettnek éreztem, hogy ezt az emléket újra behoztad a képbe, de legyen. Ez a pici kesernyés-édes íz csak az én számban maradt, a száncsengő kulcsod felhasználása ettől függetlenül is remek lett. :)

    ÖSSZBENYOMÁS: 10 pont
    Összességében minden fentebb említett „hibája” ellenére is nagyon pozitív a benyomásom erről a történetről. Rettentő kíváncsian várom, hogy vajon ki rejtőzhet a sorok mögött, mert ilyen remekül elkapott Narcissáról rég volt alkalmam olvasni. Bár írtad az elején, hogy ez az első canon történeted (épp ezért van is tippem, hogy ki lehetsz) nagyon remélem, hogy a kihívás után kedvet kapsz majd ismét ehhez a karakterhez, mert szerintem nagyon jól bánsz vele. :)

    Köszönöm az élményt és további szép pontokat kívánok Neked!
    DaeMoon, zsűri tag (Kritika klub tag)

    VálaszTörlés
  12. 1. Karácsony-faktor: 10
    2. Összbenyomás: 9
    3. Összkép: 9
    4. Szereplők kulcs: 9
    5. Páros-kémia: 9
    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 9
    7. Karácsony szelleme-kulcs: 10
    8. Titkos kulcs: 9
    Eredeti ötletnek tartottam a levélregényszerű felépítést, és nagyon sajnáltam, amiért pont a legvégét nem lehetett egy olyan boldog, szívbemarkoló üzenettel lezárni, amelyben például Narcissa visszaemlékezik, hogy mennyire nagyszerű ajándék volt, hogy karácsonyra hazatérhetett a férje. Tök jó volt az alapkoncepció, és pont emiatt a stílusváltás miatt úgy éreztem, hogy az író gyorsan be akarta fejezni a sztori végét.

    Angel8

    VálaszTörlés
  13. Kedves Zsűritagok!

    Köszönöm a kritikáitokat!
    Aki már látta a tumblres bejegyzésemet, az tudja, hogy mennyire érdekfeszítőnek tartom azt a tényt, hogy hiába canon a történetem, ahány olvasó, annyi meglátás :)
    Ez pláne a kulcsoknál látszódik, pontszámokban is, de magánál a párosnál is izgalmas, hogy szinte mindenki másnak találta szegény Luciusomat.
    Sokat tanultam, rengeteg tapasztalatot szereztem a véleményeitekből, és talán nem volt szerencsés a forma, vagy nem elég kulcshoz dolgozott a ficem, mégis szívemből imádom őket.

    Egyszer egy másik írásomban már leírtam, én afféle arisztokratikus párosként tekintem Narcissát és Luciust, és mint ahogy az angol királyi párnál sem lehet kívülről megtudni sohasem, hogy mitől működik oly annyira a köztük lévő kapcsolat, valójában itt sem lehet. Egység van, kifelé mindenképp, és az a canon, ha nem tudunk belesni az ajtón.
    (legfeljebb legközelebb azt írom majd, hogy canon szemléletű canon pár :D )

    Köszi még egyszer a munkátokat <3
    Mariann

    VálaszTörlés