Interjú Mariannal

Háromgyerekes anyuka vagyok, még itthon a legkisebbel. A sok házimunkát két webáruház vezetése színesíti, meg a sok-sok olvasás. Súlyos könyvmoly vagyok, idén már több mint 200 könyvet fogyasztottam el; viszont tévét egyáltalán nem nézek, a sorozatokról csak tumblr műveltségem van. Slasherként írok, főként Drarryket, és idén júliusig a Kritika Klubban is garázdálkodtam, gondolom páran megjegyezték a nevem a túl őszinte véleményeknek, kemény pontoknak hála.

Hogyan és miért választottad az írói nevedet?
Mert szabad volt J Anno 2008-ban a Lumoson kezdődött a HP-vel kapcsolatos karrierem, ott czenema-ként regeltem, majd így kerültem a Továbbvilágra is. A Merin tiszta poénból írtam be a saját nevemet, és mivel szabad volt, le is csaptam rá. De valamilyen szinten ez vállalt, tudatos döntés is, mert nem szeretem ezt a sok ilyen-olyan felhasználónevet, pláne azt nem, ha valakinek több van. Talán ezért használom Acediát mindenhol profilképnek is, ha lecserélem, gyakran kapok levelet, hogy már összekapcsolódott a Lustaság Hercegnőjével a nevem, és nem fognak rám ismerni.

Minek a hatására kezdtél el írni, és mikor?
Két bűnös van: Mellons és Kyraper J

Mellons által írt drarryket betegesen nagyon imádom; van olyan, amelyikről még neki sem merem bevallani, hányszor olvastam. Anno napokig agyaltam azon is, hogy megfelelő ötletet tudjak kitalálni neki a KívánságKútra, olyat, ami egyszerre felnőtt, kihívó, szexis, van benne poén, de elég sok az érdemi munka lehetősége is. (és milyen jót kaptam! <3) Mellons véleményeitől mindig kicsit félek, ellenben tőle gond nélkül le tudom nyelni még a negatív kritikát is, mert bízom az értékítéletében.

Kyra egy szabadversemre írt kritikát, még 2011-ben. Egy év múlva, rengeteg levélváltás után próbálkoztam meg a komolyabb, lelkizősebb stílussal, és igaza lett Kyrának, azóta szinte csak ebben írok, ez az igazi hangom. Biztató, előolvasó, védő Angyallá vált már az első fictől fogva, és persze nagyon jó barátnőmmé. Rengeteg nevetés, könny, beszélgetés, ajándékfic van már kettőnk között; Kyra véleménye azért jó, mert szívből adja, de nem elfogultan. Nem véletlenül lett Aranypenna jelölt a Legjobb Kritikus díjért sem.

Melyik a szívednek legkedvesebb fanfiction és miért? Befolyással volt az írói létedre valamilyen módon?

Ha magyar, akkor a Szerelmes szél Kyrapertől; ha angol, mert rengeteg drarryt olvasok angolul, akkor Lomonaaeren bármelyik írása.

Valószínűleg befolyással volt, mert én is ezt a keserédes, még giccsen belüli, de mindenképpen szívet-lelket-értelmet megmozgató olvasói reakciót szeretném az írásaimmal kiváltani.

Az első verziót/piszkozatot az írásaitokból kézzel vagy géppel írjátok? Ha géppel, akkor formázva (sorköz, behúzások, térköz, gondolatjelek stb.), vagy alapbeállításon, és később formáztok?

Hú, én őszintén nagyokat bénázok elsőre :D Gépen, anyázva, mert elszáll a sortördelés; mert nem mentek le dolgokat; mert miután elküldtem bétáztatni az épp aktuális adagot eszembe jut kismillió mondat, gondolat, ami még belefért volna, amitől jobb lenne az adott rész…Időnként vannak papíron vázlataim is, de most csak fejben van az egész.

Van-e olyan írásod (vers, novella, egyéb szösszenet), amit régen írtál, évekkel ezelőtt, és hirtelen a kezedbe akadt? Mit éreztél az újraolvasása közben/után? 

Megtaláltam benne pár hibát, amin szétröhögtem az agyamat. J Amúgy pont szeptember-október hónapok folyamán olvastam újra egy két évvel ezelőtt írt karácsonyi drarrymet, mert még nem volt befejezve… Mit ne mondjak, vért izzadtam, hogy vissza tudjak rázódni az akkori stílusomba.

Mihez kezdesz, ha elhagy az ihlet? Mivel tudod visszacsalogatni?
Drarryt olvasok angolul. Vagy pwp-ét, vagy extra komplikáltat. De ez az egyetlen válasz, az épp aktuális fic becsuk, és olvasás, olvasás, szemgyulladásig.

Van-e olyan szó, szókapcsolat, kifejezés, de akár jelenet, karakter is, ami Rád  jellemző volt, és kénytelen voltál/vagy/leszel leszokni róla, mert lebuktat téged?

(akasztják a hóhért) Dolores Umbridge, ha karakter; illetve a „nyilván, szinte, azonban, persze, amúgy” szavak mániákus használata jellemző rám. Umbridge már három kihívásos ficemben szerepelt, tehát sajnos mást kell gonoszítanom, holott Dolly karakterébe iszonyatosan sok minden belefér, és ezért ő a kedvenc gonoszom a HP világban.

Melyik (kihívásos) történetedet tartod a legjobbnak? Mi inspirált igazán a megírása közben? (pl. kulcsok, társaság, magánéleti változások)

A tárgyalás-t. J Mindig, mindenhol, mindenkinek elmondom, leírom, hogy abban a ficben vagyok benne legjobban; Hermione és Narcissa az én véleményemet mondja el a varázsvilágról; és előtte két évig, minden egyes Lumos találkozón elmondtam a többieknek, hogy a Malfoy család bírósági tárgyalása megérne sok-sok órát, gondolatot, kínt, akár negatív kritikát is, mert annyira érdekfeszítő témának tartottam, tartom még ma is. Molyon van egy polcom, ahová a HP elemző könyveket teszem fel, eddig 8 tanulmánykötetet olvastam el, de egy sem foglalkozott azzal, hogy mekkora előítélet kíséri a Mardekár házat. Eleve eljövendő sötét varázslóként tekintenek rájuk, pedig mi, griffendélesek sem lehetünk mindig elégedettek háztársaink viselt dolgaival, kezdve Pettigrew-val a sort, Percyn át, de bizony az igazsággal meglehetősen csínján bánó Dumbledore, vagy éppen a másikat megkínzó, mert „létezik” elv miatt megszégyenítő James Potter és Sirius Black sem mindig a fehér, az örök JÓ mintapéldánya.

Ha már kihívások: melyik típus vagy? Aki az utolsó pillanatban adja le, vagy aki már az alkotó szakasz elején elkezdi a történetét és folyamatosan halad, majd időben kézre adja?

Ahogy az élet adja, nekikezdek időben, és eddig (lekopogom) mindent leadtam legkésőbb egy nappal a határidő előtt; még akkor is, amikor a fiammal mentünk orrmandula műtétre.

Ismerős már mindenkinek az a "játék", hogy mondd meg annak a könyvnek az íróját és címét, amelyik karnyújtásnyira van tőled, vagy amelyikre először ráfókuszál a szemed, ha a könyvespolcodra tekintesz... Mindig őszintén válaszolsz az efféle kérdésekre, vagy csalsz egy kicsit, és mondjuk a szomszédos könyvet választod, mert az esetleg jobb fényt vethet a személyedre és a műveltségi szintedre? (Ha lehet, ne csak egy szóban válaszolj.)

Van két szakácskönyv, egy ikea katalógus, egy Thomas Brezina kötet, Méhes Györgytől a Gina, és Ady-Csinszka viszonyáról szóló könyv J Őszintén válaszoltam, küldjek fotót?  

Gyermekkorodban mi volt a kedvenc tévéműsorod és miért pont az? 

Fogalmam sincs… Anna a Zöld oromból rémlik, meg pár műveltségi vetélkedő, Játék határok nélkül, ilyesmi. Anyukám azt meséli, hogy az Óz, a Csodák csodája megríkatott, mert sajnáltam Dorothyt, hogy nem tud majd hazajutni.

Ha lenne egy láthatatlanná tevő köpenyed, mi lenne az első két-három dolog, amit megnéznél illetve hová mennél be, ahová egyébként nem jutsz be a hétköznapokban?

Megnézném a gyerekeimet, oviban, iskolában J Biztosan nagyon mások, mint itthon, de vajon mennyire?

Ha kifognád az aranyhalat, és volna három kívánságod, mit kérnél?

1., Egészség; 2., fizesse ki a lakáshitelünket; és 3., megélhessem mindhárom gyerekem első gyerkőcét!

Mi az a dolog, ami számodra leginkább megtestesíti a karácsonyt?
A család. Nálunk valahogy úgy alakult ki a dolog, hogy 24-én itthon díszítjük közösen a gyerekekkel a karácsonyfát; anyósnál ebédelünk, aztán este ünneplünk anyukámmal, húgomékkal együtt. Olyankor négy különböző korú gyerek bontogat, örvendezik, zajong, igazán hangos, és sziporkázóan jókedvű, nevetős karácsonyesténk szokott lenni. 25-e ehhez mérten csendesebb, szűk család bontogat, a gyerekek és a párom. Sok evés-ivással jár az ünnep, rengeteg csokival, nem győzöm elrakni őket, illetve a két nagymama is mindig legalább egy-egy tucat emberre főz; szóval hízunk, pihizünk, napokon át, együtt.