Interjú Sybill Dumbledore-ral

Hogyan és miért választottad az írói nevedet?

Hú, örülök ennek a kérdésnek, ezt mindig is el akartam mesélni. Tesztekkel. Egyszer beleakadtam (pontosabban rákerestem) unalmamban a „mi lenne a Harry Potter-es neved” típusú kvízekre, és azt adta ki, hogy Sybill. Pedig az egész annyiból állt, hogy beírtam a keresztnevemet… szerintem csak a kezdőbetű alapján válogatott vagy valami, de egész a szívemhez nőtt. Ezzel kezdtem el anonim kritikákat írni, majd amikor regisztráltam Merengőre, már volt egy ilyen nevű ember, úgyhogy valamivel meg kellett magamat különböztetni tőle, így hát kitöltöttem egy tesztet arról, hogy melyik HP-s családba tartoznék. Dumbledore lettem, egy kérdés híján pedig Weasley. Nem vagyok se nem okos, se nem bölcs, de szerintem a nevem egész illik is hozzám, nagyon szeretem.

Minek a hatására kezdtél el írni, és mikor?

Hihi, megtaláltam magamat… és a vicces az, hogy fogalmam sincs. Emlékszem, alsóban valahogy rám jött az ötlet, hogy hú de jó lenne ez a könyv, és írtam vagy tíz sort, amiben kifejtettem egy „csomó” mindent. Talán kilenc éves voltam… de aztán rengeteg ideig szüneteltem, tizenegy-két évesen jött rám valahogy tüzetesebben az, hogy de jó lenne írni, de persze akkor még csak könyvekben gondolkodtam.

Melyik a szívednek legkedvesebb fanfiction és miért? Befolyással volt az írói létedre valamilyen módon?

Harry Potter és a Smaragd Sigillus. Ezzel találtam rá a Merengőre, máskülönben nem egyszer szenvedtem már a fejezetek hosszával és kedvenc karaktereim háttérbeszorításával, bár amúgy szerettem. Nem hiszen hogy különösebb befolyással lett volna rám, maximum csak annyival, hogy megutáltam Harryt, akivel soha az életben nem fogok többet főszerepben írni, az biztos. Bár ez nem csak ennek a történetnek köszönhető – amit egyébként az utolsó résznél kezdtem el olvasni és végigizgultam -, utána jöttek még páran, de ez nem ide tartozik.

Az első verziót/piszkozatot az írásaitokból kézzel vagy géppel írjátok? Ha géppel, akkor formázva (sorköz, behúzások, térköz, gondolatjelek stb.), vagy alapbeállításon, és később formáztok?

Gépbe és teljesen szerkesztetten, nem szeretem utólag formázgatni, valamiért nem az én műfajom, a kézírásomat tempóban pedig messze megelőzi a fantáziám előrerohanása és mindig begörcsöl tőle a kezem, úgyhogy az is kiesett. Bár ezt a kihívásos történetet pont füzetbe kezdtem el írni meg még egy másikat, de nem jellemző.

Van-e olyan írásod (vers, novella, egyéb szösszenet), amit régen írtál, évekkel ezelőtt, és hirtelen a kezedbe akadt? Mit éreztél az újraolvasása közben/után? 

Van, van, hogyne lenne… egy Harry Potter fanfiction volt és attól függetlenül, hogy a kistúlélőt hogy nem szeretem, pont ő volt a főszereplője. És őszintén? Borzasztó volt, szerintem ha bárki más elolvasná tuti szakadna rajta, néha még nekem is majdnem nevetnem kellett. Meg volt egy másik, az első írásom… azóta is próbálkozom vele, a második variációt még két éve töröltem ki, mondván, hogy ez nem jó. Szóval én nem reagálok jól magamra, de majd tíz év múlva próbát teszek.

Mihez kezdesz, ha elhagy az ihlet? Mivel tudod visszacsalogatni?

Szüneteltetem, de nem törlöm, csak ha azt érzem, hogy rossz. Aztán fantáziálok rajta akár zenehallgatás közben és egyszer csak megjön, hogy „jé, ez de jó így!” És különböző hangulatokon agyalok.

Van-e olyan szó, szókapcsolat, kifejezés, de akár jelenet, karakter is, ami Rád  jellemző volt, és kénytelen voltál/vagy/leszel leszokni róla, mert lebuktat téged?

Fogalmam sincs, szerintem csak a hosszú mondatok és a kusza szórend az, ami maximum lebuktatva… kishitűségemmel élve pedig: úgyse ismer senki XD

Melyik (kihívásos) történetedet tartod a legjobbnak? Mi inspirált igazán a megírása közben? (pl. kulcsok, társaság, magánéleti változások)

Még sose voltam kihíváson ezelőtt, szóval nem tudom megmondani, lehet, hogy végül ez lesz a legjobb, lehet, hogy nem.

Ha már kihívások: melyik típus vagy? Aki az utolsó pillanatban adja le, vagy aki már az alkotó szakasz elején elkezdi a történetét és folyamatosan halad, majd időben kézre adja?

Ugyebár ezt sem tudom, de magamat ismerve mindent az utolsó pillanatra fogok hagyni… bár ezt már elkezdtem, szóval talán mégse. Reménykedjünk. Vagy ha nem az utolsó pillanat, még a kezdeti lelkesedésben végigmegyek mindenen, középút nem igazán jellemez.

Ismerős már mindenkinek az a "játék", hogy mondd meg annak a könyvnek az íróját és címét, amelyik karnyújtásnyira van tőled, vagy amelyikre először ráfókuszál a szemed, ha a könyvespolcodra tekintesz... Mindig őszintén válaszolsz az efféle kérdésekre, vagy csalsz egy kicsit, és mondjuk a szomszédos könyvet választod, mert az esetleg jobb fényt vethet a személyedre és a műveltségi szintedre? (Ha lehet, ne csak egy szóban válaszolj.)

Rendszeresen csalok. Szégyen bevallani, de így van. Jó, ez a kérdés még pont nem szerepelt senkitől, de rám sajnos túl nagy hatással vannak a többiek, nem szeretek kilógni a sorból. Vagy egyszerre több jut eszembe (többnyire ez van) és nem tudok dönteni, végül pedig rendszerint rosszul választok.

Gyermekkorodban mi volt a kedvenc tévéműsorod és miért pont az? 

Talán a Mézga Aladár. Nem tudom, miért de annyira szerettem, szó mi szó, volt, hogy nem értettem belőle túl sokat, de olyan… jó volt, többet nem tudok róla írni, sajnálom.

Ha lenne egy láthatatlanná tevő köpenyed, mi lenne az első két-három dolog, amit megnéznél illetve hová mennél be, ahová egyébként nem jutsz be a hétköznapokban?

Először is kiszöknék itthonról éjszaka és körbejárnám a várost, talán elmennék még egy helyre, de az titkos. Másodjára pedig csúnya dolog, de kihallgatnám azokat, akik beszélhetnek rólam… érdekelne, mit gondolnak rólam, én már csak ilyen vagyok. Harmadjára pedig… belopóznék a Játékkészítő egyik próbájára, - ne nézzetek rám furán, valahogy ezek jutottak így elsőre eszembe. Aztán persze jöhetne a többi…

Ha kifognád az aranyhalat, és volna három kívánságod, mit kérnél?

Hogy jobban meg tudjam ismerni az embereket, könnyebben jöjjek rá az érzelmeikre. Másodjára azt, hogy minden beteg gyógyuljon meg és soha többé senki ne legyen beteg. Harmadjára pedig… elsőre azt mondanám, még három kívánságot, de mivel félnék, hogy ezzel megsértem, inkább egy olyan kifogyhatatlan tollat kérnék, amivel ha leírok egy kérdést, arra önmagától válaszol.

Mi az a dolog, ami számodra leginkább megtestesíti a karácsonyt?

A Karácsonyfa szaloncukrokkal. Nem tudom miért, de ez olyan jellegzetesen karácsonyos dolog, valamint a hó.