2014. december 27.

Adventus amoris

Hermione magányos, de köszöni szépen, jól van. Ginnynek ez nem tetszik, és köszöni szépen, tesz ellene. Viktor is belecsöppen e furcsa ügybe, de köszöni szépen, nem bánja. Hogy ebből mi fog kisülni?




A történet címe: Adventus amoris (A szerelem eljövetele)
Szereplők: Viktor Krum, Hermione Granger, Ginny Weasley, Harry Potter
Kulcsok:
1.     Karácsonyi tradició: Advent
2.     Szereplők: Hermione Granger, Viktor Krum
3.     Karácsony szelleme: Örömteli
4.     Páros-kémia: non-canon
5.     Titkos kulcs: Harry Potter és a Halál Ereklyéi karácsonyi részletei – Bogar Bárd meséi
Műfaj: romantikus novella, néhol dráma, olykor fluffos
Korhatár: 14
Figyelmeztetések: AU
Leírás: Hermione magányos, de köszöni szépen, jól van. Ginnynek ez nem tetszik, és köszöni szépen, tesz ellene. Viktor is belecsöppen e furcsa ügybe, de köszöni szépen, nem bánja. Hogy ebből mi fog kisülni?


I.

Hermione Granger számára az advent sosem volt fontos, kiemelkedő vagy meghatározó. Maga a karácsony is egy zűrös, furcsa és szokatlan történésekkel teli ünnepé nőtte ki magát – különösen, ha a roxforti éveit tekintjük -, az azt megelőző, úgymond „átszellemülő” időszakra pedig sosem volt ideje. Nem is érdekelte annyira. Persze mindent tudott róla, ismerte a hagyományokat, a vallási jelentőségét, de... Azok közé az emberek köré tartozott, akik nem élik meg a karácsony szellemét, inkább... túlélik. Szeretettel és örömmel ajándékozott, de ha nem emlékeztette rá a hó, a sok-sok dísz vagy a körülötte élők izgatott készülődése, akkor talán el is feledkezett volna az egészről.

Viszont amióta Viktor Krum betoppant az életébe, és úgy döntött, kicsit más színben tűnteti fel neki az ünnepi kavalkádot, azóta teljesen másképp állt hozzá, megváltoztak a nézetei és... Tulajdonképp neki nem az Úr eljövetele lett ez az időszak, hanem a Szerelem eljövetele.
Ami csak még szebbé tette az egészet...

~*~

Ginny a szokottnál is izgatottabb volt, pedig nem ez volt az első alkalom, hogy náluk vacsoráztak. Na jó, talán nem is az „izgatott” szó volt a leghelytállóbb, hanem a szórakozott. Vagy a zavart. Vagy a zavartan szórakozott?

Hermione az ebédlő-nappali egyik félreeső zugából figyelte barátnőjét, aki magában nevetgélt, többször elindult a konyhába, de mindannyiszor megtorpant és vissza is jött, majd össze-vissza pakolgatta az evőeszközöket. Már vagy háromszor cserélt szalvétát, az adventi koszorút pedig többször megforgatta – még úgy is, hogy minden gyertyája és dísze egyforma volt. Aki nem ismerné, azt gondolta volna, nincs minden rendben nála, de a környezete nagyon is jól tudta, mit jelent az esetében ez a viselkedés.

-         Készül valamire.

A megállapítás Harrytől érkezett.  Hermione kezébe nyomott egy itallal teli poharat, és csatlakozott hozzá – ő is fürkészni kezdte a vörös hajú nőt –-, persze egyikük sem kérdezett rá, mire ez a nagy buzgóság. Úgysem mondta volna el nekik.

-         Nem volt hajlandó elárulni nekem, kié a negyedik teríték – újságolta a férfi.
-         Ha ez megint valami kísérlet arra, hogy összehozzon egy idegennel… –sóhajtott Hermione.
-         Nem hinném, a múltkorin ő maga is meglepődött. Szerintem felhagyott a próbálkozással – biztatta Potter, bár ő sem volt biztos a kijelentésében.
-         Tényleg neked se árulta el, kit hívott meg? – nézett rá reménykedve Hermione.
-         Azt mondta, ha tovább faggatom, az Odúban alszik…
-         Értem.

Ahogy befejezték a beszélgetést – mintha az illető megérezte volna -, csengettek. Mindketten érdeklődve fordultak Ginny felé, aki csak mindentudón elmosolyodott, majd egyetlen mondatot vetett oda nekik:

-         Ezúttal senkivel sem kell megismerkedni, mert egy régi ismerőst hívtam.

Azzal meg is indult ajtót nyitni. Boldogan köszöntötte az érkezőt, aki a kedves invitálásra megnyugodva és némileg magabiztosan lépett a szobába, majd üdvözölte őket.

Hermione elkerekedett szemmel nézett a férfira. A meglepettség és izgatottság határán lebegve még ott volt a kíváncsiság is. No meg a szégyenérzet, ugyanis nem válaszolt az illető utolsó levelére. Vagyis nemcsak az utolsóra, hanem már régóta egyikre sem…

Harry vidáman lépett hozzá, kezet fogott vele, pár szót váltottak, a nő meg eközben úgy érezte, összement a szoba, túl közel vannak a falak, túl messze esik tőle az ajtó, pedig legszívesebben Ginny után szaladt volna a konyhába, hogy számon kérhesse. Na meg hogy ne kelljen látnia azt az édesbús zöld szempárt, ami rá szegeződött…
A vendég megkerülve a házigazdát – aki közben magukra is hagyta őket – felé indult. A levegő megfagyott és sistergett egyszerre, holott semmit sem mondtak egymásnak. Talán nem is kellett, a gesztusok árulkodtak helyettük. Pár pillanatig némán nézték egymást, próbálták kiolvasni a másik tekintetéből, mi történhet belül, de mindketten észrevették, hogy túl sok ideig nem találkoztak ahhoz, hogy ez sikerüljön.

-         Hermijone – szólt végül a férfi. – Örülök, hogy látlak!
-         Én is, Viktor!

A nő letette a poharát és várakozón a férfira pillantott. Egyikük sem tudta, hogyan is kéne viselkedniük annyi év után. Fleurék esküvőjén találkoztak ugyan, táncoltak is, és azzal váltak el, hogy levelezni fognak – Krum e tekintetben gavallér volt, írt neki, de mivel célzásokat tett, Hermione megijedt, és inkább annyiban hagyta –, de végül nem lett belőle semmi. Egyébként is, ott volt a csata, Ron… Azok a kusza események, a hajsza a sok halállal. Egy távkapcsolat halálra ítélt lett volna – legalábbis ő ezzel nyugtatta magát.
Most azonban szemtől szemben állva a másik féllel, aki talán még sármosabb,  még megnyerőbb küllemű és kedvesebben pislogó volt, mint valaha… Nos, a zűrzavar fényében is butaságnak tűnt veszni hagyni a kapcsolattartást.

-         Nem tudtam, hogy te vagy a vendég. Ginny nem szólt – kezdte Hermione.
-         Talán jó is… - legyintett a varázsló nevetve. – Ha tudod, lehet, el sem jössz.
-         Úgy ismersz, mint aki megfutamodik?
-         Nem – vigyorgott pimaszul Viktor, majd el is komorodott rögtön. – De az válasz lett volna, hogy nem vagy kíváncsi én rám.
-         Jobban megy az angol – dicsérte meg mosolyogva a nő.
-         Pár mondat nem okoz problémát.

Nem is volt szükség több szóra, szinte egyszerre mozdult a kezük, hogy megöleljék egymást. Visszafogott, baráti gesztus volt, de némi intimitás is megjelent benne, pláne amikor a férfi megrogyasztva a térdét lejjebb hajolt, és a nyakába suttogta, hogy:
-         Hiányoztál…

Hermione testén kellemes bizsergés futott végig, amit szerencséjére sikerült eltitkolnia, ugyanis pont ebben a pillanatban lépett be a szobába Ginny, maga előtt lebegtetve a csodás étkeket, ő pedig egy amolyan „erről még tárgyalunk” pillantást küldött neki. Szemtelen húzás volt a részéről a titkolózás, de egy kicsit örült is neki.
Na jó, eléggé örült.

Akárhogy is, meglepetés volt a javából.
**

-         Szóval Viktor, hogy-hogy újra itt vagy nálunk? Mikor jöttél? És Ginnyvel mikor találkoztatok?

Harry kérdések sorozatát szegezte a bolgár mágusnak, aki kicsit késve tudatosította magában, hogy minden érdeklődést hozzá intéztek. Látszott rajta némi hezitálás, de ez nem nekik szólt, sokkal inkább annak, hogy egy kissé bizonytalan az angol mondatok terén.

-         Tegnap érkeztem.
-         Csoda, hogy nem zengett tőled a sajtó – jegyezte meg Potter viccelődve.
-         Repülőn utaztam, nem akartam felhajtást.
-         Megértem – mosolyogott Ginny. – Egyébként Oswaldnál futottunk össze. Most igazolt át, és holnapután jelentik be, szóval mi valóban első kézből értesülünk erről!
-         Akkor mostantól itt fogsz élni? – kérdezte Hermione színtelen hangon, de belül égett a kíváncsiságtól.
-         Nos, még nem igazoltam át… Több minden függ – jött a komoly felelet.

Ginny csak egy „óh”-t nyögött be, szégyellte magát az elhamarkodott kijelentés miatt; Hermione valamiért zavarba jött, akaratlanul is magára vette a férfi kissé ügyetlen, mégis hatásos célzását.

-         Harry, te nem sportolsz? – tudakolta Krum.
-         Egy családban egy profi kviddics játékos is elég – nézett Ginnyre büszkén. – Megmaradtam az auror képzőnél, de azért hobbiból én is seprűre ülök.
-         Van, ami nem változik – közölte a bölcs megállapítását Viktor, majd Hermione felé fordult. – És te? Küldöm leveleket, ott is kérdezem, de… Talán baglyok eltévedtek idefelé.
-         Most kezdtem a gyógyító képzőt. Sajnos nem volt időm válaszolni – sütötte le a szemét.
-         Mindenkinek arra van idő, amire szán – mondta kissé letörten a férfi, majd Ginnyhez szólt. – Ginny, te bátyád? Ő hol van? Tudom, nem kedvel engem, de…
-         Óh, Ronra gondolsz, igaz? Mert van pár bátyám – kacsintott rá. – Nos, Ron Lunával utazgat valahol. Varázslények után kutatnak.
-         Áh! Szerelmes?
-         Úgy tűnik eléggé belehabarodott Lunába. Kifejezetten irtózott az ismeretlen lényektől, de Luna sokkal jobban érdekli annál, hogy emiatt lemondjon róla, úgyhogy… Vándorolnak.

Ezek után még szó esett pár dologról köztük, és a hangulat is kissé oldottabb lett, de Hermione végig úgy érezte, sarokba van szorítva. Ginnynek nem ez volt az első forradalmi ötlete, az elmúlt hónapokban már három alkalommal kellett azzal szembesülnie, hogy vakrandira megy. Harry kellemetlenül érezte magát, ő sem értette, mit akar Ginny elérni, illetve nem volt világos számára, miért pont így.
Hermionénak egyrészt jól esett ez a furcsa törődés, másfelől viszont csődtömegnek érezte magát – úgy jött ki, mintha képtelen lenne magától bármiféle kapcsolatot kialakítani, pedig nem így volt. Egyszerűen csak megvoltak a szokásai, végre egy rendszer állt az életébe, és nagyon nem hiányzott neki semmiféle új érzelmi impulzus, hiába bizonygatta barátnőjének.
Ezúttal viszont betelt a pohár.  Nem akarta megbántani Viktort, mégis sikerült. Nem számított rá. Akart neki írni, de még nem ért meg benne az a fajta válasz, amit a férfi megérdemelt… Számtalanszor belekezdett az üzenetekbe, de egyik sem kapott befejezést. Hadilábon állt önmagával, nem is értette, hogy érezhet olyasvalaki iránt bármit is, akit alig ismer… Akit fél évig valóban maga mellett tudott, aztán leveleken keresztül próbálkoztak és… Nagyjából ennyi. Egy sietős csók, egy sietős tánc… Még reménykedni se elég, a férfi viszont határozottabb volt, mint bárki, akivel valaha találkozott, és ez megijesztette. Persze imponált neki, de… Jó ideig nem fért bele az életébe, amit a varázsló tiszteletben is tartott.
Az már más kérdés, hogy az érzéseit csakis kizárólag Viktor Krum közelében tisztázhatta, és ennek tudatában is volt, magában már elrendezte a tényt, de most, hogy élesben kellene nekiveselkednie… Roppantmód bosszantotta, hogy semmi oka nem volt kifogásokra vagy ellenérvekre, sőt ahogy most állt a helyzet, a férfi talán jó időre itt is marad, ő pedig kénytelen lesz megmagyarázni a sumákolását.

Együtt köszöntek el, együtt indultak valahová.
Csak vitte őket a lábuk, némán megegyezve haladtak a Grimmauld téren, ahol most béke honolt… Mintha mindenki megérezte volna, hogy nekik nem kell nyüzsgés, zavaró tényezők, csak némi csend.
A boszorka megszeppenve lépkedett, közben igyekezte úgy rakosgatni magában a szavakat, hogy érthető és indokolt legyen. Persze sehogy sem sikerült, a nagy koncentrációban harapdálni kezdte az ajkát, amit Viktor észre is vett, és azonmód le is állította.

-         Ne idegeskedj, előttem nem szabad.
-         Ne haragudj, csak… nem így képzeltem a találkozást – vallotta be őszintén a boszorka.
-         Örülök, hogy egyáltalán eszedben voltam – szólt Viktor reménykedve. – Úgy éreztem, kerülsz.
-         Mert kerültelek is – közölte komolyan Hermione. – És még most sem tudom, mit mondhatnék, azon kívül, hogy sajnálom.
-         Miattad jöttem, a kviddics csak ürügy. Válasz szeretnék: várjak pár napot, vagy menjek most el?
-         Nem állíthatsz egy ilyen komoly választás elé akkor sem, ha neked nagyobb változást hozna az életedbe!
-         Én vártam, nagyon sokat ültem kispadon, hogy hátha írsz! Hátha rám figyelsz, eszedbe jutok… De most már vége a türelemnek, Hermijone! – mondta félig kétségbeesetten, félig reménytelenül, türelmetlenül a bolgár. – Ennyi! Vagy szólsz, hogy döntöttél, vagy… Tudom, hogy furcsa és… törtető – nézett kérdőn egy pillanatra, de megrázta a fejét, nem érdekelte, helyes-e, amit mond – vagyok, de… Nekem apám mindig mondta: vagy igen, vagy nem. Nincs fél út, nincs várakozás, csak egyetlen út: az őszinteség. Ha én az vagyok, elvárom tőled is.

Hermione ha akart volna se tudott volna szólni. Letaglózta az elemi erő, ami a férfiból áradt, és meg is ijesztette a bántón igaz egyenességgel együtt. Nem volt erre felkészülve, pláne nem így, hogy egy az egyben kijelenti neki, mostantól minden csak rajta áll vagy bukik.

-         Itt a hoppanáló zóna – mondta halkan a Viktor. – Ha akarod, hazakísérlek, ha nem, úgy is jó. Én… adok időt gondolkodni. A héten keress meg! Ha te nem írsz, tudni fogom, hogy… – De nem fejezte be, csak lehajtotta a fejét.
-         Mindenképp keresni foglak.

Erre a mondatra Viktor felbátorodott, egy csókot nyomott a homlokára, majd eltűnt a szeme elől, ő pedig egyedül maradt a fakó novemberi éjszakában.

** ~ H&V ~ **

Granger egyszerűen megsajnálta Krumot. Nem volt rá jobb szava – azon kívül, hogy mélységes bűntudata támadt, amiért hitegette őt. Egyáltalán nem akart kiszúrni vele, csak… Számára ez a szláv tempó, ez az erős, igazságos, keleties, ugyanakkor vonzó természet, amivel Viktor az ujja köré csavarta – bár igyekezte palástolni –, más volt. Nem a megszokott.

Nem volt vele baja, sőt tetszett neki. De ő nem tud ilyen gyorsan reakcióba lépni, még ha évei is voltak a gondolkodásra. Talán az volt a legnehezebb az egészben, hogy ameddig Viktor ijesztően komolyan vett minden lépést, addig ő óvatosan és némileg félvállról közelített meg mindent.

De miért kéne meghajolnia, vagy változtatnia az elvein? Csak azért, mert épp Viktor Krumról volt szó?
Már eleve emiatt meggondolandó. Mindenki őt fogja keresni, az újságok róla cikkeznek majd… És minden nő utána fog ácsingózni.

Már másnap volt, Hermione fejében mégis ugyanazok a gondolatok kergetőztek – nem hagyták se aludni, se enni, az idő pedig vészesen haladt előre. Igyekezett kicsikarni Ginnyből egy találkát, de a nőnek valami nagyon fontos dolga akadt hirtelen – bizonyára érezte a szorult helyzetet, amibe saját magát sodorta. Jellemző. Pedig ő most nem akart vitázni – pontosabban nem ez volt a fő szándéka -, hanem igazi tanácsért folyamodott volna hozzá. Meg is írta neki egy levélben, és ekkor máris megbeszélték az aznap délutáni találkát. 

**
-         Nem Ginny, ez nem ilyen egyszerű!

Már a beszélgetés közepén jártak és rendre ütköztek a meglátásaik.

-         Ahelyett, hogy makacskodsz, inkább gondold át! Nem sokat veszíthetsz.
-         Szinte még kislány voltam, amikor az egész kezdődött! Nem alapozhatom a mostani helyzetemet az akkor történtekre! – magyarázta kétségbeesetten Hermione, de Ginnyt egyáltalán nem győzte meg.
-          - Mit éreztél a közelében tegnap? – kérdezte pár perc hallgatás után Ginny.
-         Őszintén? Annyi mindent – sóhajtotta a nő. – Kíváncsiságot, némi ijedtséget… És persze nagyon jól esett, hogy ennyire fontos vagyok neki.
-         Kevés férfi helyez egy nőt minden más elé.
-         De ha randizni kezdünk, akkor egy perc nyugtunk sem lesz a sajtótól! – szabadkozott Granger.
-         Majd megoldjátok – biztatta Ginny, majd szorosan magához ölelte a barátnőjét.  –   Nagyon rád fér a boldogság, Hermione. Ő pedig kész volt éveket várakozni miattad! Egy komoly kapcsolata sem volt, egyetlen jó élménye sem akadt egyetlen nővel sem, mert mindegyikben téged keresett… Adnod kell neki egy esélyt!
-         Talán igazad van. A kicsinyes aggályaim miatt nem adhatom fel az egészet… - súgta bűnbánóan a boszorka. – Csak annyira… furcsán ijesztő, hogy ennyit jelentek neki.
-         Szokj hozzá! – nevette el Ginevra. – Hidd el, nagyon jó érzés. Mondd, te nem izgulsz? – váltott témát a vörös hajú. – Ez lesz az első kettesben töltött karácsonyunk Harryvel. Annyira várom! Hamarosan itt az advent, de én már majd’ kibújok a bőrömből! Megyünk együtt vásárolni? Ha nem döntötted el, kinek-mit szánsz, nem baj, közben is válogathatunk…
-         Advent?
-         Igen. Most vasárnap kell meggyújtani az első gyertyát a koszorún – tájékoztatta Ginny. – Ne mondd, hogy elfelejtetted! Pedig én már egy hete az asztalon tartom a díszt.
-         Nem figyeltem…
-         Mindegy. Azt viszont ne feledd, hogy az advent közelebb hozza egymáshoz az embereket… Ez a tél legszebb időszaka, Hermione! Az esélyek, a megbocsájtás és az új kezdetek ideje. Viktor biztosan örülne, ha itt kellene maradnia…Veled.
-         Ne célozgass, már épp eleget kerítőnősködtél eddig is! – rivallt rá Hermione. – Tudom, hogy jót akarsz, de ha a képembe tolsz ismeretlen pasasokat anélkül, hogy szólnál, azzal nem hogy nem teszel a kedvemre, de még a bizalmam is meginog az irányodba.
-         Viktor nem is ismeretlen – védte magát a vörös.
-         És ez az egyetlen szerencséd.
-         Értettem! Nem csinálok több ilyet, leálltam… – mondta őszintén, de magában azért hozzá tette: … mert úgyis Viktor lesz az utolsó.


** ~ H&V ~ **


Bagolyhuhogás, üvegkocogtatás… Viktor Krum mágus lévén már megszokta az efféle zajokat, sőt ezen a napon – illetve már nagyon régóta – epedve várta a kis hangzavart, főleg azt, amit Hermione madara csap, mégis megijedt, amikor megjelent az ablakban… Vagyis belecsapódott.

Megsajnálta a szerencsétlen tollast, de annyira érdekelte az üzenet, hogy előbb elolvasta a sorokat, és csak aztán törődött a madárral.

Arcára azonnal mosoly ült ki és némi diadalos megkönnyebbülést érzett. *Migar khaĭde! – gondolta boldogan.

„Szervusz, Viktor!
Mindenekelőtt hadd kérjek ismét elnézést tőled! Nem hagy nyugodni a furcsa és kellemetlen fogadtatás, amiben akaratlanul is részesítettelek… Őszintén sajnálom, nem így tervezetem… Illetve nem is terveztem sehogy, és talán épp ez volt a baj.

Mindenképp jóvá fogom tenni a dolgot, és csak annyit kérek: maradj.

Nagyon szeretném!
Hermione”

A nő, ha akarta volna se tagadhatta volna le a levelet, minden szava, apró vesszője árulkodott. Az intelligens szabadkozás, a komolyan gondolt „sajnálom”, az inkább magának, mint neki intézett magyarázkodás csak tőle származhatott, senki mástól.

Hazudott volna, ha azt állítja, félt, és akkor is, ha azt mondja, biztos volt az igenlő visszajelzésben, de… A lényeg, hogy Hermione Granger marasztalja őt, amire nem mondhat nemet.

Legszívesebben már azonnal el is ment volna hozzá, hogy láthassa, de az túl korai lett volna és rámenős – legutóbb se vált be nála az élénk tempó, és nem hitte, hogy ebben a tekintetben sokat változott volna…

Egy visszafogott és kedves levélben hívta találkára. Vasárnap teázni fognak.


-
*Migar khaĭde! - Bolgár nyelven annyit jelent: Hát eljön! (migar = hát, csakugyan, valóban; khaĭde = eljön)


II.

Hermione ezúttal tanácstalan volt. Végül is Viktor teázni hívta, ami randevú, de… Mintha behúzta volna a féket.

Nem értette.

Mi van, ha azzal, hogy rábólintott a maradására, hovatovább, kérte, hogy ne menjen vissza Bulgáriába, csak csökkentette a férfi érdeklődését? Talán csak addig volt érdekes, amíg ellenállt, és most, hogy nyit felé, már kevésbé nehéz a játszma… A megszokás nagy úr, Viktor pedig beletörődött, hogy ő általában leinti.

Ginny biztos azt mondaná, ne komplikálja túl, hiszen Krum pusztán udvarias és tiszteletben tartja, hogy ő nem szalad a rúd elé. Ez a gondolat kényelmes volt és megnyugtató, mégis túl… egyszerű. Bár Viktor Krum egyáltalán nem az a túlmisztifikáló fajta, sokkal inkább a tettek embere, ahogy a múltban is volt rá példa.

Ajka elmerengő mosolyba szaladt arra az emlékre, amikor Viktor először csókolta meg. Bár hirtelen érte, kapkodó volt és számára követelőző, mégse kapott azóta olyan csókot.

Talán ma megismétlődik… vagy hamarosan. Ezúttal nem rajta áll.

**

-         Csinos vagy.

Viktor csak ennyit mondott, ő pedig máris úgy érezte, hogy valóban szép.

-         Örülök, hogy azt szereted, maradjak… – folytatta a férfi, majd teát rendeltek. – Sok mindenről kell beszélni… Majd próbálom jól mondani.
-         Ugyan, amióta utoljára beszéltünk, egyenesen haladó szintre léptél – biztatta tovább Hermione a mágust, majd rá kacsintott. – Hidd el, én tudom!
-         Neked elhiszem.

Egy kedves asszony vitte ki nekik a forró italokat, majd gyorsan vissza is ment a pulthoz. Kellemes kis hely volt a teaház, ráadásul a mugli London egyik hangulatos negyedében… Hermionét egyre jobban érdekelte, mire ez a nagy varázslatmentesség, ezért azonnal rá is kérdezett.

-         Miért ide jöttünk? Ne érts félre, különösen örülök, de… Hogy-hogy a mugli Londonba hoztál? És hogy-hogy repülővel jöttél?
-         Én már nem akarom felhajtást, Hermijone. Elég volt. Ha zsupszkulcsot kérek, vagy nemzetközi hoppanálási engedélyt, az hosszú folyamat… Most mint magánember jöttem, nem mint sportoló. Persze úgy is, de az várhat… Másrészről… megismerni akarom, amiben felnőttél. Amit szüleid nyújtottak, amiben neveltek. Nekem fontos. És itt nem kínos, mert nincs mindenfelé újságíró.
-         Értem… és… nagyon jól esik. Igazán köszönöm! – mosolygott Granger. Viktor nagyon figyelmes volt, kedves és udvarias… Neki viszont eddig egyetlen érdemes mondat se hagyta el a száját, pedig ha valaki, akkor ő aztán tudott társalogni.
-         Ma advent első napja van – kezdte vidáman a bolgár.
-         Valóban, Ginny emlékeztetett is… Apropó! Ő túl jártas a kettőnk ügyében… Mondd, nincs ennek köze egész véletlenül hozzád?

Viktor egy pillanatra zavarba jött, Hermione pedig végre elégtételt érzett, mivel láthatólag rátapintott valamire.

-         Oswald mesélt neki, hogy jövök, ő meg azonnal küldte levelet, hogy muszáj menni vacsorára. Örültem neki, különösen, amikor mondta, téged is hív.
-         Ááá, szóval nem is futottatok össze? – Erre csak egy nemleges fejrázást kapott válaszul. – Éreztem, hogy nem véletlen.
-         Én örültem neki – mondta kedvesen. –  Tudom, nem rám tartozik, de… Ronald?
-         Ron és én valóban kerülgettük egymást jó ideig… – válaszolt némi csendet követően a boszorka. – Talán mert sokáig csak ugyanazt csináltuk, és nem is volt időnk másokra. Aztán a csata, és az előtte lévő hosszú bujkálás alatt kiderült, hogyan viselkedünk kényszerhelyzetben… felnőttként. Érted? – mire a férfi bólintott. – Olykor közelebb kerültünk egymáshoz, ugyanakkor csupán mentsvárai voltunk a másiknak, semmi több. A kedélyek lecsillapodása után rájöttünk, hogy barátoknak kell maradnunk, mert úgy tudjuk a legtöbbet nyújtani a másiknak.  Aztán végül Ron felfigyelt Lunára és… Most nagyon boldogok, aminek őszintén örülök.
-         Jó hallani – mosolygott Krum.
-         Áh! A bujkálásról jut eszembe! – Hermione fellelkesülten kezdett matatni a táskájában, majd elhúzott egy könyvet.  – Tessék.
-         Mi ez?
-         Azért hozam, hogy gyakorolhasd az angolt.
-         Nekem? De ez mesekönyv! – jegyezte meg Viktor, miután belelapozott a képekkel illusztrált történetgyűjteménybe. Már maga a cím is ezt sugallta: Bogar Bárd meséi.
-         Nem pusztán az. Nekem az egyik személyes kedvencem… E nélkül most nem ücsörögnénk itt ilyen meghitten.
-         Akkor mindenképp elolvasom – nézett rá boldogan a férfi.  – Meghitten? – kérdezett vissza, és láthatólag megtelt önbizalommal. Legalábbis a testtartása, a huncut mosolya és a hangsúlya erről árulkodott.
-           Igen, kellemes itt.  És jól esik veled beszélgetni – vallotta be a nő, közben elpirult, és a bögre füle hirtelen nagyon érdekes lett számára, ugyanis azt kezdte bámulni. – Nem tudom, mi ütött belém, amikor úgy éreztem, jobb, ha tudomást sem veszek rólad.    
-         Messze élek. Megértem, hogy nem vagy biztos, jó ötlet-e ez… de én azon vagyok, hogy rámutassak, csak jó lehet.


**

Viktor aznap este nem lehetett volna sem boldogabb, sem elégedettebb, sem izgatottabb. Annyira jól sikerült a délutánja Hermionéval, hogy... Nem is mert előtte még csak hasonlót se remélni. És ami még fontosabb: nem csak ő érezte jól magát, hanem a nő is... legalábbis eddig semmi sem árulkodott az ellenkezőjéről.

A tea után sétálni indultak, tovább beszélgettek, ami Viktornak már különösen hiányzott. Imádta hallgatni a nőt, amilyen beleéléssel mesél egy-egy számára fontos dologról – olyankor mindig megváltozott az arca. Valahogy megszépült.

Mindig is tudta, hogy Hermione nem pusztán okos, határozott és bátor, de erős is... Azt viszont soha nem érzékelte, mennyire.

Tisztán emlékezett arra a napra, amikor először látta, aztán az első találkozásra, amikor leszólította őt az iskola udvarában... Oda se mert menni hozzá! Talán az egyetlen lány volt, aki nem koslatott utána, nem leste áhítozva oszlopok mögül, vagy ment el mellette sójatozva, „véletlen” elejtve valami jegyzetet, könyvet, lányos holmikat. Ő inkább vissztaszítónak és viccesnek találta az efféle feminin trükközést.

Hermione viszont okos volt, elérhetetlen, és ami csak még nehezebbé tette számára a kezdeményezést, az a két igencsak híres-hírhedt barátja volt, akik nagyjából egy perce sem hagyták magára őt.

Mindig keveset beszélt mellette, mert félt, hogy butaságot mond – akaratlanul. A sport nem épp Hermione Granger kedvenc elfoglaltsága, ő viszont abban jeleskedett, az volt az élete, az határozta meg... De szeretett volna egy húron pendülni valakivel, aki nem a neve vagy az eredméynei miatt vágyik rá, hanem miatta.

Ginny mesélt neki ezt-azt, még kérdeznie sem kellett, és máris kapott némi hiteles és aktuális rálátást Hermione igencsak monoton napjaira. A Weasley-lány nem adta ki, nem pletykálkodott vagy árulkodott, sokkal inkább aggódott. Viktor pedig megértette, miért. Nem szövetkeztek, nem űztek semmiféle játékot, egyszerűen csak...

Hermione nem volt boldog. Ó, pedig mennyire megérdemelte volna végre! Annyi mindenen keresztülment, mindig másokkal törődött... de magával? Beleszokott abba, hogy bizonyos mentő- vagy fedőakciók árnyékolják be a mindennapjait, hogy örökös készenlétben kell lennie, és... Lassan elhitte, hogy neki nem jár öt perc, vagy egy másik ember, akivel megosztozhat a napjain... csak az örökös hajtás maradt, a figyelem és tanulás.

Elhatározta, hogy boldoggá teszi a nőt, ha kell, mindenáron. A sors furcsa fintora, hogy bár ezt érdemelte volna meg a leginkább, mégis ebből kapott a legkevesebbet... És most nem a szülői, baráti vagy a tevékenységekben meglelt boldogásról van szó, hanem arról, amit csakis egy másik embertől lehet megkapni.

És Hermione esetében ő akart lenni ez az ember.

Már egyetlen feltétel kell csupán: hogy a nő hagyja, hogy boldoggá tegye. Ez pedig kétségkívül nehéz, ugyanakkor izgalmas és neki való feladat.



** ~ H&V ~ **


Szervusz, Hermione!

Olvasom könyvet, amit adtál, de nem értem, miért pont ezt szántad... Viszont biztos van ok. Úgyhogy már csak két mese van hátra, és... megint talákozni kell, hogy elmeséld.

Addig küldöm ezt levelet meg csokoládét. Remélem, izlik.

Viktor

Hermione pedig roppant boldogan bontogatta a csokoládés dobozkát...



** ~ H&V ~ **

Viktor baglya másnap is feltűnt Hermionénál, de ezúttal sem levelet, sem édességet nem hozott, viszont volt nála egy apró csomag, ami egy hógömböt rejtett. Szüntelen havazott az üveg belsejében, közben két kisgyerek korcsolyázott a jégen.

Hermione csak mosolygott.

** ~ H&V ~ **

A következő napon a boszorka eléggé csalódottan nézett az órájára. Néhány perc, és indulnia kell a Mungóba, mert ő ügyel éjszaka. Viktor viszont nem üzent, nem küldött semmi apróságot és nem is jelent meg nála... Pedig várta. Ez kimaradás rémesen beárnyékolta a napját.
Pár órával később, kicsivel éjfél előtt azonban mosoly ült ki az arcára. Viktor levelet küldött, és még valamit.

Kicsit késett a levelem, sajnálom...
Viszont szeretnék kárpótolni a mézes süteménnyel – nagyon remélem, hogy a baglyok nem eszik út közben. Vasárnap találkozhatnánk. Tudod, könyv... És el szeretnélek vinni egy helyre, ahol vannak bizonyos...

Ennyi állt a papíron, semmi köszönés vagy folytatás, mindössze ez a pár sor... Mintha félbeszakították volna. Viszont kapott egy apró zsákocskát, amiben szegfűszeg, fahéj rúd, csillagánizs, dió és némi mogyoró lapult.

Hermione ezután mosolyogva ment ellenőrizni a betegeket.


** ~ H&V ~ **

-         Nahát, ez gyönyörű!
-         Még nem jártál itt?
-         De, a szüleimmel... Viszont akkor is! Mintha minden évben más, csodásabb és varázslatosabb lenne – magyarázta elképedve Hermione.
-         Remélem, szereted forralt bort – örvendzettt Viktor is, majd odanyújtotta a karját a lánynak, aki készségesen elfogadta a gesztust.
-         Nagyon is – szólt mosolyogva.

A Hyde park Téli Csodavilággá változott. Mintha megszűnt volna a világ, és csak a karácsony létezett volna. Standok sokasága várta a látogatókat, és akik rövidre tervezték a kiruccanást... nos... azok ottragadtak. Egyszerűen varázslatos volt a légkör, a hangulat, az emberek; egy pillanatra mindenki elfelejtette a baját, elveszett az időérzék és csak a girlandokra, fényekre, a levegőben terjengő isteni illatokra és a sok gyönyörű disztárgyra tudott figyelni. Na meg a hömpölygő tömegre, a gyermekkacajra és a karácsonyi dalokat éneklő kórusokra.

Hermionét is elragadta az érzés, izgatott lett és úgy érezte, a mosolygáson kívül másra nem is képes.

-         Köszönöm, hogy velem tartasz – mondta Viktor, és közben a kezébe is nyomott egy bögrényi forralt bort.
-         Köszönöm, hogy törődsz velem.
-         Néha meg kell állni...

Hermione elkapta a tekintetét a férfi arcáról és egy nagyot kortyolt az italból. Utálta magát, amiért ilyen tiniláyosan viselkedett... Mint valami kis csitri, aki nem tud dönteni, pedig itt van előtte a lehetőség. Viszont nem tehetett róla, Viktor váltotta ki belőle, amiért haragudott is rá. Bár ez olyan dolog, ami nem szándékos, csak ott lebeg két ember felett, és jelent valamit.

-         Bevallom, haragudtam Ginnyre – kezdte végül Granger. – De nem azért, mert téged hívott, hanem mert megint titokban rendezkedett. Az ellenszenvem nem neked szólt, hanem a helyzetnek, amivel nem tudtam mit kezdeni.
-         Én örültem, hogy felkeres...
-         Tudom, Viktor... Csakhogy ő már jó ideje szervezkedik és minden ezközt bevet, hogy randikat hozzon össze. Nekem. Ismeretlenekkel. – Hermione egy pillanatra összeráncolta a homlokát; visszagondolt a kínos kalandokra, de el is hessegette őket azonnal. – Mivel a környezetében mindenkinek van valakije, úgy gondolja, nekem is ez kell, és... El is vetette a sulykot. Eleinte nem vettem komolyan, de közben kiderült, hogy ő annál inkább. És ezzel még párosul az anyjától örökölt rámenőssége és akarata, ami... hát... Félelmetes.
-         És Harry? Ő tud mondani nemet?
-         Ó, Harry nagyon jól tudja kezelni a hóbortokat. Néha úgy érzem, élvezi is Ginny ténykedéseit és jól szórakozik. Ez komikus, de... Ha ők megértik egymást...
-         Jó páros.

Viktor szeme őszintén és reménnyel telve csillogott, ugyanakkor megbújt benne valami szomorúság is... Mintha még mondani szándékozott volna valamit, de aztán a hallgatás mellett döntött. Hermione rosszul is érezte magát, ezért úgy gondolta, a séta után fel is hívja magához.

**

-         És, hogy tetszett a könyv?

Viktor épp a nő polcán lévő képeket nézegette, és érdeklődve fordult felé, amikor csatlakozott hozzá. Gyorsan a kabátjához ment, turkálni kezdett a zsebében, majd előhúzta a lekicsnyített könyvet, az eredeti méretére bűvölte, majd át is adta neki.

-         Köszönöm, érdekes volt. Kicsit emlékeztet egy bulgáriai mesekönyvre, Petar Barontól. Ő vezette be az új iskolarendszert a varázslóknak is.
-         Nahát... Úgy látom, jót tett az olvasás és a velem való beszélgetés! Amikor megfeledkezel magadról, hibátlanul beszélsz – dicsérte meg boldogan Granger.
-         A te hibád, hogy sokszor összezavarodom. Pedig hidd el, már csak miattad is a maximumot akarom kihozni az egészből. Magamból. De csak rád nézek, és...
-         Nekem nem kell bizonyítanod.

Hermione érdeklődve fordult hátra, ugyanis Viktor már ott állt mögötte. Még meglepődni sem volt ideje, a férfi azonnal kapott az alkalmon és elsöpört egy tincset az arcából, majd gyengéden megsimogatta az állát.

-         Mégis azt érzem, kell.

El is lépett mellőle, majd ismét a könyvről kezdett diskurálni.

-         Először nem értettem, miért adod, de talán sikerült közben rájönni.
-         Dumbledore ajándéka. Ezt hagyta rám, és... Azóta sokszor elővettem, mert... Tanulságos. Nem pusztán mesék összessége. A horcruxok keresésekor is nagyon sokat segített, nélküle nem sikerült volna semmi. – Hermione közben elmerengve végighúzta az ujját a borítón, majd fel is ütötte a kedvenc részénél.
-         Igazad van, nem csak mese – szólt Viktor.
-         Neked melyik tetszett a legjobban?
-         Nem tudnék egyet választani, mert mind ugyanazt jelenti. Egyben kell nézni.
-         Tessék?
-         Az elfogadás, Hermijone! Csak úgy lehetsz boldog, csak úgy lehet örömteli az életed, ha elfogadod magadat. A könyv a varázstalanok és varázslók közti örökös és eredő különbségről szól, a mugli szülőktől származók pedik azok, akik megtartják az egyensúlyt... Te segítettél ebben, te közrejátszottál, hogy minden jól sikerüljön, és Voldemort elbukjon... De nem foglalkozol magaddal. Azért jöttem, hogy megmutassam...
-         Á, szóval már te is jobban tudod, ki vagyok, mit csinálok, és mi a jó nekem?
-         Én csak szeretem, hogy tudd, már nem kell egyedül lenned...
-         És te vagy erre a megoldás? Aki elhozza nekem a szebb jövőt? A boldogságot és az örömöt? – Hermione mérgesen ironizált, és tudta, hogy Viktornak fájhat ez a megnyilvánulás, de annyira kiborult, hogy jelenleg ez sem érdekelte.
-         Nem tudom. Azt viszont igen, hogy folyamatosan kerülsz... Egyik pillanatban nyitott vagy, akarsz tudni mindent, akarsz lenni velem is, aztán gondolkodsz, és... Semmi. Itt a karácsony, próbálom, hogy gondtalan legyen, erre...
-         Karácsony! Hahh! – Granger már kiabált, amin ő maga is megütközött egy pillanatra. Sóhajtott egy nagyot, majd valamivel higgadtabban próbálta folytatni. – Nos, kedves Viktor, nekem a karácsony egyáltalán nem azt szimbolizálja, amit neked... Vagy úgy általában az embereknek. Persze látom a díszeket, érzem a készülődést magam körül, az izgalmat, a karácsony szellemét, vagy mit, de... Nekem a szomorúságot jelképezi, az örökös készenlétet, hogy nem dőlhetek hátra. Hogy sötét varázslatok után kutatok, vagy épp kővé dermedve élet-halál közt lebegek, esetleg ócska, tanár által szervezett partikon veszek részt, vagy épp... gyomorgörcsöm van, halálfélelmem, mert tudom, hogy bármikor meghalhatok a barátaimmal egyetemben. Azt is tudom, hogy ez nem volt kötelező, én döntöttem Harry mellett, és... Vége lett. Valóban. De most nem fog minden egy csapásra megváltozni, mert te épp úgy határoztál, idejössz!
-         Tudom, de hagyd, hogy ez változzon! Én segítek végigmenni az úton... Már nem kell egyedül csinálni, Hermijone!
-         Tudod, nem azért kerüllek, mert épp úrias kedvemben egyik piallanatban akarlak téged, a másikban meg nem... Ez nem egy tinilányos döntésképtelenség vagy játszadozás. Annak tűnik, de... Nem az. Tavaly karácsonykor majdnem meghaltam... Harryvel együtt – tette hozzá, majd halkabban, szinte suttogva kezdett mesélni. – Ron besokallt és elment, mindenzt egy nagyon nehéz és veszélyes helyzetben, mi pedig... Elmentünk Godric’s Hollow-ba. Harry ott született, és... azóta nem is járt ott. Elmentünk a szülei sírjához, én pedig a szemtanúja voltam ennek a furcsa találkozásnak... Vagy nem is tudom, hogy nevezzem. Azt kívántam, bár cserélhetnék vele, hogy egy kicsit ő is érezze, milyen, amikor az embernek szülei vannak. Ez neki nem adatott meg, és... Kicsit szégyelltem magam, hogy néha én nem értékeltem az enyémeket. De aztán rájöttem, hogy sokkal fájóbb olyasvalakit elveszíteni, akit ismerünk, akihez kötődünk, aki fontos nekünk... Ez a hiány más, mint az a fajta, amit Harry érez és tapasztal... És nem tudom, melyik a fájóbb, a rosszabb, de én egyiket sem szeretném érezni. Aztán elmentünk Batthilda Bircsók házába, hogy kiderítsünk valamit, és... Nagini Harryre támadott. Álca volt, egy csapda, mi pedig belesétáltunk. Naivan. Szörnyű volt és ijesztő. Közben pedig egy pillanat alatt lejátszódott bennem az életem, ami, nos... Veled kerek, úgy tűnik. – Itt már remegett a hangja az elfojtott sírástól, de úgy érezte, ha most nem fejezi be a mondatot, sosem lesz ereje újra belekezdeni. – Mert abban a töredéknyi percben, a hoppanálás előtt, nem arra gondoltam, hogy mi lesz Harryvel, Ronnal, a szüleimmel, hanem hogy mi lesz velem. Hogy nem láthatlak téged, hogy alig írtam neked... Hogy hogyan élem túl, és hogy mondhatom el, hogy... túl sokat jelentesz. Hogy alig ismerlek, és mégis téged akarlak látni utoljára. És ezért utálom magam, és téged is, mert önző, mocskos, rémületébresztő gondolat, hogy gyakorlatilag semmit sem tettél, mégis elloptál belőlem valamit... És nagyon félek attól, hogy ha ez most nem jön össze közöttünk, akkor még többet veszel el.
-         De hát nem érted, hogy... Nekem nem kell más, Hermijone! Lehetne szép, jobb, más... De én.

Nem is mondott többet, inkább magához ölelte a nőt, hogy lenyugtassa, de az rögvest eltolta magától.

-         Menj most el. Nem akarlak látni.
-         De...
-         Menj!


Viktor távozását a hangos ajtócsattanás jelezte.

** ~ H&V ~ **


Viktor forrongva távozott a nő lakásából. Megrészegült attól, amit Hermione mondott; hogy valóban fontos neki, hogy tulajdonképp csak rá gondol... Mégis, mintha szándékosan bonyolítaná az egészet az érzéseivel, a viselkedésével... Amikor olyan egyszerű! Nem állhat a saját boldogsága útjába, pedig azt teszi. Viszont őt akkor sem fogja elüldözni ezzel a mártír stílussal, az önfeláldozással és a múlton való folyamatos rágódásával. Már túl régóta fáradozik azon, hogy elnyerje a bizalmát, hogy jelentsen neki valamit, és most először úgy érezte, közelebb nem is lehetne az áhított célhoz, tehát biztos nem hátrál meg. Azt hallotta, amit már régóta akart: megerősítést, hogy igenis van értelme az egésznek.

** ~ H&V ~ **


Minden egyes nap küldött neki valamit. Apróságokat, személyesebb holmikat, karácsonyi hangulatot idéző díszeket, de egyszer sem írt levelet. Nem kért találkozót, nem célozgatott, mert tudta, hogy most az idő és a nyugalom, ami segíthet helyretenni a dolgokat… Ő megpróbált türelmes maradni, de persze sokszor elcsábult… Például volt, hogy megindult a nőhöz azzal a szándékkal, hogy elnézést kér, de végül visszafordult félúton. Leveleket is akart küldeni, de végül mindet elégette, és inkább elrakott mindenféle íróeszközt a közeléből - biztos, ami biztos.

Nehéz volt, frusztráló, a tehetetlenség pedig kezdte megbontani a szilárd elhatározását, de végül megérte, ugyanis Hermione jelentkezett.

** ~ H&V ~ **
Hermione ezúttal Ginnyt látta vendégül, aki hanyagul elnyúlva a kanapén, mérgesen szónokolt neki, közben csokit majszolt – épp azt, amit Viktor küldött azon a délutánon – és paradicsomlevet ivott mellé. A Weasley lány várandóságáról nem sokan tudtak, de minden jel árulkodó volt… A furcsán összetett étvágy, a hormonális és érzelmi hullámvölgyek (ok nélkül zokogott, nevetgélt, és akkor is sírt, amikor mérges volt), a fáradékonyság, és egyéb más testi-lelki változások… Aki egy kicsit is jó megfigyelő volt, annak nem kellet sokáig egy légtérben tartózkodnia vele, hogy rájöjjön.

Granger hallgatásba burkolózott, most mesélt először barátnőjének a második találka végéről.

-         És még ezután is küldi a kis adventi csomagokat?
-         Mint látod.
-         Ugye tudod, hogy ez egyáltalán nem fair vele szemben? Minden jel arra mutat, hogy szerelmes beléd, sőt mondok jobbat: te is belé. Mégis mi az akadálya, hogy végre jól végződhessen az ügy?
-         Nem szeretem, és ő sem szerelmes. Ez túlzó kijelentés. Mi csupán kedveljük egymást – javította ki Hermione.
-         Ha csak kedvelne – nyomta meg a szót a vörös hajú –, nem várt volna rád éveket, nem repült volna idáig… Repülőn! Mugli közlekedési eszközt használt, Hermione, pedig számtalan más módon jöhetett volna.
-         Azért nincs olyan sok lehetőség – replikázott a másik. – És csak ki akarta kerülni a sajtót.
-         Mondd, mivel bántott meg, hogy ennyire ellenkezel?
-         Nem bántott meg, inkább én mondtam neki sok olyasmit, amit nem kellett volna.
-         Nézd, tudom, hogy messzire mentem az elmúlt időszakban, amikor elkezdtem azokat hülye találkákat megszervezni – kezdte Ginny. – Elnézést is kérek miattuk, mert nem volt jogom ennyire belemerülni a privát szférádba. Viszont tudnod kell, hogy nem bántam meg egyik ebbéli tettemet se, ugyanis elértem, hogy kiess a komfortzónádból. Körülötted mindenki boldog vagy próbál boldogulni, te pedig teljesen elzárkóztál mindenki elől. Furcsa egy veszélyek nélküli, egyszerű életet élni, de mind ezt akartuk. És tudom, hogy nehéz belerázódnod, mert Harrynek és Ronnak is az, látom rajtuk. De nem lehet bűntudatod amiatt, mert végre kölcsönös vonzalmat éreztek egymás iránt valakivel! Neked és neki is jár, ami mindenkinek. Ha most nem mondod el neki, akkor… Ne várd meg, hogy késő legyen.

Ginny ezután elsírta magát, de megnyugtatta Hermionét, hogy nagyjából negyed óra múlva nyoma sem marad a könnyeknek, úgyhogy el is küldte Viktorhoz, hogy beszéljenek.

A nő pedig nem ellenkezett tovább.

** ~ H&V ~ **

Viktor kissé félve ment ajtót nyitni – na nem azért, mert olyan ijedős természet volt, hanem mert Oswlad napok óta zargató levelek sokaságát intézte hozzá, ő meg csak hárított és hárított, mert nem tudott mit felelni neki. Legutóbb azt írta, ha kell, személyesen megy el hozzá, az ilyesmiben pedig nem ismert térfát, tehát valóban esélyes volt a látogatása.


De mégis mit mondhatott volna? Hogy Hermione Granger az egyetlen, aki ezt befolyásolja? Képes lett volna elmenni hozzá, hogy rábeszélje, abból pedig csak egy újabb veszekedés születhetett volna, semmi több.

Meglepetésére és nagy örömére azonban semmiféle csapatmenedzser nem állt ott a bejáratnál, sőt. Hermione volt az.

-         Bemehetek?
A férfi azonnal félreállt az ajtóból, és beengedte őt, de nem szólt semmit.

-         Köszönöm az ajándékokat! Igazán kedves tőled.
-         Holnap még lesz egy utolsó, aztán…
-         Itt kell maradnod!

Hermionéból végre kiszakadt, aminek talán már legelső nap ki kellett volna. A felismerés belé is tőrként hasított, de annyira jó volt kimondani, olyan megkönnyebbülést hozott, amit már régóta nem érzett.

-         Annyira sajnálom, hogy mindent rád fogtam, minden felelősséget rád hárítottam! Te volt kettőnk közül az, aki valóban tett ezért a… Kapcsolatért. Én pedig megnehezítettem az egészet, de hidd el, hogy nem akartam! Úgyhogy ha van egy szikrányi esély is arra, hogy túllépj a butaságomon, akkor… Tudom, hogy haragszol rám, rémes voltam, teljesen megérdemlem.
-         Kis buta vagy. És ezt jogosan mondom… – Hermione értetlenül meredt rá, kezdett megijedni, de amikor a férfi folytatta, megnyugodott. – Nem azért nem szóltam a találkozás óta, mert haragudtam, hanem mert erre vártam. Hogy te valld be, mi van köztünk, hogy szükség van rá.
-         Aljas vagy.
-         De sikerült.
-         És minden nap boldoggá tettél. Persze, nem a tárgyi jelentőségével, hanem…
-         Tudom. Pszt.

A csók elsöprő volt, még csak hasonló sem ahhoz, amit először váltottak. Birtokló, vággyal teli, reménykedő, érzéki. Minden belesűrűsödött összeforró ajkaik néma táncába. Az elmúlt évek, a sok kétség, a félelem, a várakozás… Hermionéban pedig valóban most tudatosult, hogy amit érzett, amit nem tudott megmagyarázni, ami negyedéves korától kezdve eddig a pillanatig végigkísérte, és ami Viktor hiányával csak szétforgácsolta, az ittlétével pedig visszavonhatatlanul felerősödött és elsöpörte, a szerelem volt.

-         Köszönöm, hogy nem adtad fel – suttogta a nő, miután elváltak az ajkaik.
-         Feladni! Én? Ha kiküldesz ajtón, bemászom ablakon; ha kidobsz az ablakon, bontom tetőt. Nem érdekel, hányszor kell nekifutni, addig próbálom, amíg rá nem jössz, igazam van.


Erre Granger csupán mosolyogott.

-         Holnap karácsony, Viktor, van már terved?
-         A csók után van – vigyorgott huncutul.
-         Áh, jut eszembe! Hogy is mondják bolgárul, hogy karácsony?
-         Hermijone!
-         Jól van – szabadkozott csüggedten. – Akkor hogy szeretlek?

És Viktornak nem is kellett több indok ahhoz, hogy a hálószoba felé vegyék az irányt.

Vége


24 megjegyzés:

  1. Ééééééééééés ide is eljutottam. :)

    Karácsonyi faktor:
    Uhm... nem. Nem éreztem semmi karácsonyit, hiába voltak ajándékok, hiába volt többször említve maga az advent és a karácsony is.
    2 pont

    Összbenyomás:
    Hermione határozatlanságát és a váratlan hisztit (nem tudom máshogy nevezni) leszámítva kellemes történet volt.
    7 pont

    Összkép:
    Több zavaró tényező is volt. Az egyik az az indokolatlanul nagy hézag a leíró részek és a párbeszédek közt; nem hiszem, hogy az oldal miatt csúszott szét, mert máshol nem láttam ilyen gondot. Aztán találtam sok elgépelést is (talán kicsúsztál az időből, és siettél, talán béta sem látta - akárhogy is, ott vannak azok a hibák).
    Számomra visszatetsző volt, ahogy kihangsúlyoztad a kihívás elnevezését - hogy ez egy kikacsintás volt-e, vagy egy kis jópofizás a szervezők felé, nem tudom. Nálam visszafelé sült el.
    3 pont

    Szereplők-kulcs:
    Hermione a történet nagy részében Hermione volt - leszámítva a már korábban említett hisztit. Az a Hermione, akit én ismerek, érdeklődve végighallgatta volna Krumot, hogy megértse, mit is gondol, nem pedig a férfi torkának ugrik.
    Krum krumos volt, de bevallom, az ő fejébe nem akartam belelátni, elég lett volna belőle annyi, amennyit Hermione látott-hallott.
    7 pont

    Páros kémia:
    Krum jött, kiállt magáért és a céljaiért, nem hátrált, éppen csak annyit, amennyit kellett ahhoz, hogy ne legyen túl tolakodó. Hermione pedig hol olvadozott, hol tiltakozott, hol maga sem tudta, mit csináljon. Így kicsit kusza lett a képlet.
    7 pont

    Karácsonyi tradíciók-kulcs:
    Ez volt az advent. Ami kimerült egy koszorúban, néhány ajándékban Krum részéről, és hogy Ginni okítja ki Hermionét, mi is az. Komolyan? Egy aranyvérű okítja ki a saját világáról mindent tudó muglit, miről is szól egy főleg mugli hagyomány? Ez is visszás volt. Szerepelt, szerepelt, de nem nyűgözött le.
    6 pont

    Karácsony szelleme:
    Örömteli - hát, elég halványan pislákolt az az öröm. Több ellenkezést és bizonytalanságot éreztem a történetben, mint örömöt - még ha happy end is lett.
    5 pont

    Titkos kulcs:
    Bogard Bárd meséit szépen beépítetted, jelentősége is volt, ahogy a hetedik kötet karácsonyi időszaka is. Utóbbival azonban volt egy kis gondom: hogy Hermionén keresztül hoztad be a történetbe, vagyis vele meséltetted el. Nekem jobban tetszett volna egy pár mondatos utalás; pl. így: "...és Hermione elmesélte, mi történt, amikor Godrick' Hollowban jár Harryvel."
    9 pont

    VálaszTörlés
  2. 1. Karácsony-faktor:
    10/2
    Próbáltál minden sallangot beleszuszakolni a történetbe, de valahogy magát a hangulatot nem tudtad átadni. Volt karácsonyi vásár, kis ajándék advent minden napjára, meg hóesés meg ilyenek, de a meghittséget, melegséget nem tudtad közvetíteni. Nehéz úgy egy történetben karácsonyi hangulatot teremteni, hogy az egyik szereplőnek az semmit nem jelent. Talán ez volt a probléma.
    2. Összbenyomás:
    10/2
    Sajnálom, de nekem most ez nagyon nem tetszett. Vontatottnak éreztem, a szereplőid sem voltak igazán karakterhűek, és igazából sem a műfaj, sem a kitett figyelmeztetés nem volt helytálló. Több tárgyi tévedés volt benne, sőt, volt olyan is, amikor sztereotípiákra alapozva írtál valamit. Tárgyi tévedés volt pl. hogy ha tavaly volt a csata, Hermione nem dolgozhat kórházban, mert ahhoz gyógyítói tanfolyamra kéne járnia. Sztereotípiára példa pedig Ginny terhessége, amikor tényleg minden olyan dolgot leírtál, amit valahol hallottál a terhes nőkről. Már csak a szagérzékenység hiányzott.
    3. Összkép:
    10/3
    Sok-sok elgépelés volt, kihagyott szavak is előfordultak, néhol a mondatok magyartalanok voltak. Nem volt logikus, hogy Krum mikor töri a nyelvet és mikor nem, hiába magyaráztad. Ezek mind-mind kizökkentettek az olvasásból. Azt írtad, hogy néhol dráma, néhol fluff is előfordul. Nos, ha valakik veszekszenek, az nem dráma. Fluffnak pedig nyoma sem volt. Majd’ elfelejtettem: nem tudom, hogy mi értelme van, ha random helyekre beszúrsz …-t. Vontatott lesz a történet, és azt éred el vele, hogy egy idő után idegesíteni fogja az olvasót… ahogy… engem… is.
    4. Szereplők kulcs:
    10/6
    Viktorról nem sok mindent tudtunk meg a regények során, szóval őt lényegében olyanra alakítottad, amilyenre akartad, és elég ügyesen bántál vele. Felnőtt volt, de ugyanakkor kissé gyerekes, mint úgy általában a férfiak.
    Hermione teljesen OOC volt, igazából azt sem tudta, hogy mit akar, annyi érzelmet szuszakoltál ebbe a karakterbe, annyi oldalát akartad megmutatni, hogy igazából csak egy nagy katyvasz lett az egész, nem is tudnám jellemezni, hogy milyen lett.
    Ginny és Harry pedig szintén OOC-k, bár az elején Ginny ginnys volt ezzel a kavarással, de végül őt sem éreztem igazán könyvhűnek.

    VálaszTörlés
  3. 5. Páros-kémia:
    10/5
    Én nem igazán éreztem, hogy ők ketten tényleg együtt kéne, hogy legyenek. Hermione küzdött az érzelmek ellen, és a végén tényleg elhittem azt, hogy nekik ezt nem kéne. Aztán mégis összejöttek. Sőt, Hermione még éjszakára is ott maradt. Könyörgöm, ezt felejtsük el. Az igazi életben nem így megy, hogy összejönnek, és mennek az ágyba rögtön.
    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs:
    10/8
    Megvolt az advent, Hermione kapott naponta ajándékot, szóval lényegében megkaptuk, amit az adventről gondolunk. Még a várakozás is benne volt, mert amennyit Viktor várt, annyit én nem várnék még buszra sem. Csak valahogy a kettőt egybe kellett volna jobban gyúrni, és ezt sem úgy kellett volna átadni, hogy az olvasó szájába rágod a dolgokat.
    7. Karácsony szelleme-kulcs:
    10/4
    Nem volt örömteli. Akkor sem, ha te ezt még dőlt betűvel is kiemelted. Nem járta át az öröm a történetet, sokkal inkább a szenvedés. A végén persze örültek egymásnak, meg mindenki örült, de ez kevés volt.
    8. Titkos kulcs:
    10/10
    Mindkét része benne volt a történetben, mindkettő jelentőséggel bírt. A Godric’s Hollowban történteket én egy visszaemlékezős jelenetbe tettem volna, valamikor még a történet elejére, hogy tudjuk, miért nem tud Hermione azonosulni ezzel a karácsonyi mizériával. A könyv pedig jót tett Viktor angoltudásának.

    Kedves Író! Remélem nem bántottalak meg az adott pontjaimmal. A történeteddel alapvető probléma, hogy mindent az olvasó szájába rágsz, mindent túlmagyarázol. Azt hiszed, hogy a történeted így lesz jó, pedig pontosan az ellenkezőjét éred el vele. Mindenki tudja, miről szól az advent, mindenki tudja, milyen egy karácsonyi vásár. Mégis több mondatot szentelsz annak, hogy az olvasó megértse, milyenek is ezek a dolgok. A jó béta nem arra való, hogy átnézze, helyesírásilag milyen a történeted, tanácsokat is ad, hogy a magyartalanságokat, szókihagyásokat, szóismétléseket ki tudd küszöbölni. Ha a te bétád nem hívja fel ilyenekre a figyelmed, akkor vagy kérd meg rá, vagy keress másikat.

    VálaszTörlés
  4. Kedves író!

    Karácsony-faktor: Inkább az adventi időszak alatt játszódott a történet, de azért volt benne karácsony. Nem magával a történet hangulatával fejezted ki, hanem inkább Hermionénak a karácsonyhoz való hozzáállásával. Először nem értettem, miért viszolyog tőle annyira, aztán amikor elmesélte Viktornak a Harryvel szomorúságban és félelemben töltött karácsonyt, akkor megértettem. Szorong és fél magától az ünneptől, ami az események fényében érthető. Szimpatikus volt ez a fajta karácsonyábrázolás, és hogy a végére boldoggá fordult Hermione karácsonyélménye.

    Összbenyomás: Alapvetően ez egy kellemes történet volt. Végigmosolyogtam a közeledésüket, a hibázásaikat, Ginny szervezkedését. Ez mind-mind nagyon jól lett megírva, de hiányzott belőle valami, nem is tudom mi, ami miatt késztetést érezzek, hogy alkalomadtán újra elővegyem. Ahhoz valami plusz kellett volna.

    Összkép: Ez felemás. Alapvetően jó a történetvezetés, a cselekmény alakulása, a dramaturgia, de mindezt a munkát beárnyékolják az elírások, vesszőhibák, hiányzó szavak, értelmetlen mondatok, valamint a párbeszédszerkesztés. Ahogy látom, nem kapcsoltad ki a felsorolás jelet a Wordben írás közben, illetve gondolatjel helyett kötőjelet használsz, ami annyira nem is tűnt volna fel, ha nincs hatalmas hely a kötőjel és az utána következő első szó között. Egy alapos átnézés ráférne meg erre a műre, mert alapvetően jó stílusban írsz, gördülékenyen lehet olvasni, de egy kis átdolgozással még jobb lehet a történeted.

    Szereplők kulcs: A szereplőkkel nem volt baj. Jól hoztad Viktor akcentusát és Hermione jellemét. Az zavart egy kicsit, hogy Viktort ugyanolyan intelligensnek ábrázoltad, mint a nőt, holott azért tudjuk, hogy nem ér fel hozzá, már ami az észbeli képességeit illeti. Ezt leszámítva nagyon tetszettek a karaktereid.

    VálaszTörlés
  5. Páros-kémia: Hú, volt itt minden. Vetyengés, kerítés, vallomás (több is), vívódás, bizonytalanság, szerelem, érzelem, tagadás. Annyiféle érzelmet vonultattál fel, hogy volt itt a két karakter között páros-kémia rendesen. Nagyon élveztem a történetet ebből a szempontból. A kedvencem Hermione hosszú monológja volt a meneküléssel töltött karácsonyról. Szerintem ez egyben a történet legjobb része.

    Karácsonyi tradíciók-kulcs: Ez maximálisan megjelent, végigvonult az egész történeten. Jól használtad fel.

    Karácsony szelleme-kulcs: Ez olyan felemás volt. Voltak a történetben örömteli részek, főleg a végén, de ez túl sok minden egyéb érzettel vegyült ahhoz, hogy hangsúlyos legyen. Nagyon sok mindent akartál kifejezni a történettel, ami érzelmek terén sikerült is meg mondanivaló terén is, de elkapott a hév, és ez a kulcs nem jutott elég szerephez.

    Titkos kulcs: Nagyon örültem, hogy sikerült ezt a kulcsot jól felhasználnod. Ügyesen és intelligensen vezetted végig a történeten ezt a kulcsot. Mind a Bogar bárd meséinek, mind a Halál Ereklyéi karácsonyi jeleneteinek fontos szerepe volt. Előbbinek mindkettejük, utóbbinak Hermione életében volt meghatározó szerepe. Nagyon tetszett ennek a kulcsnak a felhasználása.

    Köszönöm, hogy olvashattam a történetet!

    Karácsony-faktor: 8
    Összbenyomás: 8
    Összkép: 5
    Szereplők kulcs: 8
    Páros-kémia: 10
    Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10
    Karácsony szelleme-kulcs: 5
    Titkos kulcs: 10

    Üdv:

    LL, zsűri tag (Kritika Klub tag, megtalálsz minket a Merengő fórumán)

    VálaszTörlés
  6. Kedves író!

    1. Karácsony-faktor: 3 pont
    Alig jelent meg a karácsony a történetben, párszor volt róla szó, de ha nem lettek volna az adventi ajándékok, lényegében az év bármely szakában játszódhatott volna a cselekmény.

    2. Összbenyomás: 2 pont
    Sajnálom, de nem tudok többet adni. Nagyon sok problémám volt a történettel, kezdve a karakterek ábrázolásával, a történetvezetésen át Hermione felesleges kifakadásaival. Sok apróság is zavaró volt olvasás közben, például a sok dőlt betűs kiemelés, ami sokszor teljesen felesleges volt, másrészt a rengeteg hármaspont, ami szintén csak nehezítette az olvasást. Még ami nem tetszett, hogy túlságosan a két főszereplő kapcsolatára helyezted a hangsúlyt, holott ez valójában egy karácsonyi témájú kihívás, de mégis az ünnepekről lehetett a legkevesebbet olvasni. Nem tudom, hogy a főszereplőket ti választhattátok, vagy a szervezők sorsolták ki, de nekem mindenképp tetszett a változatosság, hogy végre nem csak Ronnal láttam Hermionét, hanem Viktorral is.

    3. Összkép: 2 pont
    Nagyon sok helyesírási hiba maradt a szövegben, főleg vesszőhibák, külön írtál szavakat, amiket egybe kellett volna és fordítva, elgépelések, a párbeszédeknél felsorolásjelet használtál végig behúzással, ami a szövegszerkesztők hibája, viszont az már a tied, hogy utólag nem javítottad őket. A megfogalmazással nagyon nem volt gond, bár látszik, hogy kiforratlan még a stílusod, és meg is kockáztatnám a kijelentést, hogy kezdő író vagy, amivel egyébként semmi gond, mindenki elkezdi valahol, de látszottak a hiányosságok, amiket még lentebb részletezek.

    4. Szerelők kulcs: 2 pont
    Hermione OOC lett, és két dolog zavart leginkább a karakterében: az ok nélküli kifakadásai, mondhatni hisztijei, a másik pedig a Krumhoz való hozzáállása. Ha jól értettem, évek óta nem beszéltek, nem válaszolt Viktor leveleire, mégis annyira biztos benne, hogy szerelmes - legalábbis a legvégén, hiszen Ginnynek néhány bekezdéssel korábban azt mondja, hogy nem szereti a fiút, csak kedveli, de mégis flörtöl vele, azután visszakozik... Őszintén megvallva, ez nagyon idegesítő volt benne. Egyik percben még ezt állítod, a másikban azt, ezzel pedig csak összezavarod szegény olvasókat. Viktornál a beszédével volt bajom: a legelején tökéletesen beszél "angolul", de amint Hermione megjegyzi, hogy milyen jó az angolja, egyből helytelenül beszél, és ez a kettősség folyamatosan előjön. Egy részben ezt azzal magyaráztad, hogy Krum zavarban érzi magát Hermione közelében, de közben meg Hermione szerint Viktor határozott, tudja mit akar; és itt máris megint saját magadnak mondasz ellent. Másrészt Viktornál, ami nagyon nem tetszett még, hogy - ahogy írtam - évekig nem beszéltek, Hermione lényegében szó nélkül lerázta, ő mégis hajlandó belevetni magát az ismeretlenbe, és ott hagyni a régi válogatottját, hogy egy idegen országba költözzön úgy, hogy nem tudja, mi van Hermionéval, van-e valaki az életében, mit csinál, meg egyáltalán hogy és hol él. Mint később kiderül, Ginnyvel váltottak pár szót, de nem annyit, hogy emiatt Viktor feladja az egész addigi életét.

    VálaszTörlés

  7. 5. Páros-kémia: 7 pont
    A non-canont választottad, amit végül is sikerült teljesíteni, mert - mint kiderül - szeretik egymást, tehát lényegében rendben van a kulcs, de ahogy fentebb is említettem, azzal, hogy egyik percben még azt állítod, a másikban azt - és ezt főleg Hermione és Viktor közötti viszonyban -, itt sem tudok teljes pontszámot adni.

    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10 pont
    Itt nem tudok (és nem is akarok :D) mibe belekötni, ezt szépen beleépítetted a történetbe, sőt, az kimondottan tetszett, hogy Hermione lényegében egy adventi naptárat kapott Viktortól, csak éppen édesség helyett minden nap különféle apróságokkal lepte meg a lányt. Nagyon ötletes volt.

    7. Karácsony szelleme-kulcs: 6 pont
    Az örömtelit kaptad kulcsnak, de a történet nagy részében pont, hogy arról lehetett olvasni, hogy mennyire nem érdekli Hermionét a karácsony (amire egyébként elég jó magyarázatot kaptunk, viszont talán nem a történet közepén-végén kellett volna ezt megtudunk, hanem inkább az elején; már úgy kellett volna kezdeni, hogy "Hermione Granger számára az advent sosem volt fontos, kiemelkedő vagy meghatározó, MERT..."), illetve hogy egyedül van, nincs senkije - mármint párkapcsolati értelemben - és őszintén szólva egyáltalán nem volt vidám történet. A végén persze happy end lett, és voltak kedves kis jelenetek, de összességében szerintem nem sikerült úgy érzékeltetni ezt a kulcsot, mint illett volna.

    8. Titkos kulcs: 10 pont
    Itt viszont újra maximális pontszámot adok, mert mindkét titkos kulcsot szépen beleszőtted a történetbe, bár ahogy feljebb is írtam, a Halál Ereklyéi-beli karácsonyi részleteket jóval korábban kellett volna már megjeleníteni, mert attól, hogy ennyire ellene volt az ünnepeknek Hermione az elején - akkor még mindenféle indok nélkül -, unszimpatikussá tette a karaktert.

    Eddy, zsűri tag (Kritika Klub)

    VálaszTörlés
  8. Kedves Szerző! Köszönöm, hogy olvashattalak, és íme, az értékelésem:


    1. Karácsony-faktor: 10/9

    Advent időszakában játszódott, és volt bőven utalás a közeledő ünnepekre – hogy Hermione hogy viszonyul hozzá.

    2. Összbenyomás: 10/6

    A sztori jól indult, és a befejezés is ügyes, de ami a kettő között van, egy kicsit túlhúzott és túlbonyolított. De erről majd írok bővebben a szereplőknél. A mellékszereplők amúgy jók lettek, tetszett, hogy a Harry/Ginny páros életébe is bekukkanthattunk. Ginnyből valóban kinézem ezt a fajta „kavarást”, őt én is minden lében kanálnak képzelem.

    3. Összkép: 10/5

    Alapvetően jól fogalmazol, de tele volt a sztori vesszőhibával, elírással, egybe-különírási bakikkal, túlbonyolított mondatokkal, ami megnehezítette az olvasást. A sztori felépítése többé-kevésbé rendben volt, ám a sztori közepén lévő huzavona miatt meg-megbicsaklott az ív.

    4. Szereplők kulcs: 10/6

    Hermione túl bizonytalan volt. Persze, nem épp ok nélkül, de ezt karakteréhez képest túlzásnak éreztem. Viktor pedig túl agresszíven nyomulós a könyvbelihez képest. Nem vall rá (de amúgy sem túl férfihoz méltó megoldás), ha az átigazolását – kvázi lelki zsarolásként – nyíltan Hermionétól teszi függővé.

    VálaszTörlés
  9. 5. Páros-kémia: 10/6

    Én a Harry/Ginny kémiát jobban átéreztem, mint Hermione és Viktor között. Mint írtam, túl sok volt a huzavona, a mosolyszünetek és feszültségek általában a semmiből jöttek, ahogy a feloldásuk is azért volt, mert az író így akarta. Ez leginkább az utolsó összeveszésnél volt szembetűnő. Nem éreztem, hogy ők annyira nyerő páros lennének – pedig a könyvben én jobban szurkoltam Viktornak mint Ronnak.

    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10/9

    Ezt szépen belevitted, érezni lehetett a feszültséget, ami az ünnepek közeledtével eluralkodott Hermionén. A sátorban bujkálós karácsony érthetően rányomta a bélyegét arra, ahogy a lány az ünnephez viszonyul. Ez teljesen érthető és rendben van, egy ilyen ünnep után nem sokan lennének képesek önfeledten karácsonyozni.

    7. Karácsony szelleme-kulcs: 10/5

    Hát… a vége örömteli lett, de azelőtt nem mondanám, hogy különösebben az lett volna. Legalábbis Hermione részéről, mert Harryékre még ráillik a kulcs.

    8. Titkos kulcs: 10/9

    Ezt viszont ügyesen megoldottad, szépen beleszőtted a sztoriba. Szerves része volt a történetnek.


    Összességében jó kis történet lett, a hibái ellenére is szerettem olvasni.

    Üdv: Xwoman

    VálaszTörlés
  10. Kedves Író!
    Kénytelen vagyok előre elmondani, hogy nem vagyok valami nagy rajongója az ilyen típusú romantikus történeteknek, viszont a karakter választásnak itt is nagyon megörültem. A magyar írók körében Krum (sajnos) egyike a méltatlanul mellőzött karaktereknek, úgyhogy szerintem igazán remek döntés volt, hogy vele dolgoztál. Élveztem, hogy róla olvashatok, még ha a történet nem is nyert meg magának maradéktalanul, ahogy azt mindjárt látni fogod.

    KARÁCSONYI FAKTOR: 7 pont
    Nem tudom, valahogy hiányoltam, nem igazán éreztem át a karácsony hangulatát, pedig látszik, hogy mennyire igyekeztél belevinni a történetbe. Meg volt itt minden, mégis maradt bennem egy kis tüske, egy gonosz kis hangocska a fejemben, ami folyton azt suttogta olvasás közben, hogy ez a történet bizony az év bármelyik szakaszában játszódhatott volna randevúkkal, ajándékokkal, várakozással egyetemben. Viszont az igyekezetet látom, úgyhogy nem visz rá a lélek, hogy szőrösszívű legyek, egyezzünk ki egy olyan pontban, ami talán nem szegi egészen kedvedet, rendben? Ha pedig megfontolsz egy kéretlen tanácsot: Máskor ne akarj ennyi mindent belenyomorgatni egyetlen szegény novellába – Válaszd ki egy, legfeljebb két elemét az ünnepnek és azt bontogasd ki jobban, merj mélyebbre ásni, jelentést, tartalmat adni neki. :)

    ÖSSZKÉP: 5 pont
    Vegyes érzelmeim vannak, kicsit túl sok minden borult a nyakamba ebből a történetből és mégis kevésnek érzem. Leszögezem: nyelvtant szinte soha nem pontozok, mivel az enyém is borzasztó és a diszlexia miatt nem is mindig vagyok biztos abba, hogy én olvastam-e félre a dolgot, vagy valóban el volt-e írva, de itt azért még az én szememet is bántotta néhány mondat, félregépelés. A tagolást sem egészen értettem, volt ahol simán két csillaggal választottad el a részeket, aztán volt a díszes térelválasztásod (** ~ H&V ~ **) és még a római számok is… Nem tudom, ez így elég zűrzavarosra sikerült, legközelebb lehet, hogy jobban járnál, ha csak egyet választanál ezek közül és azt használnád végig. Így még mindig bennem van az érzés, hogy ezeknek a különböző elválasztásoknak volt valami szerepe, csak én nem jöttem rá, hogy mi. ^.^”
    Leginkább azért vagyok gondban, mert összességében nem volt ez rossz történet, sőt, a stílusod kifejezetten gördülékeny, mindvégig olvastatta magát a történet, még ha itt-ott forgattam is a szememet a szájbarágós monológokon, leírásokon. Egy dolog volt viszont, ami számomra abszolút elrontotta az élményt, úgyhogy ezt negatívumként emelném ki, ha megengeded: A vezetéknevek használta. Megtörte a hangulatot, idegenül hatott, ráadásul még csak nem is a szóismétlés elkerülést szolgálta. Lehet, csak én vagyok olyasvalaki, akit ez zavar, nem mondom, hogy változtatnod kellene ezen, ha neked így kényelmes, de meg szerettem volna említeni, mert nekem sajnos eléggé illúzióromboló volt, mikor újra és újra egy Grangerbe bele futottam Hermione helyett. :( Tudom, angol területen máshogy szokás, mint idehaza, de számomra kifejezetten sértőnek hangzik, mikor valakinek a keresztnevét használják és a könyvben is ez a helyzet; általában Malfoy az, aki Grangerként utal Hermionéra és vica-verza.

    VálaszTörlés
  11. SZEREPLŐ KULCS: 4 pont
    A szereplő kulcsoddal mindössze annyi volt a problémám, hogy nem sikerült igazán emlékezetesre egyik karakter sem. Meglepő módon számomra Ginny volt ebben a történetben, akit kiemelnék, sikerült elérned, hogy ne utáljam, bár a „megkedvelés” azért erős kifejezés lenne. Mégis, megrögzött Ginny-ellenesként ez nálam már hatalmas szó, úgyhogy le a kalappal. ^.^
    Krum aranyos volt, kitartó, szenvedélyes, kicsit olyan, mintha egy tipikus könnyed lányregényből lépett volna elő. Hermione pedig az ilyen történetek másik típus szereplője: a kezdetben vonakodó, de egyébként szeretetreméltó és vágyó hősnő. Aranyosak voltak, hozták az elvárható viselkedést, végigmentek a történet fonala mentén és megkapták a boldog befejezést. Tudom, ez így borzasztó cinikusa hangzik, amiért elnézést kérek, hiszen hibát vagy logikátlanságot valóban nem vétettél semmilyen szempontból (hacsak azt nem tekintem hibának, hogy Hermione mindössze nyomokban emlékeztetett önmagára) biztos vagyok benne, hogy meg van az az olvasó közönség, aki az ilyen karaktereket szereti, és a szívébe tudja rázni. De ez sajnos nem én vagyok. Ez nekem így kevés volt; annyit kaptunk, amennyit muszáj volt, de (főleg Krum esetében) semmi mélyebb, maradandóbb nyomot nem tudtak hagyni bennem.

    PÁROS-KÉMIA: 4 pont
    A választott páros-kémiád működött, összejöttek, bár valahogy ebben sem találtam az igazi kémiát, a szó szoros értelmében. Igazából Krum tényleg édes volt az ajándékokkal, de akkor is egy balek. Bocsi, jobb szót nem tudok rá találni, egy ilyen férfi karakter engem nem tud meggyőzni arról, hogy olyan nagyon szerelmes. Még annak ellenére sem, hogy annyit várt Hermione-ra, aki meg olyan volt, mint egy inga, ami képtelen eldönteni, hogy jobbra vagy balra lendüljön, elutasítson vagy szerelmes legyen. Inkább Ginny esetében éreztem, hogy próbál tükröt tartani a barátnőjének, ő volt az, akin igazán láttam, hogy küzd ezért a kapcsolatért. A két főhős helyett, hiszen azért Krum sem erőltette meg magát igazán, hogy ez a dolog mozgásba lendüljön, csak ült a babérjain arra hivatkozva, hogy teret akar adni Hermione-nak.
    A végén pedig a hálószobát felejtsük el, kérlek, nagyon-nagyon szépen kérlek. Itt még az az ellenállhatatlan testiség sem volt meg, ami az ostobácska hollywoodi szuperprodukciókban az első csók után ágynak dönti a főhősöket, az élet pedig aztán végképp nem így működik.

    VálaszTörlés
  12. KARÁCSONYI TRADÍCIÓ: 9 pont
    Na de hogy elmondjam azt is, ami nagyon tetszett a történetben! A tradíció. Imádtam, hogy merted elvonatkoztatva felhasználni; a várakozás áthatotta az egész történetet, mindvégig gyönyörűen belesimult az eseményekbe és éreztette a hatását. Talán csak annyi, hogy máskor ne akard ennyire az olvasóid szájába rágni, hidd el, nincs rá szükség, megértjük és szeretni fogjuk, ahogy én is megszerettem az elgondolásodat. :) Bízz bennünk kicsit jobban, mert így azért volt némi kesernyés íze, annak, hogy Ginny elmagyarázta Hermione-nak egy ilyen alapvető szokás jelentőségét, nem sokkal azután, hogy kiemelted; Hermione mennyire tisztában van mind a mugli, mind a varázsló tradíciókkal. Elég lett volna annyi is, ha Ginny csak megemlítette volna, hogy most kezdődik az adventi időszak. ;) (Persze ez lehet csak az én ízlésem és senki mást nem zavart a dolog. ^.^”) Emiatt azonban úgy döntöttem, nem fogok tőled sok pontot levonni, mert nagyon szeretnélek arra biztatni, hogy később is merd így használni a kulcsaidat, a konkrét eseménytől kicsit elszakadva.

    KARÁCSONY SZELLEME: 4 pont
    Őszintén? Én nem éreztem annyira örömtelinek a hangulatot, a huzavona meg Hermione kiemelten felemlegetett múltja miatt, inkább kicsit keserűnek, belefásultnak tűnt az egész. Hektikusnak a lány ide-odacsapongó érzelmei miatt és várakozónak, bizonytalannak Victor türelméből fakadóan. Ennek ellenére összességében mégiscsak meg volt a pihi-puhi romantika is mindezek mellett, a végén megkapott örömteli egymásra találással egyetemben.

    TITKOS KULCS: 10 pont
    Részemről teljesen rendben volt a titkos kulcsod felhasználása. Hermione meséjével a hetedik könyvbeli karácsonyról megint kicsit átestél a ló túloldalára és elment a dolog a szájbarágás felé, de ettől most tekintsünk el, hiszen Bogar Bárd meséjét rettentő ötletesen és zseniálisan felhasználtad. Volt jelentősége, aranyos kis mellékszála lett a történetnek, hogy Victor a meséken keresztül csiszolja a nyelvtudását. Nálam ez nagy-nagy tízpontos ötlet. :)

    ÖSSZBENYOMÁS: 3 pont
    Lehet, hogy nagyon mellé lövök, de végig azt éreztem, hogy nagyon fiatal vagy még, ezért írsz ilyen kis tini romantikát. Sajnos én nem véletlenül nem olvasok már jó ideje ilyen rózsaszín tingli-tanglikat, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy ennek a történetnek egyáltalán nem én vagyok az olvasó közönsége, rendben? Ettől függetlenül ez egy nagyon aranyos karácsonyi mese volt minden hibája ellenére. Merj kicsit mélyebbre nyúlni a karaktereid lelkébe és játszani velük. Ami pedig ezt a történetet és a kihívást illeti; nagyon remélem, hogy nem szegtem kedvedet és a többi olvasód sem teszi ezt. Próbálkoztál, de ezzel most nem az itt megforduló olvasóközönséget sikerült megszólítanod, néha előfordul ez is. Ha valóban olyan fiatal vagy még, mint ahogy gyanítom (ha nem akkor nagy-nagy bocsánatkéréssel tartozok utólag) akkor nem kell aggónod, az idő majd meghozza neked a tapasztalatot, ami elvezet addig, hogy a karaktereid az első csók után ne ugorjanak rögtön fejest a hálószoba rejtelmeibe és a női főszereplőd érzelmei ne változzanak olyan szeszélyesen, mint az áprilisi időjárás. Addig pedig írj minél többet, mert az amerre most haladsz egyáltalán nem rossz irány. :)

    Én mindenesetre gratulálok a történetedhez és további sok sikert kívánok!
    DaeMoon, zsűri tag (Kritika klub tag)

    VálaszTörlés
  13. 1. Karácsony-faktor: 8
    2. Összbenyomás: 8
    3. Összkép: 8
    4. Szereplők kulcs: 9
    5. Páros-kémia: 9
    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10
    7. Karácsony szelleme-kulcs: 9
    8. Titkos kulcs: 9

    Nem igazán érintett meg ez a történet, valószínűleg Krum jelenléte miatt. Én egyszerűen nem tudom elképzelni a felnőtt Hermione Grangert, ahogy egy világsztár esetleges szerelmén rágódjon, azt hiszem, ő ennél sokkal pragmatikusabb. Ettől függetlenül ez egy erős, jó történet volt, megfelelt minden kritériumnak.
    Angel8

    VálaszTörlés
  14. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  15. Szia stoobie!
    Először is szeretném megköszönni a pontokat és a melléjük fűzött megjegyzéseket! Elnézést, hogy csak ennyi héttel a kihívás után esek ide, de mindenképp szerettem volna rendesen válaszolni mindenkinek, ha már itt is jártatok :)

    Akkor sorban: valóban nem idéztem ünnepi hangulatot. Bár az lett volna a cél, és maga a kihívás kardinális hivatottsága is ez volt, én mégis tudatosan kevés hangsúlyt fektettem erre. Vagy hát máshogy értelmeztem - nevezzük bárhogy. Nem szeretek mások képébe tolni olyasmit, amihez nekem sincs affinitásom vagy magam sem hiszem el, mert tudom, hogy nem úgy jön le, épp ezért nem is próbálkoztam. Bár annak azért nagyon örültem, hogy egyesek mégis karácsonyosnak, adventosnak titulálták a hangulatot :) Én nem is akartam adventot teremteni, én Hermione adventját akartam bemutatni, ami kusza volt, hebrencs, és cseppet sem hermionés, de ezt majd a szereplőknél. Itt ki szeretném emelni, hogy sajna nem mindenki ünnepe telik úgy, ahogy tervezi, ahogy szeretné. Én speciel egy rohanó világban élő, gyógyító tanonc, az érzések mezején igencsak elveszett nő mindennapjait mutattam be, ami az ünnepek felé közeledve sem telt másképp, hiába a barátok vagy a környezet nyomása. Ő pedig nem tudta, mit kezdjen magával, nemhogy Krummal :) Aztán egy igencsak nyomulós Ginevra is ott volt, sőt. Ő kezdte az egészet - és igen, emlékeztetni kellett neki a barátnőjét arra, hogy milyen ünnep közeleg, mi a jelentősége, és miért is kellene neki ezt figyelembe venni Viktor miatt. De nem azért, mert Granger hülye lenne, vagy mert ne ismerné a hagyományt, hanem mert egyszerűen szétszórt volt, elveszett. Ő csak nyomatékosítani akarta, rávezetni, hogy igen, most kellene lépni. Hiszen milyen érzés lehet pont karácsonykor kiadni valakinek az útját? Pláne, ha nincs is rá érdemes magyarázat. Szóval ennek semmi köze a származásnak vagy Hermione intelligenciájának.

    Hermione és Krum. Több eredője volt a választásomnak, és már előre tudtam, hogy visszás lehet őket összerántani, hiszen a canon és noncanon mezsgyéjén hevernek, sőt egész népszerűtlen páros, pedig sok lehetőség rejlik bennük... Én mégis jó ideje akartam valamit róluk, és jobb alkalmat nem is találhattam volna.
    Hermione a háború után nem hiszem, hogy az a Hermione tudna lenni, aki előtte volt. Nem biztos, hogy türelemmel hallgatná a férfi álláspontját vagy nézné ölbe tett kézzel, ahogy az becserkészi. Bár tagadhatatlanul jól esett neki, nem volt biztos magában se, tehát abban sem, hogy Krummal folytatni a kis románcot jó ötlet. A heves kirohanás amiatt jött olyan hirtelen, mert Hermione kimondta azt, ami bántotta, amit magának se akart beismerni és ami valljuk be, nehéz. Nehéz, mert ő mindent meg akart magyarázni, többnyire meg is tudott, de ezt nem. És azért küldte el Viktort, meg megijedt. Sajnálom, hogy ez nem úgy jött le, hogy világos legyen, viszont azzal nem értek egyet, hogy zsebre kellett volna vágnom a párbeszédet egy körülíró mondattal, ugyanis nem pontosan azt írtam, ami a hetedik kötetben történt. Én Hermione általam vélt szemszögét tolmácsoltam, ami nem egyezett a tényleges leírtakkal, kivéve a helyet és a történést. Az érzelmeket, amik Hermionéban viaskodtak, szerintem méltán megérdemelték a hosszú kirohanást - ha viszont nem jegyzem le, csak még több kérdést szült volna. Az pedig, hogy Krum gondolataira nem mindenki kíváncsi, arról nem tehetek. Nekem ő is kulcsfigurám volt, és mindenképp szerettem volna az ő gondolatait is fókuszba állítani. Valószínű, ha nem térek ki az ő meglátásaira, akkor az lett volna kiemelve. Ha kiveszem Krum szemszögét – teszem azt -, akkor kevésbé érthető az egész. Na mindegy.

    VálaszTörlés
  16. stobbie2:
    A boldogság, örömteliség, mint olyan, valóban pusztán jó indulattal lelhető fel a sorokban. Sajna nem frissült be az oldal, amikor kellett volna, így lemaradtam az eredeti kiszemelt kulcsról, de ez egy ilyen dolog :) Fokozatosan próbáltam bevonni ezt kulcsot, kb. mintha olvadna a jég, vagy nem tudom XD Mármint úgy értem, hogy Viktor üzenetei, figyelmessége és rendíthetetlen ragaszkodása csak-csak mosolyt csaltak Granger ajkaira. És arra is próbáltam célozni, hogy saját maga az egyetlen akadálya a boldogságának, szóval... De azt nem tagadom, hogy nem jött össze a felhasználás.

    Ami a külalakot és egyebeket illette, volt olyan rész, amihez valóban semmi közöm, ahogy a szervezőknek és a szerzőtársaknak se. A tördelést utólag rendeztem, el is küldtem, ki is rakták, de továbbra sem történt más. Ami viszont a kivitelt illeti, volt béta. Volt többszöri elolvasás, volt minden, sőt még csak nem is késtem, épp az elsők közt adtam le. Annyi történt, hogy nagy izgalmamban egy régebbi verziót küldtem be, amit a verseny vége felé vettem észre. Szóval ég is a bőröm, de hát ez van. Annyi baj nem volt vele, hogy Bellindáék visszadobják, viszont maradt benne bőven annyi, ami már nem ildomos. Ezért elnézést kérek - a Merengőn már fent van a vállalható verzió, bár nem hinném, hogy végigszenvednéd magad rajta még egyszer :D

    A Winter Wonderland emlegetése még csak véletlen sem akart jópofizást jelenteni, vagy bevágódást, vagy bármi más előnyt kovácsoló reménységet. Magam sem tudom már, miért dőlt betűztem, de eszembe nem jutott célozgatni... Ráadásul másnál is fellelhető, szóval nem tudom, miért szúrt ennyire szemet, de mindegy.

    Elvesztem a kulcsok közt, nem sok hangulatom maradt az ünnephez magán jellegű dolgok miatt, de azért igyekeztem a legjobbat kihozni az egészből, és nem a ficen levezetni a saját dolgaim bosszúságát... Nos, talán nem úgy sikerült, de számomra mindenképp kedves a sztori.

    Még egyszer köszönöm, hogy itt jártál!

    VálaszTörlés
  17. Kedves Annie Winslow!

    Neked is köszönöm a véleményt és a pontokat is! Nem bántottál meg, bár hazudok, ha azt mondom, megtelt tőle a szívem szeretettel. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, az OOC relatív, ahogy az is, kinek mi idézi meg az ünnepet :) Azért, mert neked esetlegesen más dolgok teszik karácsonyossá a karácsonyt, ahhoz nem tudok mit hozzáfűzni, hiszen nem ismerem az ízlésedet. Amiket te sokalltál, azt mások kevesellték vagy épp fordítva, ezért nem is magyarázkodok.

    Hermione hebrencs, szétszórt, maga sem tudja mit akar, vagy pontosítanék: nem veszi észre, hogy amit annyira szeretne, az csupán karnyújtásnyira van tőle. Úgy gondolom, egy háború után ez a kicsapongó viselkedés nem érthetetlen indok, hiszen olyankor minden megváltozik - és szerintem Hermione Granger is. Ő a tanulásba temetkezett, alig a falig élt szociális életet, nem is nagyon csinált semmit, Ginny pedig beijedt. Nem mindenki lép túl olyan könnyen vagy látszólag könnyen a dolgokon, mint ő, eléggé furán adta barátnője tudtára, hogy félti, de azért ez is bevehető valamennyire. Ő így próbált segíteni. Erőszakosan és kétségbeesetten, és töredelmesen bevallom, inkább egy eszköz volt, mintsem egy valódi szereplő, de azért kellett.

    Hogy sztereotípiákra és klisékre épül a történet? Ez rosszul esett. Rosszul esett, mert két terhességet is végigkövethettem a közelmúltban a közvetlen környezetemben, emellett gyógyszerész lennék, ami senkit nem érdekel ugyan, de éppen ezért nem kéne a történet gyengeségei kapcsán azt feltételezni a szerzőről, hogy olyasmikkel dobálózik, amit nem ismer. Minden terhesség más, minden várandóság intim és sajátos, de nem véletlenül van egy orvosilag meghatározott általános tünetegyüttes, ami valakinél megjelenik, valakinél nem, változó, ahogy minden. Akárhogy is, azért, mert te vagy valaki a közeledben ezt máshogy élte meg, mesélte vagy tapasztalta, nem hinném, hogy ilyen élesen és kissé szemtelenül meg kéne jegyezni, hogy „márpedig ez csak üres szóbeszéd“. Ráadásul ez a momentum a fic szempontjából nem is olyan meghatározó, mindössze szerettem volna továbbra is azt láttatni, hogy ameddig Hermione lázasan hömpölyög önnön érzelmi mocsarában, addig az élet bizony zajlik... De hát ugye az ilyen apróságok bekebelezik az egész fikciót.

    Viktor. Nem egy szláv férfihoz volt/van szerencsém. Többnyire róluk koppintottam egyes jellemvonásokat, mivel Rowling nem nagyon gázolt bele a férfiba. Az akcentusa esetlen, sajnos valóban nem sikerült érzékeltetnem, mennyire is érti a dolgokat, vagy bánik jól a kifejezésekkel. Néhány szófordulat íratta magát, pár szituáció el is ragadott, és ott már helyesebben is „beszélt”. Magam sem vagyok megelégedve, de hát már mindegy. Talán nagyobb falat volt, mint ahogy elsőre képzeltem. Sajnálom, ha zavaró volt, egy másik történetben talán sikserül eltalálnom :)

    VálaszTörlés
  18. Annie Winslow2:
    Kronológiai hiba nincs a történetben, ugyanis az első párbeszédnél "közöltem", hogy Hermione tanul, gyógyító képzőbe jár, tehát ez az egyetlen dolog nem felróható, pusztán olvasói figyelmetlenség. Talán zavaró, hogy már ügyel, de nem tartottam fontosnak megjegyezni, hogy kivel van ott, hogy gyakornok, és hogy őt is felügyeli valaki, ugyanis az előbb említett párbeszédnél már jeleztem, mi van. Már így is „túlmagyaráztam” több mindent, akkor még pár töltelékmondat csak tetézte volna :D


    A kulcsokkal hadilábon álltam, a bőség zavara enyhe kifejezés erre az esetre. Utólag mindig okosabb az ember, akkor jönnek a jobb ötletek, ha már tök mindegy, mert beküldtük a sztorit. Egyesek szerint minden benne van, még mások és magam szerint bőven van benne kivetni való, de hát így jártam :) Én nem akartam hangulatot idézni, megszerettetni az ünnepet a szkeptikusokkal, sőt. Semmi ilyesmit – bár a kihívás hangulat teremtő célzattal indult. Én mégis inkább Hermione Granger kevésbé befogadható adventját, hozzáállását és viszonyait láttattam. Nem tudom, hogy a karácsonyt vagy az ünnepi díszbe vont környezetet hogyan lehetne úgy láttatni, hogy ne legyen sok… Ez is egyénenként változó. De meg is magyaráztad, amit köszönök: mivel Hermione eleve immunis volt minden adventi vagy karácsonyi trükkre, így maga a történet is átitatódott a hozzáállással, és ezt is akartam elérni.

    Béta volt, át is nézte, helyre is pofozta, csak hát shanon izgult és egy régebbi verziót küldött volt be, amit túl későn vett észre :) Szóval ezt én tekertem el, mint öt év után újfent a nyeregbe szálló kihíváson résztvevő szerző :) Persze ez ugye fel se merült senkiben, vagy hogy baj volt, vagy bármi más technikai gixer adódott, inkább az illető kezdő vagy tudatlan, esetleg nincs tisztában önmagával :) A bétát nem kell savazni. Talán szemellenzőt viseltem, és meg se fogadtam a tanácsait… Hm? Ő nagyon is figyelt rám ;)

    Azért köszönöm, hogy a nemtetszés ellenére is végigolvastad a novellámat. Én sokat profitáltam a véleményből!

    Üdv.

    VálaszTörlés
  19. Kedves Lutien Lovemagic!

    Köszönöm az átfogó és tanulságos véleményt tőled is! Sajnos a történet nem lett életem fő műve – nem is szántam annak, mindössze próbálkozás volt, csak sajnos a végére (vagy már az elejétől) gyengécske lett. Érezhető, hogy ráfért volna több csiszolgatás, és magam is ezt vallom. A történettel valójában sokat foglalkoztam, de közel sem annyit, amennyit megérdemelt volna. Írtam én szorgosan, szerettem is alkotni ezt a szövevényes viszonyt, de volt, hogy túlnőtt rajtam minden. A karakterek, ez az oda-vissza dobálózás, Hermione maga, Krum maga… No meg a kulcsok. Ha 3-4 lett volna, talán jobban kijövök és egy kerekebb, több ember számára befogadható sztorit rittyentek, de így, hogy 5 volt – nos, bár az mindössze eggyel több, mint amit felhoztam példának, akkor is döntő volt. Tudtam, mire vállalkozok, és épp erre voltam kíváncsi: vajon sikerül-e mindent jól bevonni. Nos, soványan, gyengécskén, itt-ott kellemetlenül, de talán megvolt. Én akkor is megbizonyosodtam több dologról, amit a későbbiekben tudok is majd alkalmazni, és ez volt a lényeg.

    Béta volt, figyelt is rám, meg is fogadtam a tanácsokat, csak hát nem a végleges verziót küldtem el, és ezt már a kihi ¾-énél vettem észre, ami… Hát jócskán rontott mindenen, de hát ez van. Ez is én vagyok, ezt is én hoztam össze. A Merengőn lévő verzió már a rendes, a tördelés rendben van, nincsenek megakasztó elgépelések, szóval… Talán ott kellemesebb összképet adhat.

    Hűű, nem is tudom mit mondhatnék. Örülök, hogy te megtaláltad benne azokat a részleteket, amelyeket mások keresve sem. Jó, hogy pozitívabb összképet adhattam.

    Hálásan köszönöm a kedves szavakat!

    VálaszTörlés
  20. Eddy, szervusz!
    A Te véleményedre valahogy nagyon éheztem – bár nem is tudom, hogy ezt ki szabad-e itt emelnem, vagy jó ötlet-e. Mindenkié fontos volt, mindenkire kíváncsi voltam, de azért akadtak páran a zsűriben, akiknek a meglátásaira kifejezetten türelmetlenül vártam.

    Sajnálom, hogy a saját kapkodásom okán kivitelben és külalakban is igencsak gyengécske lett a sztori – bár pár zavaróbb jelenség a blog hibája volt, de ezt azt hiszem mind megtanultuk XD Béta volt (jahaj, már olyan mentegetőzésnek hangzik ennyi válaszolgatás után, de tényleg ez van…), segített is, minden OK volt, csak én nem jó verziót küldtem be, ez pedig egy jókora darabot lecsippentett az egészből. Túl későn lett rácsodálkozva, ez van. Ez bőven megkérdőjelezte a kilétemet, zavaró volt, és szégyellem is magam, mert ez rutintalanságra vall – ami lényegében létezik is nálam. Kihívás-terepen nem vagyok valami gyakorlott, és ez meg is látszott.

    A kulcsokkal sok bajom volt, próbálkoztam, néhol jó volt, máshol kevésbé. Nem lett egységes a sztori. A szereplők… Ez már felemás. Nem értek egyet veled, de elfogadom, amit írsz. Fentebb szinte mindenkinél taglaltam, hogy az OCC olyasmi, ami nem feltétlen skatulyázható be, sőt. Egyénenként változik. Egy háborút túlélve nekem belefért Hermione itteni viselkedése. Ő nem törhet meg? Nem lehet bizonytalan? Nem eshet kétségbe? Nem tiltakozhat valaki iránt ennyire hisztis liba módban? Miért nem? Ki mondta? Amennyiszer bizonyított Harry mellett, annyiszor fáradt bele az örökös odafigyelésbe. A fiú-ügyekben sose volt toppon, Viktor törtetése pedig amellett, hogy érthetetlen volt számára, meg is lepte és imponált is neki, úgyhogy… A kettősség ellen tiltakozott. Na mindegy.
    Viktorral kockáztattam, bennem akkor is így él, ha másban máshogy elevenedik meg :D A környezetemben élő pár hozzá hasonló hímegyedről mintáztam, mert Rowling nem sokat mondott róla. Hogy okosnak állítottam be? Ezt még senki se mondta, de megengedem. Bár nem tudom mivel értem el ezt a meglátást. Talán a könyvvel? Vagy azzal, amiket mondott? Na mindegy. Szerintem nem olyan otromba ő, sőt felnőtt férfi lett… Szóval akármi történhetett közben vele is. Az akcentusa szerintem se sikerült jól, pedig nagyon igyekeztem, de belegabalyodtam. Túlakartam. Ez lett. Mindenesetre ő szláv férfi, aki birtokolni akar, megszerezni és cselekedni. Hermione pedig ennek ellenére is zavarba hozta… Olyan nagy baj ez?

    Sajnálom azt is, hogy ezt a „szeretlek-nem szeretlek” dolgot nem sikerült átadnom. Hermione belezúgott, csak Ginnynek is tagadta, ironizált – ezek szerint nem jól utaltam a párbeszédek megjegyzéseiben. Mindenesetre Ginny mondás nélkül tudta, már hamarabb, mint ő.

    Hibás (bár a rendes verzió a Merin van, ami talán élvezhetőbb kivitelileg), kapkodós, túlgondolt, de az enyém. És szerettem írni, még ha nem is volt mindig olyan körülmény az alkotáshoz és ihlet, mint amit megérdemelt volna.

    Azért köszönök mindent!

    VálaszTörlés
  21. Szia Xwoman!

    Csak pislogtam a véleményeden, örömgombóc nőtt a torkomban a hatására. Köszönöm a szép pontokat, az indoklást. Nagy-nagy öröm, hogy könnyebb utat talált hozzád a történet, hiszen nem volt a legjobb. Sőt messze nem volt az. Fentebb jó sokat taglaltam már a válaszokban, hogy magam sem vagyok elégedett, másoknak is beletört a bicskája, de kellenek az ilyen limonádé sztorik is, nem? :D

    A szereplők kapcsolata szélsőséges – Hermione viselkedéséből fakadóan. Nem volt épp „szerelmes”, inkább az a macska-egér fajta, de én valami ilyesmit is akartam. Pár kulcs hátráltatott, nem tudtam mit kezdeni ezzel-azzal, a körülmények sem voltak a legjobbak, de ettől függetlenül én szeretem a sztorit. Az pedig, hogy másoknak is kb. jó olvasmány volt, az csak még dob egyet az egészen. Nem is számítottam ilyen kedves véleményekre, mint a tiéd, úgyhogy ez már több, mint amit eleve reméltem. Sajna a kivitel a leglelombozóbb, mivel nem a végleges verziót küldtem be, és ezt verseny vége felé vettem észre. Szóval a béta nem saras, én vagyok a bűnös – nem is én lennék, ha nem cs*szem el. Na mindegy. Azért a Merin fönt van (nem önreklám), tördelve, kipofozva, úgyhogy talán ott már nem szúr szemet annyi minden.

    Tényleg köszönöm, hogy itt jártál és hogy nem hagyott keserű szájízt ez a románc :)

    VálaszTörlés
  22. Szervusz, DaeMoon!
    Köszönöm a pontokat és a jó hosszú véleményt! Igazán nagy öröm olvasni a te meglátásaidat is!

    Hol is kezdjem?
    A kulcsaim néhol (több helyen) önálló életre keltek, ezt nem tagadom. Sajnos hol elragadott a novella, hol abszolút nem volt hozzá affinitásom, még máshol a semmiből előugró ötleteket szuszakoltam bele, és ez bizony nem szerencsés. De kiderült számomra, hogy a határidős alkotás nem nekem való, ha ennyi mindenre kell figyelnem. Kevesebb kulccsal talán többre jutok – persze teljesen tudatában voltam a feltételeknek, csak sajna túlnőttek rajtam.

    Tördelés, külalak: sajna nem a végleges verziót küldtem be, íme az eredmény. Béta volt, átnézte, segített és én is sokszor átrágtam magam a sztorin, de mindhiába, hiszen kapkodtam, izgultam, nem a végleges változatot küldtem be, és jóval a vége felé lett világos számomra, hogy sajna bebuktam. Viszont annyira nem volt szembetűnő, hogy Beillindáék visszadobják, de annyira jó se, hogy ne legyen kiemelve. Most ég a pofim, de már nem tudom visszacsinálni.
    A tördelés, nos... A római számok a két fejezetet jelezték, a csillagocskák az egy napon belül zajló eseményeket, még a cikornyásabb H/G elválasztás a napok elmúltára célzott. Sajnálom, ha túl összetett volt. Az oldal széthúzta, talán ha középre kerül, élvezhetőbb, de mindegy.

    Igazság szerint a karácsonyos dolgok beemelésével nem igyekeztem. Én Hermione ünnepét, hozzáállását akartam ábrázolni, az advent pedig ugyebár nem maga a karácsony, még ha a kihi meg is követelte volna, én mégse akartam foglalkozni vele. Egyesek szerint érezhető volt, mások szájbarágósnak mondták, még mások kevesellték, nem is érezték. Én mindenkivel egyetértek, ugyanis nem volt hangsúlyos, ám ha mégis megtalálta valaki, annak csak örülök. Mindenesetre vonogatom a vállam, ugyanis mindegyik meglátásban van valami igazság.

    VálaszTörlés
  23. DaeMonn2:
    A viszony és a két fő szereplő is kidolgozatlan lett, ezt nem tagadom. Magyaráznom kell, mit és miért úgy írtam, szóval ezzel már el is mondtam mindent. Erős érveim és gondolataim vannak róluk, csak nem tudtam mindent rendesen megfogalmazni, úgy belevinni a történetbe, hogy érthető legyen. Talán ha van rá három hónapom, előolvasóm és nyugodt körülmények, akkor egy egész pofás dolgot hozok össze, de épp ez volt a lényeg: az 4-6 hét. Nem mindenkinek való ez a „küzdelem”, nekem ezek szerint több idő kell. Bár ahogy arra kitértem, kevesebb kulccsal talán kisebb lesz a pofira zuhanás is, de ezt már nem tudjuk meg :) Krum pl. sokszor kiszabadult a kezemből, pedig szerettem volna neki rendes jellemet adni. Hermione szintén sallangos maradt, de ez van :S Túlgondoltam, túlakartam, a kevesebb néha a több. De ezt megtanultam :)

    A vége, nos... Nekem a gyengém ez a lezárás. Több novellámban is alkalmaztam, és tudom, hogy klisés, de én látok benne érvényességet. Utaltam a szexre, de nem biztos, hogy az történt, ezt mindenki intézze el magában. Végeredményben nyitott, hiszen el is nevethetik a pillanatot, megállhatnak a szenvedélyes csóknál, akár tovább is mehetnek. Na mindegy, én nem sajnálom, hogy azt írtam. Nem változtatnám meg, még ha indoktalannak is tűnik.


    Fiatal? Nos, fiatalnak fiatal vagyok… 21 éves. Mint fiatal nő, elvonatkoztatva a HP-től, eléggé komoly és két lábon a földön álló fajta vagyok, de ha shanonként nézzük, akkor végtelenül romantikus :D Ez talán sok volt most, és célom is megtalálni azt a bizonyos középutat, csak hát ahhoz sok sztori kéne, ami nem épp kihis. Rutintalannak nem mondanám magam, a kiforratlan stíluson még dolgozom, de nekem több idő kell, hogy valami értékelhetőbbet hozzak össze. Ettől még nem biztos, hogy gyengébb vagyok az átlagnál, csak nem mindenkinek való a kihívásozás. Öt év hosszú idő, ennyi telt az utolsó írós kihim óta, és ezek szerint nem nagyon sikerült felvennem a fonalat…

    Nem bántottál meg, úristen, dehogy! Sőt. Sokat tanultam a te meglátásaidból is, hiszen jók. Mindenkinek mást adott a sztorim, megosztó és talán egyszer elolvasós fajta, de én akkor sem tennék másképp. Úgy gondolom, ez a lényeg. Kivéve persze a jó verzió beküldését :D

    Üdv.

    VálaszTörlés
  24. Szia Angel8!
    Köszönöm a pontokat és a velős véleményt! Mindenképp szerettem volna írni róluk valamit már régóta, úgyhogy nem volt kérdés a szereplők kiválasztása. Krum mellőzött férfi, de én azért adtam neki egy esélyt. Hogy Hermione nem kötne ki mellette, az nem biztos, azt viszont tartom, hogy nem az én verziómban történne :)

    VálaszTörlés