Interjú Dorkucival

 "Dorkuci néven már több mint kilenc éve írok fanfictionöket, így talán a nevem ismerősen cseng sokak számára, hiszen évekig voltam admin az IEPP-n is. 23 éves múltam, Budapesten élek, jelenleg főiskolás vagyok újra, és pénzügy-számvitel szakon tanulok. Van egy egy éves német juhászkutyám, Nico, ő az én szívem csücske. Hosszú évekig nem igazán ment az írás, de mostanában újra van kedvem történeteket kitalálni, és a korábbi melankolikus hangulatú írásaimmal ellentétben most már szívesen megvillantom a vicces oldalamat is."

Hogyan és miért választottad az írói nevedet?

Sosem voltam kreatív névválasztásban, így azt választottam, amit az egyik barátnőm talált ki nekem még gyerekkoromban, ami a Dorkuci volt.

Minek a hatására kezdtél el írni, és mikor?

Régóta írtam verseket terápiás célzattal a szüleim válása után, majd 2005 nyarán rátaláltam a fanfiction-világra, és kedvet éreztem, hogy én is kipróbáljam benne magam.

Melyik a szívednek legkedvesebb fanfiction és miért? Befolyással volt az írói létedre valamilyen módon?

Lillia_hun: Piton álomnő főzete volt az első Snanger, amit olvastam, és ekkor lett a kedvenc karakterem Piton. Az írói létemre annyiban volt befolyással, hogy innentől az írásaim nagy százalékában erről a párosról írtam, de az életemre végül ennél sokkal másabb módon lett nagyon komoly hatása ennek a történetnek, hiszen ebben jött létre az IEPP, amiből kialakult az oldal is, ahol admin voltam, és aminek hála több évek óta tartó barátságom köttetett.

Az első verziót/piszkozatot az írásaitokból kézzel vagy géppel írjátok? Ha géppel, akkor formázva (sorköz, behúzások, térköz, gondolatjelek stb.), vagy alapbeállításon, és később formáztok?

Nem írok első verziót vagy piszkozatot, 99%-ban amit leírok, az úgy is marad. Kevés formázást használok, de azt rögtön be szoktam állítani, a merengős feltöltések miatt pedig sokszor előre kódolom is a szükséges részeket.

Van-e olyan írásod (vers, novella, egyéb szösszenet), amit régen írtál, évekkel ezelőtt, és hirtelen a kezedbe akadt? Mit éreztél az újraolvasása közben/után? 

Mostanában többször is szembe jöttek velem régi írásaim, a korai ficeimet képtelen vagyok újraolvasni, annyira pocséknak tartom, viszont érdekes módon a középiskola alatt írt verseimet a mai napig szeretem. 6-7 éve sokkal jobb és kifejezőbb verseket írtam, mint manapság.

Mihez kezdesz, ha elhagy az ihlet? Mivel tudod visszacsalogatni?

Ha elhagy, nem erőltetem, hogy előhozzam, mert attól csak görcsös leszek. Volt néhány éve az egyetem alatt, amíg alig bírtam bármi értelmeset leírni, így lemondtam róla, mert nincs annál frusztrálóbb, mint az üres papírt/dokumentumot bámulni és várni a csodát. És ahogy elengedtem, úgy szépen visszajött a kedvem, az ötleteim és az ihletem.

Van-e olyan szó, szókapcsolat, kifejezés, de akár jelenet, karakter is, ami Rád  jellemző volt, és kénytelen voltál/vagy/leszel leszokni róla, mert lebuktat téged?

Hosszú évekig jellemző volt rám, hogy csak mélabús, melodramatikus írásaim voltak, több ismerősöm ezt úgy jellemezte, hogy a „dorkuci-stílus”. Most már igyekszem sokkal több humort csempészni az írásaimba, nem feltétlen eldrámázni azt, amit nem muszáj. Így talán kevésbé leszek felismerhető.

Melyik (kihívásos) történetedet tartod a legjobbnak? Mi inspirált igazán a megírása közben? (pl. kulcsok, társaság, magánéleti változások)

Brutálisan sok ficet írtam az elmúlt 9 és fél évben, nem is emlékszem mindegyikre. Sokszor volt, hogy a pillanatnyi hangulataim inspiráltak, ez nagyon sokszor a rosszkedv volt, viszont az IEPP-s társaság hatására született néhány olyan humoros írásom, pl. a Piton halott, és élvezi (Nem mintha az életben nem élvezett volna...), amiket száz százalékig csak azok érthetnek meg, akik ott voltak azokon a találkozókon, amik után írtam őket. Nehéz lenne megmondani, melyiket tartom a legjobbnak, mert évekkel később visszanézve sok nem tetszik, jelenleg talán ami a legközelebb áll a szívemhez a humora miatt, a Szemtelen szellemek című novellafüzér.

Ha már kihívások: melyik típus vagy? Aki az utolsó pillanatban adja le, vagy aki már az alkotó szakasz elején elkezdi a történetét és folyamatosan halad, majd időben kézre adja?

Abszolút utolsó pillanatos vagyok, sajnos ez az életem minden területére kiterjed, a diplomadolgozatomat is az utolsó határidő vége előtt egy órával adtam le.

Ismerős már mindenkinek az a "játék", hogy mondd meg annak a könyvnek az íróját és címét, amelyik karnyújtásnyira van tőled, vagy amelyikre először ráfókuszál a szemed, ha a könyvespolcodra tekintesz... Mindig őszintén válaszolsz az efféle kérdésekre, vagy csalsz egy kicsit, és mondjuk a szomszédos könyvet választod, mert az esetleg jobb fényt vethet a személyedre és a műveltségi szintedre? (Ha lehet, ne csak egy szóban válaszolj.)

Általában az íróasztalomon több könyv is van, amiket éppen olvasok, vagy el szeretnék kezdeni, meg mióta újra főiskolás vagyok, a tankönyvek is újra teret hódítanak maguknak. Annyiban csalok, hogy ha a tankönyv van a kupac tetején, sosem azt választom. Jelenleg két könyv van az asztalomon, a Bevezetés a számvitelbe és Steve Berry: A Kolumbusz-affér; ha most lenne ilyen játék, a másodikat mondanám, nehogy strébernek tűnjek.

Gyermekkorodban mi volt a kedvenc tévéműsorod és miért pont az? 

A Játék határok nélkül volt, rengeteg rész fel lett véve vhs-re, imádtam őket állandóan visszanézni, mert nagyon viccesek voltak, szerettem a csili-vili jelmezeket és a kommentálásokat.

Ha lenne egy láthatatlanná tevő köpenyed, mi lenne az első két-három dolog, amit megnéznél illetve hová mennél be, ahová egyébként nem jutsz be a hétköznapokban?

Huhh, most semmi különleges nem jut eszembe. De például szívesen végigsétálnék az utcákon a köpeny alatt, hogy anélkül megfigyelhessem az embereket, hogy azt gondolnák, szemtelenül megbámulom őket.

Ha kifognád az aranyhalat, és volna három kívánságod, mit kérnél?

Varázserőt mindenképpen, mert milyen klassz lenne néha egy-két varázsszó kimondásával elérni dolgokat. Például ha nem kéne nagytakarítást végeznem itthon. Aztán nagyon örülnék egy olyan könyvtárnak, ahol csak úgy megjelennek a vágyott könyvek, a harmadik pedig a világ összes nyelvén, beleértve az állatokét is, valókommunikáció. Annyira jó lenne, ha tudnék beszélgetni a kutyáimmal.

Mi az a dolog, ami számodra leginkább megtestesíti a karácsonyt?

Talán meglepő lesz, amit mondok, de én kifejezetten nem szeretem a karácsonyt kisgyerekkorom óta, mióta a szüleim elváltak. Azóta mindig úgy állok hozzá, csak legyünk már túl az egészen, mert olyan már sosem lehet, mint régen. Amikor az öcsémmel még kicsik voltunk és hittünk benne, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, az izgalommal teli várakozás volt a legjobb. Aztán ennek vége szakadt, és azóta is arra várok, hogy a várakozás örömét érezzem újra, így elhatároztam, ha majd lesznek saját gyerekeim, megpróbálom őket amíg lehet, meghagyni az ártatlan tudatlanságban, hogy élvezzék a várakozást, hogy mit hoz a Jézuska; de a legfontosabb, hogy együtt legyen a család.