Interjú Tigivel

"2009 óta boldogítom a Merengőt, általában saját történeteket írok, de hébe-hóba fanficekkel is próbálkozom. Ritkán veszek részt kihívásokon, mostanában inkább a szervezői oldal foglalkoztat. Nemrég hagytam fel a lektorkodással, civilben pedig szeptembertől jogot tanulok."

Hogyan és miért választottad az írói nevedet?

Régebben egy barátnőm Gitinek becézett, azzal a névvel regisztráltam először Merengőre, aztán új életet kezdve pár hónappal később Tigire váltottam, azóta is azt használom. Nem volt különösebb oka, hogy ezt választottam, emlékeim szerint nem sokat gondolkodtam rajta. Ha most kéne nevet választanom, bajban lennék.

Minek a hatására kezdtél el írni, és mikor?

2008-ban a barátnőim anime ficeket kezdtek írni, én ezzel párhuzamosan olvasgattam Merengőn, aztán az ő ösztönzésükre írtam egy-két narutós történetet, amiket kicsit később neten is megosztottam (a ficeim gyors bukása nem meglepő, mivel soha egyetlen Naruto epizódot se láttam – ez vezetett a névváltoztatáshoz is).

Melyik a szívednek legkedvesebb fanfiction és miért? Befolyással volt az írói létedre valamilyen módon?

Nem tudnék ilyet mondani, sok kedvencem van. Régen a Lily-James párosítású történeteket szerettem nagyon – konkrétan egyet se tudnék megnevezni abból az időből, de jó emlékeim vannak J Szerintem minden befolyással van az írói létünkre, amit olvasunk, például Lily-James párosítású ficet azért se írtam soha, mert nem akarom munkával kipukkasztani azt a buborékot, ami egyszer régen létrejött. Hogy konkrétat is mondjak, a Toujours Purnak a mai napig nagy csodálója vagyok, ahogy a Consolamentumnak és a Rose of Painnek is.

Az első verziót/piszkozatot az írásaitokból kézzel vagy géppel írjátok? Ha géppel, akkor formázva (sorköz, behúzások, térköz, gondolatjelek stb.), vagy alapbeállításon, és később formáztok?

Mikor hogy, mostanában a vázlatot kézzel írom, de minden mást géppel. Nálam az alapbeállítás a Times New Roman 12-es, de térközök, sorközök nélkül írok, azokat mindig szükség szerint, utólag teszem bele.

Van-e olyan írásod (vers, novella, egyéb szösszenet), amit régen írtál, évekkel ezelőtt, és hirtelen a kezedbe akadt? Mit éreztél az újraolvasása közben/után?

Vannak ilyenek, és nagyon változó, hogy mit érzek az átolvasásukkor. Néha tök jól szórakozom, és csodálkozom, hogy milyen klassz kis történetet írtam, máskor ég a pofám, hogy nem elég, hogy bénáztam, de még másoknak is megmutattam xD

Mihez kezdesz, ha elhagy az ihlet? Mivel tudod visszacsalogatni?

Határidőkkel. Méghozzá külső határidőkkel. Nálam általában nem az ihlet hiányzik, hanem az idő és az energia – mostanában sajnos ritkán szánom rá magam, hogy beletegyem a megvalósításhoz szükséges munkát az ötleteimbe.

Van-e olyan szó, szókapcsolat, kifejezés, de akár jelenet, karakter is, ami Rád jellemző volt, és kénytelen voltál/vagy/leszel leszokni róla, mert lebuktat téged?

Nem tudok ilyenről, úgyhogy… Talán az erős női karakterek, de most fanficről van szó, és nem lesz saját szereplőm.

Melyik (kihívásos) történetedet tartod a legjobbnak? Mi inspirált igazán a megírása közben? (pl. kulcsok, társaság, magánéleti változások)

Nem sok kihíváson indultam, így inkább egy üstös történetet választanék: Kambodzsa retúr. Nyaralás alatt írtam, mindig könnyebben és gyorsabban mennek a dolgok, ha nincs internet. ;-)

Ha már kihívások: melyik típus vagy? Aki az utolsó pillanatban adja le, vagy aki már az alkotó szakasz elején elkezdi a történetét és folyamatosan halad, majd időben kézre adja?

Mindig mindent az utolsó pillanatban adok le, még a dolgozatok beadásával is kivárom az óra végét – jobb biztosra menni. A történetekkel nem is szoktam korábban kész lenni, de általában az egész alkotói szakaszban foglalkozom az írással: utánanézek a dolgoknak, vázlatokat készítek, képeket nézegetek, figyelem a többieket…

Ismerős már mindenkinek az a "játék", hogy mondd meg annak a könyvnek az íróját és címét, amelyik karnyújtásnyira van tőled, vagy amelyikre először ráfókuszál a szemed, ha a könyvespolcodra tekintesz... Mindig őszintén válaszolsz az efféle kérdésekre, vagy csalsz egy kicsit, és mondjuk a szomszédos könyvet választod, mert az esetleg jobb fényt vethet a személyedre és a műveltségi szintedre? (Ha lehet, ne csak egy szóban válaszolj.)

Ez a kérdés nekem ott kezdődik, hogy ki teszi fel a kérdést… Ha mondjuk egy magyartanár, eleve nem is arra a könyvespolcra gondolok, mintha a nagymamám kérdezné, és megint más könyvespolcra asszociálok, vagyis máshonnan választok, ha egy írós ismerős kérdezi. Szóval őszintén válaszolok, de változik a lehetséges választások köre a kérdező személyétől függően.

Gyermekkorodban mi volt a kedvenc tévéműsorod és miért pont az?

Szerettem a Sissit és a Sandokant, de biztos volt más is, amit már elfelejtettem. A Disney filmek közül a Pocahontas nagy kedvencem volt, de az nem tévéműsor. A Sissi szépen volt megrajzolva, és a történet is izgalmasan alakult, a Pocahontas dettó. A Sandokanban állatokként ábrázolták az embereket, amit általában nem szeretek, de nagyon kifejező volt minden szereplő, és hihetetlen kalandokon mentek keresztül, szóval lekötött.

Ha lenne egy láthatatlanná tevő köpenyed, mi lenne az első két-három dolog, amit megnéznél illetve hová mennél be, ahová egyébként nem jutsz be a hétköznapokban?

Jó kérdés, fogalmam sincs :D A volt középiskolai tanáraim egymás közti beszélgetésére, viszonyaira kíváncsi lennék, lehet, hogy pár napig a tanáriban lődörögnék. Szívesen tennék néhány kört színházak hátuljában, oda például nem jutnék be a hétköznapokban.

Ha kifognád az aranyhalat, és volna három kívánságod, mit kérnél?

Egészen közönséges dolgokat, amit egészen biztos megbánnék, de csak azért is azt kérném. (És nem mondom meg :P)

Mi az a dolog, ami számodra leginkább megtestesíti a karácsonyt?

Engem nem foglalkoztat annyira ez a karácsony téma, leginkább materiális szinten érdekel: az ajándékcsomagolás és –bontás. A nagymamámék karácsonyfája és díszei, amit már nem állítanak fel egy ideje. Hogy egy évben egyszer itthon is rendesen felöltözünk. Mióta benne voltam a Merlin Társulatban, a Kívánság Üst.