Interjú kykykével

"Nem vagyok bonyolult személyiség, életem éltetője az írás és az olvasás (mindkettő jóóóóól megfűszerezve a zenével), no meg persze a filmezés/sorozat nézés. Ha ezek nem lennének, én sem lennék az, aki most vagyok. Amúgy pedig egy "aktívan" dolgozó leányzó volnék, nagy és merész célokkal, mint majd egy férjet fogni, és gyermeket szülni neki egy kertvárosi részen a kis családi házunkba."

Hogyan és miért választottad az írói nevedet?

A kykyke név az igazi nevemből alakult ki, eleinte még KyKyként, később pedig, mivel az sok helyen már foglalt volt, lett kykyke. Mostanra már persze ez is foglalt sokszor… :( Fel is vagyok háborodva rendesen. A miért pedig egyszerű: már akkor, tizenévesen sem akartam valami olyat, amihez nincs kicsi közöm. :)

Minek a hatására kezdtél el írni, és mikor?

Egyértelműen a Harry Potter hatására (tehát Rowling úrnő miatt), a mikor pedig 2008 nyarán volt, konkrétan érettségi után annyira megkönnyebbültem, hogy írni kezdtem – persze nyilván azért is, mert akkor nem sokkal előtte végeztem ki életemben először a HP-sorozatot. :)

Melyik a szívednek legkedvesebb fanfiction és miért? Befolyással volt az írói létedre valamilyen módon?

Hm, mivel nem tudom értelmezni, hogy saját vagy más által írott ficről van szó, így mindkettőre felelek. A saját legkedvesebb ficem az első regény, amit írtam (egyben az első írás is), Lily és James szerelméről szólt. :) Más kedvenc fanfiction pedig rengeteg van, de legeslegjobban barterika történeteit favorizálom. :)

Az első verziót/piszkozatot az írásaitokból kézzel vagy géppel írjátok? Ha géppel, akkor formázva (sorköz, behúzások, térköz, gondolatjelek stb.), vagy alapbeállításon, és később formáztok?

Mindig géppel. Igazából már nem is nagyon tudok írni kézzel… :D Jó, kicsit túloztam, de a lényegen nem változtat, hogy én már előszörre is úgy írok, mintha az lenne a végleges. Formázva, gondolatjelekre ügyelve (konkrétan ctrl+v-vel csak beillesztem mindig), egyedül nyilván a fogalmazás lehet érdekes, de arra való a visszaolvasás. :)

Van-e olyan írásod (vers, novella, egyéb szösszenet), amit régen írtál, évekkel ezelőtt, és hirtelen a kezedbe akadt? Mit éreztél az újraolvasása közben/után? 

Szentimentalizmus vagy sem, de többször is előfordul, hogy visszaolvasom a régebbi műveimet, és olyankor mindig megszáll az érzés, ami miatt akkoriban írtam az adott írást. Szeretek ilyesmit csinálni. :)

Mihez kezdesz, ha elhagy az ihlet? Mivel tudod visszacsalogatni?

Azzal, hogy hagyom, hadd menjen. Előbb-utóbb úgyis visszatalál, de ha erőltetem, abból semmi jó nem fog kisülni. :)

Van-e olyan szó, szókapcsolat, kifejezés, de akár jelenet, karakter is, ami Rád  jellemző volt, és kénytelen voltál/vagy/leszel leszokni róla, mert lebuktat téged?

Nem tudok róla, eddig még nem is jegyezték meg. Talán a sajátos fogalmazásom, lehet, esetleg egy-két szó még előfordulhat, amit más ritkán használ, de nem olyan különleges, hogy ne fordulhasson elő, tehát még így sem lehet feltétlenül beazonosítani. :)

Melyik (kihívásos) történetedet tartod a legjobbnak? Mi inspirált igazán a megírása közben? (pl. kulcsok, társaság, magánéleti változások)

Ez kényes téma, mert általában elég keménykezű zsűrik vannak, így meg is kapom rendesen a kritikát; ezért nem is indulok sokszor kihíváson, vagy ha igen, felkészülök a legrosszabbra – a mostaninál is ezt teszem, már látom előre, hogy mibe fognak belekötni, DE nem érdekel. Ezt akartam írni, ezt szerettem írni, ha most az egészet át kéne variálnom, már nem lenne szívből jövő, akkor pedig az lenne a baj. Amúgy pedig sosem lehet olyan történetet írni, ami mindenkinek tetszik… :) Egyébiránt az Üstös sztorijaimmal szoktam a legelégedettebb lenni, főleg a tavalyiakkal.

Az inspiráció pedig általában a kezdeti lelkesedés, és emiatt van az, hogy hiába határozzák meg nagy-nagy vonalakban (a kulcsokkal), hogy mit kéne alkotni, én úgyis a saját fejem után megyek, és ha nem illik bele az adott kulcs(ok) annyira, akkor kevésbé lesz hangsúlyos. Ennyi. De sajna ezt senki nem értékeli egy kihíváson… Mármint a határozott elképzeléseimet. Nem is értem, miért. :”D

Ha már kihívások: melyik típus vagy? Aki az utolsó pillanatban adja le, vagy aki már az alkotó szakasz elején elkezdi a történetét és folyamatosan halad, majd időben kézre adja?

Nos, mivel már most készen van a WWCH-s történetem is, és már csak az apró simítások hiányoznak, szerintem nem nehéz kitalálni. :) Gyűlölöm a határidőket, így mindig meg is próbálom jóóóval előtte elkészíteni a dolgaimat. :)

Ismerős már mindenkinek az a "játék", hogy mondd meg annak a könyvnek az íróját és címét, amelyik karnyújtásnyira van tőled, vagy amelyikre először ráfókuszál a szemed, ha a könyvespolcodra tekintesz... Mindig őszintén válaszolsz az efféle kérdésekre, vagy csalsz egy kicsit, és mondjuk a szomszédos könyvet választod, mert az esetleg jobb fényt vethet a személyedre és a műveltségi szintedre? (Ha lehet, ne csak egy szóban válaszolj.)

Hehe, hát ez nagyon cuki kérdés! :D Egyrészt mondjuk nem sokszor veszek részt ilyen játékokban, másrészt viszont, amikor mégis, akkor sem csaltam soha, nem érzek cikinek semmilyen könyvet, amit olvasok, és még ha az is? Kit érdekel? :) A lényeg, hogy olvassanak az emberek!!!

Gyermekkorodban mi volt a kedvenc tévéműsorod és miért pont az? 

Hm, hm, hm, nagy mesekedvelő voltam, testvéremmel állandóan meséket néztünk, és igazából mindent imádtunk. A legnagyobb kedvenceink talán a Pokemonok voltak, még a tazókat is gyűjtöttük egy ideig, és sokszor játszottunk is a karakterekkel. Ezen kívül természetesen az összes Disney mese is ott sorakozik a képzeletbeli listámon. :D Hogy miért? Szerintem aranyos mese a Pokemon, és kicsit arra is rávilágít, hogy mennyivel jobbak, mennyivel szerethetőbbek az „állatok” (esetünkben pokemonok), mint az emberek. Oké, akkor ezt nem így fogtam fel nyilvánvalóan. :D

Ha lenne egy láthatatlanná tevő köpenyed, mi lenne az első két-három dolog, amit megnéznél illetve hová mennél be, ahová egyébként nem jutsz be a hétköznapokban?

Juj, mennyi lehetőség! :D Rengeteg mindent meglesnék, de legelőször szerintem kihallgatnék beszélgetéseket a munkahelyemen. Mennyi pletykát megtudnék! És micsoda meglepetések érnének, ebben is biztos vagyok.

Ha kifognád az aranyhalat, és volna három kívánságod, mit kérnél?

Nem lövöm el a „legyen még több kívánságom” poént, de ettől függetlenül biztos, hogy kívánnék ilyet, próba, cseresznye alapon. :D

Amúgy pedig elsőnek azt, hogy a családom boldog és a lehetőségekhez képest egészséges, no meg persze hosszú életet éljenek. Másodszorra, hogy legyek vékony, és soha ne hízzak vissza *.*, harmadszorra pedig, hogy legyen minden karácsonyomkor hó!!! *.* Így első körben. Nem agyalnék túl sokat rajta, és nagyjából mindenem megvan, amire vágyom, tehát nem sok választási lehetőségem van. Talán még a pénz-dolgon elgondolkodnék, de hát tudjuk, hogy a gazdagságnak is ára van, tehát óvatosan bánnék ezzel.

Mi az a dolog, ami számodra leginkább megtestesíti a karácsonyt?

:) A karácsonyfa. :) :3 Szeretem a mi nagy, díszes fenyőfánkat, és az a nap az évben számomra a legboldogabb. Az egész szentestét megelőző napot imádom, a készülődést, a sütés-főzést, a családiasságot, mindent, de a karácsonyfa teszi nekem teljessé a karácsonyt, anélkül nem is lenne igazi az ünnep számomra.