DianaRL interjúja

Fiatal, de annál lelkesebb hobbiíró-palánta, aki lassan négy éve falja a fanficeket. Teamán, filmmániás, sorozatfüggő és egy igazi kocka, aki már négy éve időnyerőt kér karácsonyra, mert sosincs annyi ideje, mint szeretné. Imádja a különböző nyelveket, ennek ellenére civilben biokémia szakon tanul, ő se tudja, miért.

Hogyan és miért választottad az írói nevedet?

Mindig is morogtam a valódi nevem miatt, mert az emberek alapszinten se kimondani, se megjegyezni nem bírják, a keresztnevemnek pedig abszolút nincs értelmes becézése, így kiskoromban önkényesen átvariáltam. Később, amikor írni kezdtem, nem is volt kérdés, hogy ezt választom, és azóta mindössze a Diana után lévő két karakter változott.

Minek a hatására kezdtél el írni, és mikor?

Három éve kezdtem el írni, még általános iskolás koromban. A volt magyartanárom minden fogalmazásom után megjegyezte, hogy többet vár el tőlem, így maximalista lévén gyakorolni akartam, és nagy szerencsémre rátaláltam a Merengőre. Az írás az egyetlen, amire azóta sem tudtam ráunni.

Melyik a szívednek legkedvesebb fanfiction és miért? Befolyással volt az írói létedre valamilyen módon?

Kismillió fanfictiont tudnék most sorolni, mert képtelen vagyok kedvencet választani. Ami talán leginkább befolyásolt, az G Lamarótól a Roxfort Hangja, Sortiumtól a Griffendéles ötletek és következmények és Luna_L-től a Szélcsengő, ez a három első fanfiction, amivel találkoztam anno, és ha nincsenek, biztosan nem rántott volna be annyira ez a világ.

Az első verziót/piszkozatot az írásaitokból kézzel vagy géppel írjátok? Ha géppel, akkor formázva (sorköz, behúzások, térköz, gondolatjelek stb.), vagy alapbeállításon, és később formáztok?

Gépíráspárti vagyok, különben fellép a fehérlap-szindróma. Általában rögtön meg is formázok mindent, különben visszaolvasáskor megakasztana, ha nem úgy néz ki a szöveg, ahogy én akarom.

Van-e olyan írásod (vers, novella, egyéb szösszenet), amit régen írtál, évekkel ezelőtt, és hirtelen a kezedbe akadt? Mit éreztél az újraolvasása közben/után? 

Egyszerre akartam sírni és nevetni. Borzalmas volt, de legalább most már biztos vagyok benne, hogy egy leheletnyit fejlődtem.

Mihez kezdesz, ha elhagy az ihlet? Mivel tudod visszacsalogatni?

Berakok egy zenét, és elkezdem valami apróságon járatni az agyam. Ilyenkor nem kell öt perc, hogy rögtön a történetet szövögessem tovább gondolatban. (Vagy csak beülök tanórára – bár mire kimászok onnan, az ihlet is elpusztul.)

Van-e olyan szó, szókapcsolat, kifejezés, de akár jelenet, karakter is, ami Rád  jellemző volt, és kénytelen voltál/vagy/leszel leszokni róla, mert lebuktat téged?

Írásban ki szoktam gyomlálni és próbálok is figyelni rá, de élőbeszédben elég erős szlenget beszélek, olyan szavakkal, amik egyesek szerint nem is léteznek.

Ha ezt sikerül kiküszöbölni, a cseresznyefa és az almás pite ígyis-úgyis bemászik a szövegbe és lebuktat.

Melyik (kihívásos) történetedet tartod a legjobbnak? Mi inspirált igazán a megírása közben? (pl. kulcsok, társaság, magánéleti változások)

Nagyon ritkán vagyok elégedett a történeteimmel, de talán a Lelkek útvesztőjét, ami a Shiva-Lingam kihívásra készült. Persze látom a benne rejlő hibákat, de annyira kiegyensúlyozott időszakomban készült egy lelkes és inspiráló közegben, hogy imádtam írni – és ez talán látszik is rajta.

Ha már kihívások: melyik típus vagy? Aki az utolsó pillanatban adja le, vagy aki már az alkotó szakasz elején elkezdi a történetét és folyamatosan halad, majd időben kézre adja?

Abszolút utolsó pillanatos vagyok, még az interjút sem sikerült időben elküldenem… Azért próbálkozok fokozatosan készülgetni. (Azt nem mondom, hogy feltétlenül sikerül is.)

Ismerős már mindenkinek az a "játék", hogy mondd meg annak a könyvnek az íróját és címét, amelyik karnyújtásnyira van tőled, vagy amelyikre először ráfókuszál a szemed, ha a könyvespolcodra tekintesz... Mindig őszintén válaszolsz az efféle kérdésekre, vagy csalsz egy kicsit, és mondjuk a szomszédos könyvet választod, mert az esetleg jobb fényt vethet a személyedre és a műveltségi szintedre? (Ha lehet, ne csak egy szóban válaszolj.)

Ritkán válaszolok ilyenekre, de akkor mindig őszintén. Tipikusan olyan ember vagyok, akit nem érdekel mások véleménye, így nem látom értelmét másik könyvet mondani. A környezetem úgyis tudja, hogy nem vagyok sem művelt, sem megnyerő személyiség. J

Gyermekkorodban mi volt a kedvenc tévéműsorod és miért pont az? 

Nálam okosabb emberek szerint a Teletubbiesért voltam oda, reggel ötkor fel kellett kelni velem, hogy megnézhessem a tévében csehül, aztán még vagy ötszöt pár régebbi részt. Fogalmam sincs, miért szerettem, főleg, hogy valószínűleg egy szót sem értettem belőle.

Ha lenne egy láthatatlanná tevő köpenyed, mi lenne az első két-három dolog, amit megnéznél illetve hová mennél be, ahová egyébként nem jutsz be a hétköznapokban?

A tanári szobába biztos be akarnék menni, de az első az lenne, hogy felmenjek az iskolánk tetejére. Két éve próbálok feljutni, és a köpennyel együtt végre biztos sikerülne.

Ha kifognád az aranyhalat, és volna három kívánságod, mit kérnél?

Valószínűleg olyan közhelyes dolgokat, mint világbéke és hogy mindenki találja meg a boldogságot, mert ilyen szempontból nagyon klisés ember vagyok. És talán még három kívánságot, mert hát igen, ember vagyok.

Mi az a dolog, ami számodra leginkább megtestesíti a karácsonyt?

Ha mézeskalács- és fenyőillatot érzek, rögtön megszáll valami meghitt hangulat és karácsonyi dalokat kezdek dúdolni. Ez persze csak addig tart, amíg az n+1-edik ember meg nem jegyzi, hogy milyen borzalmas hangom van.