Adventről

Akad néhány karácsonyi kulcs a kihíváson, amely rendkívül színes mind a katolikus mind az anglikán hagyományok között. Az eltérések olykor apróak, máskor jelentősek, de minden esetben érdekesek és gyönyörűek.

Kezdjük a sort az Advent körüljárásával!

Az adventi időszak mindannyiunk számára mást jelent nem csupán kultúráktól, hanem egyéntől függően is. Van, akinek a valláshoz való viszonyát testesíti meg, akadnak olyanok, akiknek a karácsonyra készülődést jelenti, míg másoknak a karácsonyi vásárral fonódott össze.

Advent a keresztény kultúrában karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak, másként Szent András apostol napjához legközelebb eső vasárnap.

A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig – január 6-ig – tart. Advent első vasárnapja egyúttal a karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdetét is jelenti, ami idén november 30-ra esik.

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”.  Advent eredete a negyedik századig nyúlik vissza, eredetileg 40 napig tartott, ám a Gergely pápa-féle naptárreform négy hétre rövidítette az időszakot. A keleti keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt.

Adventhez szorosan kötődik a koszorú és a naptár elkészítése, de akadnak más tradíciók is. Lássuk néhányat!

Angliában, különösen az északi vidékeken volt egy mára már kihalt szokás a szegényebb sorból származó asszonyok között. Advent-csendéletet – két bábut beöltöztetve Jézusnak és Szűz Máriának – hordoztak körbe az ünnepi időszakban. Fél pennyért cserébe bevitték a házba a bábukat. A hagyomány szerint, akit nem látogattak meg a bábokkal legkésőbb Szent Estéig, annak balszerencse fenyegette a háztartását.

Adventkor koszorút készíteni a tizenkilencedik század óta szokás, de a hagyományok egészen a pogány időkre nyúlnak vissza, amikor is örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napfordulót. A fagyöngy a kelták szent növénye volt, a téli napforduló  pedig a hitviláguk szerint a fény újjászületésének, az élet örök körforgásának az ünnepe.

Az adventi koszorú közvetlen ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken huszonhárom gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe a katolikus hagyományok szerint lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden hétvégén eggyel többet, ez szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm, szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);

zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);

Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya);

Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

(Forrás: wikipédia és
http://www.unnep.mentha.hu)

Olvashatsz róla továbbá itt.