A karácsonyi puding
elkészítésének története hosszú múltra tekint vissza, tradicionális angol
karácsonyi étel, amelynek elkészítése sokat változott a középkor óta. A
receptúra családonként is eltérő lehet, és akadnak közöttük olyanok, amelyeket
nemzedékek óta féltve őriznek.
A római katolikus egyház dekrétuma
szerint „a pudingot a Szentháromság ünnepe utáni 25. vasárnap kell készíteni,
13 összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a 12 apostolt jelképezik, és
minden családtagnak meg kell kevernie keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek
utazásának tiszteletére”.
A változatos receptúrák főként a 17. században kezdenek megjelenni. A korai
szilvapuding-receptekben a modern leírás szerinti számos összetevő és készítési
módszer felbukkan.
A puding a középkorban eredetileg nem desszert volt, hanem az
ételtartósítás egy eszköze. Mivel kevés volt a takarmány, ősszel az élőállatok
nagy részét levágták, a húst pedig, hogy ne romoljon meg, tésztába sütötték,
tartósítószerként szolgáló szárított gyümölcsökkel. Az így készült nagy pástétomokkal rengeteg embert el lehetett látni étellel, amire különösen az
ünnepek alatt volt szükség. A modern karácsonyi puding közvetelen őse azonban
valószínűleg a pottage néven ismert sűrű leves vagy főzelék,
ami húsból és zöldségekből készült, és már a rómaiak idején ismert volt. Ennek
összetevőit hosszú ideig főzték nagy kondérban, szárított gyümölcsökkel,
cukorral és fűszerekkel. A 15. században a szilvás
pottage hús, zöldségek és
gyümölcsök leveses keveréke volt, amit az étkezés elején szolgáltak fel.
Ahogy a 18. században fejlettebbé váltak a hús tartósításának
módszerei, a pástétomok és szilvás pottage-ok
egyre inkább édes, nem sós változatban készültek, utóbbit egyre gyakrabban
pudingként emlegették. Bár mindig ünnepi ételnek számított, eredetileg nem a
karácsonyhoz, hanem az aratáshoz kötődött.
1747-ben Hannah Glasse londoni szakácskönyvíró már karácsonyi
ételnek nevezi, de karácsonyi pudingként először Eliza Acton East Sussex-i
szakács említette szakácskönyvében.
Az 1830-as években alakult ki mai formája, a lisztből, gyümölcsökből,
cukorból és fűszerekből készült, fagyönggyel díszített kerek sütemény.
A pudingot hagyományosan az advent első vasárnapját megelőző vasárnapon
készítették, azaz 4-5 héttel karácsony előtt.
Ezt a napot „felkavaró-vasárnapnak
(Stir up Sunday)” nevezték. A hagyomány szerint a család minden tagjának, de legalábbis
minden gyereknek meg kellett kavarnia a tésztát, és közben kívánnia valamit.
Hagyomány volt az is, hogy a tésztába kis ezüst pénzérméket helyeztek,
melyeket megtarthatott az, aki megtalálta. Többnyire
három- vagy hat pennys érme volt. Az érme gazdagságot hozott az eljövendő
évben. A hagyomány az ezüstpennyk eltűnésével visszaszorult, mivel más érmékről
úgy tartották, tönkreteheti a süteményt, és féltek attól is, hogy fulladást
okozhatnak. Egy időben más jelképeket is belesütöttek, például szerencsehozó
csontocskát, ezüstgyűszűt (a takarékosság jelképe) vagy kis horgonyt (a
biztonság szimbóluma), gyűrűt a
házasság reményében vagy egy horgonyt a biztonságos hazatérésért.
Felszeleteléskor, akinek a tányérjára került valamelyik amulett, megtarthatta
magának. Napjainkban kapni apró zsetonokat és más tárgyakat kifejezetten erre a
célra.
A puding hozzávalói között
egykori luxuscikknek számító étkek szerepelnek, mint például különleges
fűszerek, friss és
szárított gyümölcsök, mogyoró, mandula. Ezen összetevőknek köszönheti gazdag
aromáját a karácsonyi puding. A
tizenkilencedik század előtt a pudingot textilben főzték, majd a viktoriánus
korban tésztáját gőz fölött kezdték
készíteni. Felgőzölés után a
pudingot több héten át hideg, száraz helyen kell tárolni. Miután kicsomagolják a textilből tányérra teszik és fagyönggyel díszítik.
A
kész pudingot felszolgálás előtt felmelegítik, és gyakran locsolják meg
brandyvel, aztán meggyújtják. Többek között ennek köszönheti a karácsonyi
puding barnás-feketés színét.
Gyakran
öntik le vajból, cukorból és alkoholos italból készült sodóval, édesített besamelmártással, rumos
tejszínnel a kész pudingot.
A puding felszolgálása ünnepélyes
pillanat, amikor leoltják a villanyt és a háziasszony szertartásosan bevonul és
hatalmas taps kíséretében az asztalra helyezi.
Ajánlott recept: http://aprosef.hu/klasszikus_karacsonyi_puding
(Forrás: Wikipédia, http://www.angolosan.hu/angollondonilevel/karacsonyi-kihivas-angol-puding-66857.html, https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXzndjVWUEP31gPORkVe_O-fLa7v282QN34R4zea5OsMGHdCZhdFBkSNoDXLZo-Fntge2i2oIRrdcqJeAu2Kps_Tjw4wBeXmQC9Hootfftw2VyBwhta-JNEoG13p94qofEloFhEBNklRI/s640/flaming+christmas+pudding2.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése