2015. január 2.

Mézeskalácssütés alapító-módra

Ez a történet lényegében az utolsó titkos-kulcsra épül, valamint egy AU szerelmespárra, Hedvig és Helga kettősére. Helga Karácsony napján, délután kitalálja, hogy süthetnének mézeskalácsot ők ketten, Hedvig vonakodva, de beleegyezik. A történet ezt a sütést mutatja be, kisebb jelenetekkel megszakítva, úgymint apróbb bakik, új ötletek, vagy egy halvány emlék az egyik alapító gyerekkorából.
A története címe: Mézeskalácssütés alapító-módra
Szereplők: Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig, saját szereplő (Pihe, a házimanó)
Kulcsok: Karácsony napja/Christmas Day; Hugrabug Helga és Hollóháti Hedvig; meghittség; SLASH, tehát non-canon; az első mézeskalácssütés
Műfaj: fluff, általános, romantikus, (picike humor)
Korhatár: 12
Figyelmeztetések: SLASH, AU
Leírás: Ez a történet lényegében az utolsó, titkos-kulcsra épül, valamint egy AU szerelmespárra, Hedvig és Helga kettősére. Helga Karácsony napján, délután kitalálja, hogy süthetnének mézeskalácsot ők ketten, Hedvig vonakodva, de beleegyezik. A történet ezt a sütést mutatja be, kisebb jelenetekkel megszakítva, úgymint apróbb bakik, új ötletek, vagy egy halvány emlék az egyik alapító gyerekkorából. Én inkább egy vidámabb, laza írásnak mondanám, legalábbis annak lett szánva. Egy kis hozzáfűzni valóm lenne pedig, mégpedig arra az esetleg felmerülő kérdésre válaszolva, hogy „Miért Slash, hogyha abban a korban játszódik, amikor…?” Én éltem azzal a már két helyen is látott ötlettel, mely szerint a varázslóknál ez kicsit elfogadottabb dolog, már a régi időkben is. Még annyi lenne, hogy kreáltam két saját varázslatot, amiket becsillagoztam a történetben.
*Concisus – saját varázslat. Az internetes szótár szerint jelentése: felaprít.
*Lente candet – saját varázslat. Szintén az internetes szótár szerint jelentése: lassú sütés, lassan sütni.
És még egy aprócska rajz lenne, amit én készítettem a történethez. Katt a képre a nagyobb méretért.



Nagy pelyhekben hullott a hó odakint, hogy aztán puha, szép, fehér királyi palástként fedje be a környéket. A világos pihét szinte fénylettek, ahogy alászálltak a sötétedő égboltból. Karácsony napja volt, ilyenkor mindenki otthon ünnepelt a családjával, a gyerekek a felnőttek meséit hallgatták a kandalló előtt melegedve. Helga bágyadtan mosolygott, ahogy kitekintett a Hollóháti kastély birtokára, ami az utóbbi évben kedvesére, Hedvigre szállt.
A szőke hajú lány továbbra is a kinti tájat figyelve kezébe vette a varázspálcáját, és intett párat vele. Ezekre a lágy mozdulatokra, amik Helga sajátjai voltak, néhány hópehely megállt a levegőben és alakot formált. Először két összefonódó „H” betűt, majd egy fagyöngy ágat, végül pedig egy hatalmas, díszes hópihét. Ahogy elkalandoztak a gondolatai, a lány egyszer csak azt vette észre, hogy a varázs nem neki engedelmeskedik, odakinti műve tovaszállt és helyébe egy apró méretű, de annál kidolgozottabb kastély termett. Helga erről már azonnal tudta, hogy kinek a műve lehet, de azért hagyta, hogy kedvese mögé lopóddzon, és eltakarja a szemét. Hedvignek apró, hideg tenyere és ujjai voltak, de erősek, mégsem volt nehéz a lánynak azokat lefejteni magáról.
- Megint a kastélyodról álmodozol? – kérdezte Helga mosolyogva, a fejét csóválva, és egyenest a szerelme csillogó, kék szemeibe nézett.
- Nem kastély, iskola – javította ki komolyan.
- De annak is olyan komor – biggyesztette a száját Helga, majd mesélni kezdett -. De ha mondjuk az ablakokon lennének boldog, sárga függönyök, és a folyosókra tennénk szőnyegeket, és lenne sok nagy kandalló, és a diákokat minden reggel meleg tea várná majd és Karácsonykor fel lenne díszítve magyallal, lenne mézeskalácssütés és…
- Mézeskalácssütés? – vonta fel vékony, fekete szemöldökét Hedvig.
- Igen! És mi is süthetnénk, persze nem csak a leendő iskoládban…
- Malazár unokatestvérem is segítene – szúrta közbe Hedvig.
- …hanem mondjuk… ma! – fejezte be fellelkesülten Helga, meg sem hallván az előbbi megjegyzést.
- Ma? – kérdezte kétkedve a fekete hajú lány – Karácsony napja van! Miért nem mondtad, hogy szeretnél kalácsot? Pár napja a vásárban vehettünk volna egyet.
- De az nem ugyanaz – emelte fel az ujját Helga.
- Jó, tegyük fel, hogy beleegyezek és sütünk – sóhajtott fel Hedvig – és hogy esetleg ma. De miből készítsük? Nem is tudjuk, mely hozzávalók kellenek hozzá és valószínű, hogy nincsenek is a kamrában.
- Ó, semmi gond, erről gondoskodtam – csapta össze a tenyerét boldogan – Pihe!
Erre a kedves megszólításra megjelent egy szép, sárga kendőt viselő, fiatal manólány, kezében egy nagy kosárral, benne hozzávalók tömkelegével.
- Te magaddal hoztad a manódat? – csodálkozott rá Hedvig, és keresztbe tette maga előtt a karjait.
- Igen – sütötte le a szemét Helga, mint a gyerek, akit tetten értek a lekvár megdézsmálásakor.
- Tudod, néha el is felejtem, miért szeretlek – forgatta a szemét a másik lány, de a szája sarkában most már ott bujkált egy kis mosoly, amely felettébb ritka jelenség volt nála, és ezt szerelme is észrevette. Fölemelte a fejét, elmosolyodott, majd hogy szigorú barátnőjével egy magasságba kerüljön, Helga lábujjhegyre állt és egy lágy csókot adott neki.
- Most már tudod, miért szeretsz?
- Igen – simogatta kedvese arcát Hedvig – és mert olyan vagy, mint egy kis gyerek. Vicces, szertelen és fürtös.
- Ó, igazán?
- Igen.
- Bocsánat, Pihe igazán nem akar zavarni, Pihe csak arra gondol, hogy Hugrabug és Hollóháti kisasszonyoknak szüksége van-e rá, mert ha nem, akkor Pihe…
- Ó, köszönöm, Pihe – zökkent ki a csak kettejükből álló világból Helga, majd elvette házimanójától a kosarat – nyugodtan menj csak pihenni, aludj, ameddig szeretnél, tetszésed szerint ünnepeld a Karácsonyt – mosolygott rá.
- Hálás köszönetem kisasszony, ön igazán nagylelkű! – sipította a manólány, majd meghajolt úgy, hogy orra szinte érintette a földet, utána pedig halk pukkanás kíséretében eltűnt.

- Ha már ezzel – intett a kosár felé – Pihe felhívta a figyelmünket rá, akár el is kezdhetnénk a mézeskalácssütést, ugye?
- És hol szeretnéd? – döntötte oldalt a fejét Hedvig – a konyha éjszaka sötét és hideg…
- Te vagy a boszorkányok egyik legokosabbika, és néha mégis elfelejted, hogy tudsz varázsolni – nevetett fel Helga -, de én sem szeretnék a komor konyhában sütni… tudod mit? Csináljuk itt!
- A szalonban? – alig hogy a kérdés elhangzott, a dívány helyén egy hatalmas asztal állt, rajta pedig különböző konyhai eszközök sorakoztak.
- Lássunk neki! – csapta össze a kezét mosolyogva a szőke lány.
- De így… - folytatta – nem süthetsz.
Helga elővarázsolt egy szalagot, Hedvig mögé lépett, és lágy mozdulatokkal befonta a haját, majd végül lazán átkötözte a copfot. Miután ezzel végzett, barátnője vállára tette a kezét, és onnan indulva gyengéden végigsimított a karján.
- Most már süthetsz – suttogta kedvesen, mire a másik lány megforgatta a szemeit, és halvány mosolyra húzta a száját.
- Akkor kezdjük – adta meg magát végül Hedvig.

- Remek! – lelkendezett Helga. A Pihe által ott hagyott, hozzávalókkal teli kosarat az asztalra lebegette és óvatosan kipakolt belőle mindent.
- Lássuk… - kezdett volna bele, de ekkor eszébe jutott, hogy egyáltalán nem is tudja a receptet. Ahogy tanácstalanul szerelmére nézett, az elkerekedett szemekkel lépett közelebb az asztalhoz.
- Eszembe jutott – mondta Hedvig lágy hangon, kissé talán elérzékenyülve – kicsi voltam. Mielőtt meghalt, egyszer nagymamámnál tölthettem a Karácsonyt. Ő nem volt nemes, apám elköltözése után is újra polgári életre vágyott… ő sütött mézeskalácsot. Nem is tudtam, mi az… - merengett el csendesen – ő csak annyit mondott, hogy majd meglátom, és megkérdezte lenne-e kedvem segíteni neki. Emlékszem, vétettem apróbb hibákat, felborítottam a mézesbödönt – nevetett fel halkan -. De nem kiabált, azt mondta, semmi baj, viszont én bántam, azt kívántam, bárcsak ne tört volna össze az üveg. Akkor varázsoltam először, szinte már el is felejtettem… arra is emlékszem, hogy mindent többször elmondott, mert tudta, hogy meg fogom jegyezni. Tudom, mit kell tenni – csillant fel a szeme, ahogyan Helgának szokott, aki a másik lányt még sosem látta ilyennek, teljesen szokatlan volt tőle – de tetszett neki.
- Akkor most te vezetsz engem – mondta halkan Helga, és boldog volt, hogy szerelmének eszébe jutott egy vidám, gyerekkori emlék, ugyanis a fekete hajú lánynak nem volt szokása a kiskoráról beszélni.
- De én nem tudok sütni – sötétült el Hedvig tekintete – nem próbáltam már nagyon rég…
- Nem baj – nyugtatta kedvesét a szőke lány –, majd segítek, jó? Nos, hogyan is kezdjük? – kérdezte végül mosolyogva.
- Először a lisztet – mondta határozottan, és elővarázsolt egy tálat, majd elővette az első üveg lisztet, és amennyi csak benne volt, lassan, óvatosan az edénybe öntötte.
- Még egy kicsi kell – ráncolta a homlokát.
- Tessék – nyújtotta oda Helga a következő üveget.

Hedvig megpróbálta ezt is olyan precízen önteni, mint az előbb, de megszaladt a keze, és alig egy pillanat múlva már fehér por borított mindent.
A lányok annyira meglepődtek, hogy egy pillanatig meg se tudtak szólalni, és Helga figyelme szinte azonnal el is kalandozott. Ahogy nézte a csupa fehér lányt maga mellett, nem tudott nem arra gondolni, hogy még így is milyen szép. A bőre színe aligha változott, de máskor sötét haja most azt a látványt keltette, mintha egy pillanat alatt megőszült volna, és ebből a teljes fehérségből néztek rá csillogó, sötétkék szemei. Helga annyira elmerült kedvese bárgyú bámulásában, hogy először meg sem hallotta, amikor hosszá szólt.
- Elrontottam – mondta újra Hedvig. Idegen fülnek fel sem tűnt volna, hogy ez nem egyszerű, hűvös kijelentés volt, de Helga azonnal kihallotta belőle a bánatosságot.
- Semmi baj, mindenkivel előfordul – simogatta nyugtatólag barátnője hátát, majd amikor mégsem ért el vele elég jó hatást, fölnevetett – én már csak tudom.
Ezután, mintha Hedvig is kicsit nyugodtabb lett volna, bólintott és elvégzett egy egyszerű tisztító-bűbájt, majd újfent liszttelenül folytatták a tészta készítését.

Kissé esetlenül fogta meg a mézesbödönt, többféleképpen is megpróbálta, hogy hogyan nem csúszna ki biztosan a kezéből. Helga egy ideig mosolyogva nézte, de nem bírta sokáig, mindenképp segíteni szeretett volna a másik lánynak. Közelebb lépett hozzá.
- Nem fogod melléönteni – mondta kedvesen, ő tudta, hogy emiatt nem kell aggódni. Hedvig mellé állt és ő is megfogta a mézesbödönt. Ahogy a keze a lányéhoz ért, kellemes bizsergést érzett, és újfent elmosolyodott, majd lágy hangon ismét megszólalt.
- Bátran öntsd és nem fog lefolyni az oldalán – biztatta megint, majd együtt fölemelték az üveget, megdöntötték, és hagyták, hogy az édes méz belefolyjon a tálba.
- Ugye, hogy nem nagy ördöngösség? – kérdezte halkan, mosolyogva Helga.
- Valóban nem – értett egyet Hedvig, és letette az üres üveget, majd határozottan kihúzta magát.

- Akkor most… - kezdte, de ekkor egy hatalmas széllökéssel kivágódott az ablak, és a hó bezúdult a szalonba.
A két lány ijedten nézett egymásra és szinte egyszerre szaladtak oda becsukni az ablakot, de a szél olyan erősen fújt, hogy ez sehogy sem akart sikerülni, ráadásul a támasztója és a kilincse is beakadt.
- Gyerünk… - nyögte Hedvig és nekitámaszkodott a drága üvegnek.
- Sikerülni fog – mondta pozitívan Helga, majd ő is nekiveselkedett, de még így sem sikerült.
- A pálcám! – kiáltott fel a másik lány és már indult is volna utána, ha kedvese nem tartja vissza.
- A muglik is varázslat nélkül élnek, próbáljuk, meg kérlek! – mondta Helga az átlagnál valamivel hangosabban, a szél süvítése miatt.
- Nem tudom, miért szereted annyira őket – morogta Hedvig szemforgatva, de ott maradt –, de csak azért, mert Karácsony van!
És ezzel a meggyőző indokkal befejezőleg újra nekifeszültek a hatalmas ajtónak is beillő ablaknak, és egy utolsó, közös erőfeszítéssel becsukták.

~*~

- Hi-hiideg van – didergett Helga még percekkel később is. Azóta nem folytatták a mézeskalácssütést, hanem előbb megpróbáltak rendet rakni. Hedvig szándékosan elrakta a pálcájukat, mondván, hogyha a másik lány ennyire szeret saját kézzel boldogulni, akkor takarítani is biztosan éppolyan jól tud.
- Ha-a-haragszol? – kérdezte még mindig vacogva.
- Nem – érkezett a rövid válasz – akaszd vissza a magyalágakat, addig én lesöpröm a havat az asztalról és a másik díványról. A végén pedig megkeressük a fagyöngyöt – adta ki már-már parancsba, majd neki is látott a maga munkájának.
Helga leszegett fejjel kezdte el visszaakasztani az ajtóra és ablakokra a leesett örökzöldeket, miközben, hogy a hidegről elterelje a figyelmét, gondolkodóba esett.

- A magyal és a fenyő annyira karácsonyi, nem? Csak az a baj, hogy annyira szétszórtan díszítünk velük, itt is egy kicsi, meg ott is egy kicsi. Kéne egy kosár, amibe egybegyűjtjük őket, és kitesszük a kastély vagy a ház közepére, vagy a kandalló elé, és körbeüljük. Ott olyan me-e-eleg va-an – didergett bele az utolsó két szóba.
- Akkor miért nem rögtön egy egész fával gondolkozol? Utána sokkal jobban be lehetne fűteni vele – szólt közbe komoly barátnője.
- Milyen igaz! Csak az úgy annyira ügyes, de akár… fel is akaszthatnánk rá a mézeskalácsokat! – csillant fel a szeme.
- Egy szóval sem mondtam, hogy beleegyezek – figyelmeztette Hedvig,
- De az olyan meleg lenne és szép…
- Mert nincs is ünnepibb egy kivágott fánál…
- De be lehetne fűteni vele! – élt Helga a másik lány korábbi érvével.
- Nem csinálunk újabb őrültséget – jelentette ki a másik lány, aki ezzel lezártnak is tekintette a témát.

Ezek után egy ideig még csöndben dolgoztak. Hedvig nagyon jól bírta a beszökött hideget, de barátnője egyre jobban didergett. A szőke hajú lány reményvesztetten figyelte a kedvesét, amint kissé morcosan végzi a dolgát, arra, hogy ő közben fázik, látszólag oda sem figyelve. Helga szomorúan álmodozott tovább a magyal-kosárról, míg a különösen hideg ablakpárkányra állva próbálta meg az egyik ágat fölakasztani. Azt hitte, Karácsony napjára sikerült magára haragítania a szerelmét, elűznie az ünnepi hangulatot, és még csak a mézeskalácssütés sem sikerül majd miatta. Ez a gondolatsor annyira elszomorította, hogy majdnem elpityeredett. Bűntudatosan állt fel újra az ablakpárkányra, hogy felakassza a következő ág örökzöldet is. Éppen nyújtózkodott, hogy a keret magas tetejét elérje, amikor azt érezte, hogy valami meleg, puhát terítenek a hátára, amin túl valaki hozzáér. Összerezzent a kellemes érzésre, még a fát is kiejtette a kezéből. Amint hátrafordult, a megenyhült Hedviggel találta szembe magát, kezében a puha, meleg takaró végével és a pálcáikkal.
- Gyere. Gyújtok tüzet a kandallóba, utána pedig folytassuk a mézeskalácssütést. Rendben?
- Rendben – bólintott Helga, aki nagyon megörült annak, hogy barátnőjének így megesett rajta a szíve.

Nem sokkal később már a szalon kandallójához közelebb tolt asztal mellett álltak. Hedvig éppen azon volt, hogy elméjében egy fahéj-őrlő varázslat után kutasson, mialatt Helga késsel igyekezett vágni a különleges fűszerből minél kisebb darabokat.
- Rájöttem! – kiáltott fel egyszer csak a fekete hajú lány, majd pálcájával a fahéjra mutatott – Concisus!*
A varázslat hatására a félujjnyi hosszú fűszer-rúd először kisebb darabokra, majd szinte már porrá vált.
- Ó, ügyes vagy! Nekem ez soha nem jutott volna eszembe – dicsérte meg barátnőjét Hedvig.
- Köszönöm. De ebből csak egy késhegynyi kell, talán… nem volt sok benne.
- De azt nem is éreznénk – ráncolta a homlokát Helga, majd mosolyogva vállat vont –, de ha te mondod, akkor legyen úgy. Nézzük csak… ennyi? – kérdezte, amikor beleszórta a kevéske port.
- Igen, nagyjából ennyi lehet. De erre nem emlékszem rendesen, lehet, hogy tévedtem – bizonytalanodott el a másik lány.
- Ugyan, biztos jól tudod. Nos hát akkor, mi jön ezután? – tért a következő hozzávalóra.
- A tojás. De akkor mit csinálunk a maradék fahéjjal? Nagyon drága, nem dobhatjuk ki.
- Eltesszük, nézd csak… - varázsolt elő egy apró üvegcsét Helga, majd óvatosan belesöpörte a port.
- Ötletes – bólintott elismerően Hedvig, majd a kosárhoz nyúlt és elővett belőle négy tojást.
- Hogy kell feltörni, hogy ne folyjon szét? – kérdezte a lány kétségbeesetten egy pillanattal később.
- Egyszerű – kezdte mosolyogva Helga – csak odaütögeted az oldalát az edény pereméhez.
- Így?
- Kicsit erősebben.
A lány tanácsa nem biztos, hogy annyira jó ötlet volt. Hedvig az erősebb szón felbuzdulva túlságosan is hozzáütötte a tojást a tálhoz. A héja széttört, és a ragadós fehér és sárga belseje pedig lefolyt a tál oldalán.
- Megint elrontottam – mondta letörten a lány.
- Semmi baj, feltakarítjuk. Látod? - nézett rá biztatóan Helga -. Egyébként van, hogy nekem se sikerül, vagy rosszul választom szét.
- Szétválasztás?
- Az egy egészen más kérdés. Majd ha feldíszítjük, akkor ahhoz megmutatom. Most viszont ezt megmutatom, rendben? – kérdezte mosolyogva. Megfogta az egyik tojást és óvatosan, először gyengén hozzákoccintotta a tál pereméhez, majd éppen csak egy kicsit erősebben ütötte hozzá, amitől az ismét megrepedt, de nem folyt szét. Ezután ránézett a barátnőjére, aki bólogatva figyelte ezt az egyszerű feladatot, majd Helga az edény fölé emelte a tojást és óvatosan kettényitotta a repedés mentén.
- Látod? Nem olyan nehéz, sikerülni fog - mondta vidáman, majd az üres héjakat egy kisebb tálba tette – akkor megpróbálod?
- Igen – bólintott határozottan Hedvig, majd a kezébe vette a következő tojást, és sikeresen fel is törte, akárcsak az azután következő kettőt.

- Remek, már csak össze kell gyúrni! – csapta össze a tenyerét elégedetten Helga, miután már az utolsó hozzávalót is belekeverték a készülő tésztába.
- És erre van valamilyen varázslat? – kérdezte szerelme, akit nem nyűgözött le a mézeskalács akkori, nem éppen gusztusos külleme és állaga.
- Nem, nincs – rázta a fejét mosolyogva a vidám lány -. Csinálod te, vagy kezdjem én?
- Kezdd te – jelentette ki rögtön, elkerekedett szemekkel Hedvig, majd nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze – hogy lesz ebből sütemény?
- Nagyon egyszerűen – mondta vidáman Helga, aki már akkor rég feltűrte a ruhája ujját, és már benne is voltak a kezei a tésztában.
Nem sokkal később a massza már majdnem teljesen összeállt, alig kellett dolgozni vele.
- Bocsánat, kicsit belelendültem – szabadkozott elpirulva a lány – de még nincs kész, nyugalom. Megpróbálod összegyúrni, hogy kész legyen?
- Igen, persze – mondta Hedvig, aki kicsit nyugodtabb is volt amiatt, hogy a tészta már valóban tésztának is nézett ki, amikor hozzá jutott.
Helga fejcsóválva figyelte, ahogy a másik lány lassan, de biztosan megpróbálja begyúrni a tésztát, miközben megállapította magában, hogy legközelebb is rábírja a sütésre. Úgy gondolta, egy lánynak, még ha boszorkány is, tudnia kell a konyhában mozogni, főleg ha olyan okos és ügyes, mint Hedvig.

Negyed órával később a lányok el is készültek a tésztával, majd egy egyszerű, gyors hűtő-varázslat után már hozzá is láthattak a formázáshoz.
- Emlékszel még, hogy csináltátok? – érdeklődött finoman Helga.
- Nemigen. Én kaptam egy kisebb darabot és azt nyomkodtam, mama pedig azalatt elkészítette a mézeskalácsból a szép formákat. Nagyon lefoglalt, úgyhogy… - hallgatott el a másik lány, úgy tűnt, mintha szégyellné.
- Ne sajnáld, kicsi voltál, természetes, hogy lefoglalt a magad része – tette a vállára a kezét mosolyogva a barátnője.
- Rendben van, akkor ne is rágódjunk ezen. Csináljuk – mondta határozottan a fekete hajú lány, majd a füle mögé tűrt egy újonnan kiszabadult tincset.
- Együtt? – kérdezte szerelme csillogó szemekkel.
- Együtt.

Ezzel, mint végszóval még közelebb álltak egymáshoz, úgy, hogy a szoknyáik már összeértek. Hedvig levágott egy kisebb darabot a mézes tésztából, maguk elé tette, majd két apró kezével elkezdte formázni. Helga oldalról átkarolta kedvese derekát, és a másik kezével oldalról segített abban, hogy a leendő kalács kör alakot kapjon. Ahogy az ujjai időközben véletlenül a lány hűvös kézfejéhez értek, akaratlanul is összerázkódott egy kicsit. Régebben, amíg még nem vallották be egymásnak az érzéseiket, ezt a mozdulatot igyekezett keresni mindenhol. Elmosolyodott a szép emlékre, majd a másik kezével végigsimított a lány derekán, aki csak egy halvány mosollyal jelezte, hogy tetszik neki. A süteményre szinte nem is figyelve készültek el az első darabbal, ami Hedvig kedvének megfelelően teljesen szabályos volt és díszítésként a közepére egy szem diót tettek. A másodikat inkább Helgához illőre alakították. Kicsit nagyobb volt, és elsőként szép, laposra egyengették, csak utána láttak hozzá a formázáshoz. Mialatt a szép szív alak készült, a lányok visszaemlékeztek egy korábbi, ilyen formájú süteményre.
Pár évvel ezelőtt, amikor még csak kerülgették egymást, Helga gyümölcskenyér tésztából csinált egy süteményt. Bár ezt soha nem mondta, de nagyon nehezen, órákig dolgozott vele, mire elkészült és szépen becsomagolta, míg végül Karácsony napján odaajándékozta Hedvignek.
- Aranyos volt, mennyire elpirultál – jegyezte meg Hedvig, majd újra elhallgattak, de ez egyiküknek sem volt kellemetlen.
Talán épp emiatt az emlék miatt, de amikor itt is a díszítésre került a sor, a lányok kisebb gyümölcsdarabokat szórtak a tetejére, ezek közül a narancshéj máris elkezdte árasztani az illatát.
Az előbbiekhez hasonlóan próbálkoztak a többi mézeskalács megformázásával is, bár néhány kicsit kisebb vagy éppen nagyobb lett, de Helga kézügyességének és Hedvig kitartásának hála mindegyik szépre és szabályosra sikerült.

- Ügyesek voltunk – mondta vidáman a szőke hajú lány.
- Én is elégedett vagyok magunkkal. Már csak egy probléma van, mégpedig hogy nem tudom, mennyi ideig kell sütni.
- Sebaj, akkor varázsolunk! Biztos van egy olyan varázslat is, ami lassan süti meg és nem a húshoz való… - csapkodta a lábát a pálcájával gondolkozás közben, aminek hatására a ruhája hol nedves, hol száraz, néhol kék, néhol újfent sárga színű, de egyszer még átlátszó is lett. Ő ebből nagy elmélkedés közben semmit nem vett észre, még Hedvig rosszalló köhintése sem hozta vissza a valóságba.
- Rájöttem! – kiáltott fel aztán boldogan, majd pálcájával a mézeskalácsokra mutatott, amik a varázslatra lassan sülni kezdtek – lente candet!*
- Ez egyáltalán nem lassú – jegyezte meg Hedvig.
- Az egyszerű candet-hez képest viszont igen – mondta Helga – azzal pillanatok alatt sütöttem meg tavaly azt a pitét, amit aztán szegény Godrik elejtett.
- …és arccal előreesett belé – folytatta a másik lány, felkuncogva az emléken – lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha nem feketének kéne lennie a mézeskalácsnak.
- Ó, jaj, tényleg! Szerencse, hogy csak egy volt. Legközelebb jobban figyelek – vetett véget a varázslatnak a lány – te is megpróbálod? Csuklókörzés jobbra, majd pöccintés és akkor mondd a varázsigét.
- A hang…
- A hangsúly pedig a két második szótagon van – fejezte be Helga és büszke volt magára, hogy most ő tanított egy varázslatot Hedvignek.
- Lente candet! Így?
- Így, de figyeld – intett a fejével az édesség felé, majd ő is elmondta még egyszer ezt a bűbájt, ami után a sülő mézes tészta árasztani kezdte magából az édes illatát. A méz mellett a fahéj, de még a díszként használt narancshéj és szegfűszeg illata is a levegőbe szállt, belengve ezzel az egész szobát.

~*~

A helyiség újra úgy nézett ki, mint a sütés kezdete előtt, egyedül a kandallóban ropogott tovább a tűz. A két lány a nemrég még asztallá varázsolt díványon ült egymásnak dőlve, ölükben egy tálcán a mézeskalácsokkal. Helga behunyta a szemét és csak arra a kellemes érzésre figyelt, amit az jelentett, hogy fejét a kedvese vállán nyugtathatja. Nagy levegőt vett, belélegezve az édes sütemény és a fenyő illatát, miközben újabb terv körvonalazódott ki a fejében, hogy jövő évben fát fog állítani a kastélyba. De most ennek még nem volt itt az ideje, ma estével véget ér a Karácsony, és folytatódnak tovább a napok e nélkül a különleges ünnep nélkül. Még elvett egy utolsó, meleg süteményt és beleharapott. Puha volt a tésztája és tökéletesen lehetett benne érezni a méz ízét, a következő falaton pedig a diót is. Érezte, hogy elfáradt, de még utoljára kinyitotta a szemét, és kezét a másik lány tenyerébe helyezte.
- Boldog Karácsonyt – kívánta boldogan Hedvignek.


- Boldog Karácsonyt – hallotta a lány halk hangját, majd érezte, hogy szempillái elnehezülnek, és hamarosan elaludt.

14 megjegyzés:

  1. Szia!

    Be kell vallanom: a történet felénél már azt vártam, mikor lesz vége. Talán túl öreg vagyok ehhez a kis íráshoz.

    Karácsonyi faktor:
    Nem, nekem nem volt elég karácsonyos, nem jutott el hozzám a hangulat.
    4 pont

    Összbenyomás:
    talán megbántódsz, de nekem ez a történet inkább volt egy konyhát sosem látott lányok főzőműsora. Egy karácsonyi kihíváson nem azt szeretném olvasni, hogyan kell szétválasztani a tojást, vagy hogy hogyan lesz a hozzávalókból kész sütemény - annyiszor csináltam már ilyet, hogy folyton arra gondoltam, ugorjunk már, lássunk valami mást, aminek semmi köze a "hogyan készítsünk mézeskalácsot" művelethez. Ha erre vágynék, keresnék egy szakácskönyvet vagy gasztroblogot. Röviden: nem jött be,sajnos.
    2 pont

    Összkép:
    Nem te vagy az első, akinek ezt írom, de nem szeretem, ha egy történet ennyire szét van szabdalva. De volt itt még szóismétlés (főleg a "lány" szerepelt sokszor), akadtak elírások, ráadásul az a fránya központozás (a párbeszédek helyesírása)... Utóbbi nálam nagyon kényes pont.
    2 pont

    Szereplők-kulcs:
    Nem tudom, hogy a szereplőket ti választhattátok-e, vagy az adminok adták nektek, de ha az előbbi, akkor a könnyebb végéről fogtad meg a dolgot. Két olyan karaktert választottál, akikről szinte semmit sem tudni (a személyiségükre gondolok), ennél fogva mindegy, hogy milyennek írod őket - csak két lány lettek, akik két olyan nevet kaptak, amik szerepelnek a HP univerzumban. De ennyi erővel lehetnének Marika és Katika is. Két random tinilány.
    2 pont

    Páros kémia:
    Írod, hogy ők egy pár, hogy szerelmesek - de én ebből nem éreztem szinte semmit. Nem tudtam meg a történetből, hogy miért vonzódnak egymáshoz, nem tudom, mitől kéne működniük, sziporkázniuk együtt. Mintha összeöntenéd a vizet meg a tejet - elkeverednek, de nincs semmi reakció, semmi hév, ami a lelkemre, az érzéseimre hatna.
    3 pont

    Karácsonyi tradíció:
    Nem tetted egyértelművé a fejlécben, ide melyik kulcs is tartozik, így hát csak tippelni tudok: a karácsony napja? A sütés inkább az előkészületekhez tartozik,de ha annyira unatkoznak, miért ne süthetnének? Ezt a kulcsot sem nagyon találtam meg, éppen csak említve volt, hogy karácsony napja van, meg volt még néhány dísz is.
    4 pont

    Karácsony szelleme:
    Lehetett volna meghitt - ha nem tolódott volna el a történet a sütés irányába, ha nem arról megy a diskurzus, hogyan kell feltörni a tojásokat, vagy hogy mennyi liszt kell a sütihez, vagy hogy egy lány, aki iskola alapításán gondolkodik, azon busong, milyen ügyetlen, és még a mézcsorgatás is gondot okoz neki.
    4 pont

    Titkos kulcs:
    Hát, a mézeskalácssütés az megvolt - másról nem is nagyon szólt. Ebben a formában nekem ez már a "too much", a szájbarágós kategória.
    5 pont

    Talán elkeseredsz, megbántódsz a pontok és az indoklásaim láttán - de ne tedd. Inkább vésd őket az eszedbe, építsd őket magadba hogy legközelebb már olyan történetet írhass, hogy én (vagy bárki más) már több pontot adhassak. :)

    VálaszTörlés

  2. 1. Karácsony-faktor:
    10/3
    Hát… nem nagyon lett ez karácsonyi hangulatú. Sütögetnek, meg fahéj illat van, meg hideg meg kandalló, de egy ünnep ennél többről szól. Amikor egy történetet olvasok, pláne ilyen kategóriában, akkor azt várom, hogy én is karácsonyi hangulatba kerüljek az egésztől. Ez itt nem történt meg sajnos.
    2. Összbenyomás:
    10/2
    Sajnálom, de nem igazán tetszett a történet. Két kislányt láttam a jellemük alapján, de tudtam, hogy ők már nem kislányok. Zavaró volt, hogy azt láttam ismét (egy másik történetnél is ez volt a helyzet), hogy nem jó a bétád. Egyrészt tele volt helyesírási hibával, sokszor volt szóismétlés, a párbeszédeknél meg minden megszólaláshoz kommentárt fűztél szinte. A párbeszédek pedig… nem mindig voltak életszerűek.
    3. Összkép:
    10/2
    Az előbb leírtam, hogy volt itt minden, helyesírási hiba, szóismétlés… a fogalmazás nem volt gördülékeny, néha azt sem tudtam, hogy most ki beszél épp. Az újfent szó annyit szerepelt, hogy már idegesített.
    4. Szereplők kulcs:
    10/3
    Volt két lány. Igazából nem tudtam kikövetkeztetni a történetből, hogy hány évesek lehetnek, de biztosan nem 12-14 évesek, hanem idősebbek. Mégis úgy viselkedtek, mint két, éppen csak kamaszodó kislány. Látszik, hogy próbáltál minél többet kihozni belőlük, de ez nem sikerült, pontosan amiatt, mert nem tudunk róluk semmit, és semmi alapod nem volt, amihez alakítani kellett volna a karakterüket. Ez egyrészt könnyű, másrészt meg nehéz, mert egy teljes személyiséget kell úgy felépítened, hogy a szereplőkről rendelkezésünkre álló információk nagyon hiányosak. Hedvig kéne, hogy az okos legyen, hiszen a Hollóhátasok az okosok, ennek ellenére ő az ügyetlen, a bizonytalan, ami bizonyos szempontból OOC, hiszen ha valaki okosabb mindenkinél, akkor nem feltétlenül van kisebbségi komplexusa.
    5. Páros-kémia:
    10/2
    Hm… nem szabad csak azért slasht írni, mert az a divat. Azt éreztem a történeten, hogy ők ketten csak azért szerelmesek, mert a slash menő, a femslash meg még menőbb és ritkább. Semmi relevanciája nincs annak, hogy ők ketten egy pár legyenek. Ha barátok lettek volna, akkor simán lehetett volna több pontod is, hidd el. Nem kell mások után menni. Légy egyedi, és akkor érsz majd el sikereket! 
    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs:
    10/10
    Benne volt, hiszen Karácsonykor játszódott a történet, a történet szempontjából nem ez kapta a legnagyobb hangsúlyt, de felismerhetően ott volt, vissza-visszatért.
    7. Karácsony szelleme-kulcs:
    10/2
    Volt benne a végén egy meghitt összebújás, meg voltak apró mozzanatok, amik a kettejük között levő meghittséget volt hivatott ábrázolni, de mivel a páros-kémiánál már elmondtam, hogy mi volt a problémám kettejük viszonyával, így itt csak annyit mondanék el, hogy mivel kettejük közt nem volt meg a kémia, a meghittség sem tudott teret nyerni magának. Azt éreztem, hogy ők ketten nem egymásnak lettek teremtve.
    8. Titkos kulcs:
    10/10
    Erről szólt az egész történeted lényegében. Kicsit furcsa volt nekem, ahogy bénáztak, meg ahogy az alapvető dolgok is nehezükre esnek, de összességében jókat mosolyogtam, főleg, mert én hasonlóan béna vagyok a konyhában.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Író! :)

    Aranyos ötlet volt a rajz, nagyon tetszett, kellemes meglepetés, kicsit úgy érzem, mintha megajándékoztál volna. Bárcsak így tudnék én is rajzolni… *.* Oké, megelégszem a fele ilyen jó rajztudással is. :D

    1. Karácsony-faktor: 10/8
    Bennem felidézte, ahogy a karácsony előtti hetekben, napokban a gyerkőimmel sürögtünk-forogtunk, díszítettünk, sütöttünk, mindez kellemes emlék, így nekem átjött a karácsony faktor, báááár azért, ha igazán őszinte szeretnék lenni, akkor ha nem lennének gyermekeim és nem lennék konyhatündér, akkor valószínűleg nem járt volna ennyire át a karácsony szelleme, nem tudtam volna így átérezni, ahhoz kicsit többet kellett volna mutatnod.

    2. Összbenyomás: 10/7
    A kettes és a hármas pont szerintem nagyjából összevonható lenne, mert egyik következik a másikból. Ehhez a ponthoz annyit tudnék mondani, hogy a történet olvastatta magát, viszont egy kihívásra picit kevésnek érzem. Nem voltak annyira kibontva a szereplőid, és a cselekmény is kevéske volt.

    3. Összkép: 10/6
    Milyen az a boldog, sárga függöny? :D Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki, jót vigyorogtam ezen. Mindenképp újra át kell nézned majd a történetet, mert bizony maradtak benne csúnya dolgok, amik megakasztottak olvasás közben, és ezek a hibák bizony már nem mosolyogtattak meg.

    4. Szereplők kulcs: 10/7
    A két szereplőd aranyos volt és kedves, nekem tetszett a kapcsolatuk, édesek voltak együtt. Nem zavart, hogy nagyon kislányosnak tűntek, én 36 éves vagyok, e számtalan infantilis pillanatom (órám, napom.. :D) van, tudok felelősségteljes felnőtt nő, anya lenni, ha kell, de tudok viháncka 16 éves lányként is viselkedni. Az jobban zavart, hogy nem igazán ismertük meg a szereplőidet, nem különültek élesen, sőt kicsit sem el egymástól, örültem volna, ha többet mutatsz belőlük. Ne felejtsük el, kik is ők valójában, azért ennyi idősen már illett volna nyomokban tartalmazniuk az erős Alapítókat.

    5. Páros-kémia: 10/10
    Nem volt köztük olyan nagy izzás, viszont számomra a harmónia is nagyon fontos egy kapcsolatban, köztük ez pedig szépen megvolt. Ráadásul, ha azt feltételezzük, hogy több hónapja, esetleg éve vannak együtt, akkor meg miért ne viselkedhetnének ilyen összeszokottan? Nekem nem volt bajom a párosukkal, örülök, hogy őket választottad/kaptad.


    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10/6
    7. Karácsony szelleme-kulcs: 10/10
    8. Titkos kulcs: 10/6
    Nálad picit már éreztem az „izzadtság szagot” a kulcsokat tekintve, kicsit úgy éreztem, megfeledkeztél róluk, és végül muszájból gyorsan odabiggyesztetted. Egyedül a karácsony szelleme kulcsnál nem éreztem ezt, számomra, ahogy azt fentebb már kifejtettem, meghitt kis történet lett ez.

    Bár meglepő és váratlan fordulatokban nem bővelkedett az írásod, de nincs is arra mindig szükség. néha elég, ha csak elkapunk egy pillanatot, akár egy könnyed süt sütis, viszont zárójelben megjegyezném, hogy egy kihívásra ez nim biztos, hogy jó választás, nem biztos, hogy elég.

    Köszönöm, hogy olvashattam, sok sikert kívánok Neked!

    Szia,
    Kyra
    Kritika Klub tag (Megtalálsz minket a Merengő fórumán ;) )

    VálaszTörlés
  4. Kedves író!

    Karácsony-faktor: Ott is volt meg nem is. Megjelent a kellékekben, mint magyalág, fagyöngy, fahéjillat, kandalló, de nem állt össze az egész. Bármelyik másik napon is játszódhatott volna, nem sokban érződött, hogy karácsony napja van. Nem hozott a történet karácsonyi hangulatba.

    Összbenyomás: Aranyos történet volt, kedves, kedvelhető szereplőkkel, humoros cselekménnyel. Viszont az a plusz, ami számomra maradandóvá tesz egy történetet, hiányzott. Nem érzem úgy, hogy kedvem lenne bármikor is újra elővenni. Sajnos nem volt igazán emlékezetes.

    Összkép: A történeted hangulata kellemes volt, a stílusa könnyed, gyorsan, gördülékenyen lehetett vele haladni, de körülbelül ennyi a pozitívum. Az egész történet teli volt elírásokkal, némelyik zavaró volt, némelyik megmosolyogtató. Mindkettőre hozok egy példát. Az egyik: „A világos pihét szinte fénylettek”. Nem „pihét”, hanem „pihék”. Többször neki kellett futnom, hogy értsem, mit akartál írni, nagyon zavaró volt. A másik: „hosszá szólt”. Bocsánat előre is, hogy ezt kell mondanom, de ezen az elíráson mosolyogtam, viszont nem vidámságomban, inkább kínomban. Úgy éreztem egész olvasás alatt, hogy ez a történet nem volt bétáztatva, vagy ha igen, akkor nagyon nem jól vagy te nem figyeltél a béta tanácsaira. Erre az érzésre ráerősített a központozás teljesen rossz helyesírása. A párbeszédek helyesírását szinte mindenhol elrontottad, érdemes lenne átnézned az idevonatkozó részeket „A magyar helyesírás szabályaiból”, vagy ha azt nem is, akkor a Merengőn lévő helyesírási gyűjtést a témában.

    Szereplők kulcs: Alapvetően két szerethető karaktert alkottál, akik kedvesek, aranyosak, de ennyi. Ha nem derülne ki a fejlécből, hogy ők Hedvig és Helga, akkor bárhogyan hívhatnák őket. Noha néhány apróságot behozol, ami előre vetíti, hogy ők lesznek a leendő alapítók, de ez kevés. Egy kicsit több kellett volna belőlük aranyos, szerelmes lányoknál.

    VálaszTörlés
  5. Páros-kémia: Ez a kulcs viszont maximálisan megvolt. Az apró simogatások, puszik, gesztusok, amik kifejezték az egymás iránti érzéseiket, mind-mind hozzátettek a történet hangulatához és a két karakter egymás közti interakciójához. Nagyon tetszett a femslash szál, az apró mozzanatok, amikből kiderült mennyire ismerik egymást, és mennyivel több ez barátságnál. De a legszebb rész, mikor a végén egymásnak dőlve ülnek és Helga elalszik. Azt a jelenetet nagyon szerettem.

    Karácsonyi tradíciók-kulcs: Egyszer megemlítésre került és tudjuk, hogy ezen a napon játszódik az egész történet, de valahogy ennyi. Nincs különösebb jelentősége, bármelyik másik napon is játszódhatott volna a történet.

    Karácsony szelleme-kulcs: Ez a kulcs viszont teljesen megvolt. A történet hangulat meghitt volt, átjárta a szerelem és a mézeskalács illat. Talán egy kicsit túlságosan is, de ez annyira nem zavart, mert ez a része jól sikerült a történetnek.

    Titkos kulcs: Ez is teljesen rendben volt, központi szerepet játszott. És nem csak egyszerűen elkészítették, hanem közösen sütöttek, ami a kapcsolatuk egyik fontos állomása, és később majd biztosan örömmel emlékeznek vissza erre. Különösen tetszett az ügyetlenkedésük közben, ami jól ráerősített a páros-kémiára. Nekem tetszett ez a felhasználás, ami akár sok is lehetett volna, de szerintem nem volt az.

    Köszönöm, hogy olvashattam a történetet!

    Pontjaim:

    Karácsony-faktor: 3
    Összbenyomás: 6
    Összkép: 3
    Szereplők kulcs: 5
    Páros-kémia: 10
    Karácsonyi tradíciók-kulcs: 4
    Karácsony szelleme-kulcs: 10
    Titkos kulcs: 10

    Üdv:

    LL, zsűri tag (Kritika Klub tag, megtalálsz minket a Merengő fórumán)

    VálaszTörlés
  6. Kedves író!

    1. Karácsony-faktor: 6 pont
    Hiába játszódott a cselekmény karácsony napján és volt néhány rövidke visszaemlékezés Helga korábbi ünnepeire, nem éreztem az ünnep hangulatát, nem hatotta át a történetet eléggé.

    2. Összbenyomás: 2 pont
    Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem nyerte el a tetszésemet a történet. A karakterek gyerekesek voltak, márpedig a Roxfort alapítóiról van szó, nem tizenegy-két éves első-másodévesekről. A mézeskalácssütés túlságosan a középpontban volt, jóformán minden mást elhanyagoltál, ami elvárható lett volna - az ünnepi hangulat, a karácsony szelleme kulcsod, Helga és Hedvig közötti érzelmi kapcsolat... Voltak jó részek, amik tetszettek, amiket ügyesen megírtál, de többségben sajnos nem ez volt jellemző.

    3. Összkép: 2 pont
    A központozások rendre rosszak voltak, ami nagyon zavaró volt, a felváltva használt kötőjel és gondolatjel a párbeszédeknél szintén; a sok szóismétlés és a felesleges megjegyzések a párbeszédeknél is. Néha a kevesebb több, ez itt is igaz volt; sokszor nem tetszett, hogy a párbeszédek el vannak túlozva, minden apró mozdulatukat, gesztusokat szeretted volna megmutatni nekünk, és semmit nem hagytál a képzelőerőre, illetve engem az is zavart, hogy nem volt eléggé tagolva a szöveg, így pedig összefolyik az egész.

    4. Szereplők kulcs: 2 pont
    Habár Helgát nem ismerjük szinte egyáltalán, Hollóháti Hedvigről van elképzelésünk, hála az utolsó kötetnek, az alapján pedig extra módon OOC Hedviget írtál. Két kislányt láttunk, akik nem biztosak magukban - főleg Helga, ami őszintén szólva, egy idő után idegesített is -, nem pedig két, a kora talán legjobb boszorkányát, akik egy iskolát építettek fel a semmiből, hogy továbbadják a tudásukat - ehhez képest még sütni sem tudnak anélkül, hogy ne legyen depressziósak, amiért kiöntik a lisztet.

    5. Páros-kémia: 4 pont
    Néhol érzékeltetted a kapcsolatuk érzelmi részét, de annyira belemerültél a titkos kulcsodba, hogy ez jóformán el is maradt egy-két résztől eltekintve. Épp mikor már meg is feledkeztem volna róla, hogy Hedvig és Helga egy pár, kaptak egy-két sort, ami a slashre utalt, utána viszont megint el lett hanyagolva, és sok helyen ugyannyira lehettek volna barátok is, mint szerelmesek.

    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 9 pont
    Mint feljebb is írtam, nem túloztad el a karácsonyi hangulatot, habár a történet Karácsony napján játszódik, de mégis hiányzott, hogy erre többször is emlékeztess minket.

    7. Karácsony szelleme-kulcs: 6 pont
    Ezzel a kulccsal is sajnos az a problémám, mint több másik pontozási szemponttal is: van ahol megfelelően felvezetted, szépen érzékeltetted, utána viszont hosszú ideig szinte meg is feledkeztél róla és túlságosan egy másik kulcsra/jelenetre koncentráltál.

    8. Titkos kulcs: 10 pont
    Itt már maximális pontszámot kapsz, mert ezt a kulcsot aztán nagyon kidolgoztad, sokszor túlságosan is erről szólt a történet, és sok más apróságot elhanyagoltál.

    Eddy, zsűri tag (Kritika Klub)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Szerző! Köszönöm a történetet, és már adom is az értékelést:


    1. Karácsony-faktor: 10/3

    Hát karácsonykor játszódott, erre utalsz is, de semmiben nem változott volna a sztori hangulata, ha mondjuk farsangi fánkot sütnek, vagy szülinapi tortát.

    2. Összbenyomás: 10/4

    Jaj… Ez a történet kedves, aranyos fluff lett volna – ha mondjuk a napjainkban játszódik. Viszont elvileg a középkorban (kb. 1000 körül) vagyunk, de sem a stílus, sem a sztoriban szereplő elemek nem illeszkedik a korhoz. Persze, írtad, hogy a másság elfogadása a varázslóknál talán másképp volt, deee… Nem ez volt az egyetlen pontatlanság a sztoriban. A szalon és a dívány sokkal modernebb, és a karácsonyfa-állítás is csak párszáz éves hagyomány. Lehet, hogy csak én vagyok túl szőrözős, de ezek komolyan bökték a szememet.

    3. Összkép: 10/4

    Akadt jó pár elírás a történetben, de maga a fogalmazás nagyjából rendben volt. Igazából érezni lehet, hogy még nem igazán kiforrott a stílusod, de ennek leginkább a gyakorlás az ellenszere.
    A sztori felépítése… hát erre nem tudok mit mondani, hiszen végig csak sütöttek, ill. Helga kétbalkezeskedett, szóval cselekményről nem igazán beszélhetünk.

    4. Szereplők kulcs: 10/3

    Látszik, hogy próbáltál külön személyiséget adni nekik, és ez viszonylag sikerült is, viszont… Nem nézem ki belőlük, hogy majdani iskola alapítói lesznek, és azt sem, hogy középkorban élő nemes hölgyekről van szó. (Igen, hölgyekről… mert akkoriban már tizenkevés évesen már házasodtak.)

    5. Páros-kémia: 10/4

    Ha saját szereplőként tekintünk a karaktereidre, akkor működött. Aranyosak voltak együtt. Viszont még mindig nem tudtad elhitetni velem, hogy az alapítók akár ilyenek is lehettek.

    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10/2

    Nem igazán éreztem, hogy karácsony napja lenne. Csak említés szintjén volt benne, de ennyi. Pedig izgalmas is lehetett volna, ha bemutatod, hogyan ünnepelték a karácsonyt akkoriban.

    7. Karácsony szelleme-kulcs: 10/8

    Ennek a felhasználása nekem bejött. Ügyes volt. Vagyis meghitt. :)

    8. Titkos kulcs: 10/8

    Benne volt, de sok más nem is történt a sztoriban.


    Aranyos, bájos történet volt, de sajnos sikerült elcsúsznod jó néhány dolgon – leginkább a történelmi hűségen. Javaslom, hogy ha más, ismeretlen korról vagy környezetről írsz, nézz utána a dolgoknak jobban. Ha a szereplőidet mai környezetbe helyezed, sokkal jobban működött volna. Viszont ha a kortól elvonatkoztatok, kedves történet lett, köszönöm, hogy olvashattam!


    Üdv: Xwoman

    VálaszTörlés
  8. Kedves Író!
    Igazán kedves, szívmelengető történetet kaptunk tőled, visszavarázsoltad a karácsony előtti készülődés hangulatát a nappalimban. :) Köszönöm, bárcsak mindig ilyen lenne a karácsony az ajándékok utáni futkosás és manapság jellemző, kapkodással teli bolondokháza-hangulat helyett. ^.^

    KARÁCSONYI FAKTOR: 10 pont
    Azt hiszem, a bevezető soraimmal már el is árultam, hogy számomra a karácsonyi hangulat teljesen rendben volt, tökéletesen átjött és megmelengette a kis lelkemet miközben olvastam. Utoljára sajnos gyerekkoromban volt ehhez hasonló készülődésre-sütögetésre időm a két húgom társaságában, az egyetemista lét együtt jár azzal, hogy nem marad hely a huszonnégy órás napban az ilyesmire. Jól esett leülni, és amíg olvasok, ismét átélni ezt a gyerekkori hangulatot, nálam ezzel sikerült telibe találnod a képzeletbeli céltáblát. :)

    ÖSSZKÉP: 4 pont
    Nos, itt már akadtak problémák, és bármennyire nem szeretnék szőrösszívű lenni, van, ami mellett egyszerűen nem lehet elsiklani. A párbeszédeidnél nagyon zavart, hogy sokszor nem tudtam követni, ki beszél. Ennek az okát én leginkább abban látom, hogy nem igazán lehetett elválasztani a lányok személyiségét a fogalmazásuk, szóhasználatuk alapján. Jó párbeszédet írni (szerintem) az egyik legnehezebb dolog, nekem is ez a rémálmom, amikor nekilátok egy ötletet megvalósítani, úgyhogy ne vedd a szívedre a szavaimat. A tanácsom (ha megfogadod) hogy gondold át, mikor írni kezdesz, kikkel dolgozol. Ők milyen szavakat választanának, hogyan állnak a világhoz, miként éreznek, látnak, gondolkodnak? Nem kell egy párbeszédben mindig kiírni, ki szólal meg, idővel – ha eléggé ismered a saját szereplőidet – az olvasóid egy-egy mondat stílusáról is fel fogják ismerni, hogy épp ki beszél. Ezt itt most nagyon hiányoltam.
    Ezenkívül volt egy rész, (az ablak bezárásával való szerencsétlenkedés) amit teljesen feleslegesnek éreztem, sőt, ha nagyon gonoszkodni akarnék, még azzal is meggyanúsítanálak, hogy csak a szószám miatt volt rá szükség, mert mást nem igazán adott a történethez. Azonkívül persze, hogy így volt valami a cselekményben, ami nem kötődött a mézeskalács készítéshez. ^.^” Emellett sajnos jócskán akadt szóismétlés a történetedben, hiába próbáltad azzal elkerül, hogy állandóan a két főszereplőd hajszínére hivatkozták, mert az a fránya „lány” szó mindig odakeveredett. De ugyanígy a „mosolyogva”, vagy épp a „majd” szavakat is előszeretettel használtad, sokszor akár egy bekezdésen belül többször is.

    VálaszTörlés
  9. SZEREPLŐ KULCS: 3 pont
    Itt is gondban voltam, mert nagyon izgatott lettem, amikor megláttam a karakter-választásodat és picit csalódott vagyok most utólag. :( Két olyan szereplőt fogtál meg, akikkel szörnyen kevés történet születik a fandomban, rettentő kíváncsi voltam, vajon te hogyan, miként képzeled el őket és igazság szerint most kicsit zavarban vagyok, mivel a legnagyobb problémám, hogy erre még mindig nem kaptam választ. Ráadásul még mindig nem tudom eldönteni, hogy akkor most melyikükhöz melyik személyiség tartozik. ^.^” Kétszer is elolvastam a történetet, de még mindig bennem motoszkál az érzés, hogy volt két nagyon jó koncepció a fejedben, csak hát ez a sok fránya H betűs név összezavart és néha mintha egymás szerepébe csúsztak volna át a karakterek, kicsit összemosódott, hogy akkor ki kicsoda. Volt bennük valami esetlenség, valami áthallás, valami végtelenül kislányos, mintha kiforratlanok lennének. Nem tudom, a te fejedben milyen idősnek születtek meg a karakterek, de az biztos, hogy olvasói szemmel kifejezetten előnyére vált a történetnek, hogy nem írtál a korukról konkrétan, mert így én például el tudtam képzelni két nagyon fiatal, alig-tini lányt, amihez szépen illett ez a hangulat.
    Nagyon-nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy mit tegyek, mert hiányérzet az bőven maradt bennem; nem teljesen jó ez így, hogy visszatekintve nem tudom eldönteni, melyik lány melyik volt. ^.^” Végül annyiban maradtam magammal, hogy a jobbik pontszámot adom Neked, abból a kettőből, amit megálmodtam, hogy biztassalak. :) Máskor viszont nyugodtan merd karakteresebbre venni az egyes szereplőidet, megmutatni őket mélyebben és részletesebbel, a lényük legmélyére lenyúlva, így biztosan nem mosódnak majd ennyire össze a hozzám hasonló olvasóid fejében. :)

    PÁROS-KÉMIA: 4 pont
    Alapvetően slasher vagyok, a femslash viszont ennek ellenére sem az én asztalom, úgyhogy picit tartottam ettől a történettől. Végül ugyan amiatt kerültem itt is gondba, mint a karaktereid esetében; bár ez egy nagyon lágy és kedves történet lett, én nem igazán éreztem át a szerelmet, ami a lányok között volt. Persze nem a testiség vagy bármi ilyesmi hiányzott, félre ne érts, csak a puszta kémia. Az, ami ezt a gyönyörű kapcsolatot túlemelte volna a barátságon vagy épp a testvéri szereteten. Én a hétköznapokban is így viselkedek a két legjobb barátnőm körül, ami miatt át tudtam érezni ugyan a hangulatot, viszont nem találtam azt a kis pluszt, amire vártam, ami nekem végig hiányzott. Nem tudom jobban megfogni, de talán az összetartozás egy olyan aprósága ez, ami az általad megírt mély barátságot, szinte vérség nélküli testvériességet a szerelem felé billentette volna. Egy pár voltak, leírtad, de ennyi, számomra ez így femslashez kevés. Gyönyörű, de kevés.

    VálaszTörlés
  10. KARÁCSONYI TRADÍCIÓ: 3 pont
    A karácsonyi tradíciódról először azt hittem, hogy a mézeskalács sütés, eléggé meglepődtem, mikor megnéztem, hogy mi is volt. Így sajnos nem tudok neked túl magas pontokat adni, kérlek, ne haragudj, de ennek a történetnek annyira a mézeskalács készítés lett a fő vonala, hogy a tradíciód teljesen elsikkadt, háttérbe szorult. A Christmas Day – különösen angolszász területen – az ajándékozás napja, a családi ebéd és a karácsonyfa körüli mesélés ideje. Ez most itt mind elmaradt, ha nagyon szeretném, akkor is csak arra tudom ráfogni a tradíciód megjelenését, hogy Hedvig és Helga együtt sütögettek délelőtt, ami végül is közös elfoglaltság, de ezt ide így én túl kevésnek érzem. :(

    KARÁCSONY SZELLEME: 10 pont
    Nekem teljesen át tudtad adni a meghittséget, volt valami végtelenül kellemes és lágy abban, ahogyan a szereplőiddel bántál. Számomra teljesen átjött a választott hangulatod és közben mégsem éreztem úgy, hogy túl sok lenne a rózsaszínű cukormáz. Ez tejesen rendben volt, béke és nyugalom áradt a szereplőidből, az egész történetedből. :)

    TITKOS KULCS: 10 pont
    Az egészen biztos, hogy ez került a középpontba, erre építetted fel az egész történetedet. Kicsit talán túlzásba is vitted, háttérbe szorult a cselekmény, ráadásul egy mézeskalácsot megsütni azért nem olyan hatalmas boszorkányság. Főként, ha még egy kis mágia is besegít a dologba. ;) De ám legyen, ebbe igazán nem szeretnék belekötözködni, úgyhogy jár a maximális pontszám.

    ÖSSZBENYOMÁS: 5 pont
    Összességében egy igazán kellemes történetet kaptam tőled, egy megmosolyogtató, könnyed délutáni olvasmányt. Nem az a fajta, ami egészen el tud varázsolni és arra ösztökél, hogy sokszor újra olvassam, de ez teljes egészében az én hibám, nem a tiéd. Viszont egy kihívásra ez nem feltétlenül elég. Maradjunk annyiban, hogy nálam jó lóra tettél, mert el tudtál andalítani a hangulattal és így nem zavart, hogy a cselekmény rovására ment a mézeskalács sütés részleteinek taglalása, de azért máskor lehet, hogy jobban jársz, ha ennél picit többet nyújtasz az olvasóidnak. :)

    Köszönöm az élmény, kíváncsian fogom várni a leleplezést, mert nagyon remélem, hogy később még olvashatok majd tőled az alapítókról. :)
    DaeMoon, zsűri tag (Kritika klub tag)

    VálaszTörlés
  11. 1. Karácsony-faktor: 9
    2. Összbenyomás: 8
    3. Összkép: 9
    4. Szereplők kulcs: 10
    5. Páros-kémia: 9
    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 9
    7. Karácsony szelleme-kulcs: 9
    8. Titkos kulcs: 10
    Számomra szokatlan szereplőválasztás volt. Miután elolvastam a történetet, kedvem támadt sütni valamit. Félig varázslattal. Azt egyébként nem tudom elképzelni, hogy a Roxfort alapítói, két rendkívüli boszorkány ne boldogulna a mézeskaláccsal, és szerencsétlenkednének a konyhában. (:
    Angel8

    VálaszTörlés
  12. Sziasztok! Én írtam a történetet, csak nem tudok válaszolni, így hát megjegyzésben reagálok a kritikáitokra. Remélem nem gond (-: Először is: sajnálom, hogy ennyit késtem és be kell vallanom, eredetileg nem is nagyon volt akaratom válaszolni. Tudom, nem szép dolog ez, de végül meggondoltam magam róla. Remélem nem haragszotok. Sorrendben válaszolnék.

    Stoobie-nak.
    Semmi gond, már nekem sem tetszik a történet. Ne fogd a korodra, mindegy is (-: Majd legközelebb jobban sikerül írnom. De igazán nem lett volna muszáj végigszenvedni, ha nem tetszett, mert nem az volt a célom, hogy valakinek rosszat okozzak.
    1) Nem tudom, miért nem jött át a hangulat, mindenesetre legközelebb majd igyekszem jobban belevinni. Ez most szerintem sem sikerült olyan nagyon, így utólag főleg.
    2) E köré akartam építeni, majd legközelebb jobban meggondolom, hiszen már ehhez úgyis késő. Nem tudom, akkor milyen történet szál "jönne be", de majd valamikor ezt is sikerül megragadnom, remélem. Eredetileg ezek a főzős pillanatok meghittnek lettek szánva, bár most már látom, hogy nem úgy sikerültek.
    3) Igen, a párbeszédekkel való kapcsolatod egy picikét már tapasztaltam, hiszen te bétáztad az üstös történetemet (-: Sajnálom, volt bétám is, ez a történet került is fel előbb, és emlékszem, hogy anno valaki nekem mondott egy olyat... de inkább nem mentegetőzök (-: A szétszabdalás pedig nálam valamiért alap, mert az én szemem pedig pont a nagyon "egybelevő" szöveget nem bírja olyan könnyen. Sajnálom, nem tudtam, hogy nem lesz olyan jó, és itt változtatást se sokat tudok ígérni - remélem ettől nem tűnök "én úgyis mindent jobban tudok" fajta kamasznak.
    4) Igen, én választottam őket, de nem azért, hogy könnyebb legyen a dolgom. Ennek oka az volt, hogy már korábban is akartam írni velük egy történetet, csak valahogy nem jött össze, most pedig itt volt egyszerre az ötlet és az alkalom. Igyekeztem azért belevinni a már megismert személyiségüket és azt, amit a házuk alapján tudunk róluk. Így lett Helga kicsit bénácskább, aranyos(nak szánt) karakter, Hedviget pedig komolynak, kicsit mogorvábbnak próbáltam meg feltüntetni. Majd legközelebb jobban sikerül, remélem. De azért gondolom nem 100% baj az, ha nem a legismertebbek a főszereplőim... na jó, ez nem mentség. Sajnálom, ha ez nem jött be, esetleg olyan dolog volt, ami kilökte a lógásra kész történetem alól a széket. Legközelebb igyekszem ismertebb szereplőket választani, hátha az jobb lesz (-:
    5) Mutatni igyekeztem, mivel úgy gondoltam, ezt sokkal hosszabban, sokkal bővebben kellene megmagyarázni, ami viszont túlságosan elvitte volna a történetet a Karácsonytól, nem tudom, hogy oldhattam volna meg. Most már talán látok rá egy esélyt, hogyha például itt vallották volna be egymásnak... de az már egy teljesen másik történet. Megpróbálok rájönni a megoldásra (-:
    6) Erre viszont sok pontot kaptam, holott nem is tűnt fel neked. Furcsa egyébként, mert úgy emlékeztem, hogy jelöltem. Viszont örülök, hogy legalább kitaláltad, az azért jól esett. Igen, inkább egy vacsorát, vagy ajándékozást kellett volna megemlítenem mondjuk (a hangulat belevitelén túl, persze) ahhoz, hogy ewz jobban érződjön. A következő karácsonyi történetemben akkor inkább valami ilyesmi lesz. Már ha nem magyaráztam túl mellé.
    7) Legalább a lehetőség meg volt. Ahhoz képest, mennyire elrontottam a történetet, ez se számít olyan rossznak... a sütés centrumságán változtatni most már nem tudok, csak ismételgetni ismételgethetem magam: legközelebb jobban odafigyelek.
    8) Nem szájbarágós akart lenni, mint már fentebb írtam, e köré akartam fölépíteni a történetet, csak hát sajnos ezek szerint elsodorta magával a többi kulcsot. Ezt én is éreztem, úgyhogy tudom, hogy ez "mea maxima culpa". (-:

    Bár most már rájöttem, hogy nem a pontokért írok egy történetet, azért köszönöm a biztatást, és akkor ugye a véleményt is (-: Mint már olyan sokszor írtam, legközelebb jobban oda fogok figyelni ezekre a dolgokra.
    Sybill

    VálaszTörlés
  13. Most válaszolnék Anne Winslow-nak (-:
    1) Azt tudom, hogy többről... csak belevinni voltam képtelen ezek szerint. Az érzések kifejezése lett volna a fő és elvihettem volna még az igazán karácsonyi öröm felé, valamiért mégsem tettem. Talán a véleményektől féltem volna, nem tudom. Sajnálom, hogy nem jött át, legközelebb jobban fog menni, remélem.
    2-3) Itt most vitába szállhatnék azzal, hogy a bétámról kérlek ne mondj véleményt, mert arról nem ő tehet, ha valamit nem jól javítottam ki. Nem tudom, a párbeszédek miért nem voltak életszerűek? Ezt elfogadom és valahol igazat is adok neki, de nem értem, hogy miért... próbálok rájönni. Akár nyugodtan írhatsz, mert érdekelne (-: Szerintem kicsit gyerekesek lehettek... szerinted is ezért volt életszerűtlen?
    4) A kisebbségi-komplexus pedig nem is kizárt és én úgy gondoltam, ez a viselkedés elképzelhető abból kifolyólag, hogy mindig a tökéletes teljesítményre vágyik. Azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy bár sok már dolog megy neki, - ennyire ismerjük, tudjuk, hogy okos, - de a főzés mégsem megy és hogy ő ezt nehezen viseli. Valószínű, hogy ez alapból nem volt kiérezhető a történetből, sajnálom, hogy elrontottam. De megjegyzem, hogy ezentúl majd igyekezzem úgy előhívni a személyiségeket, hogy hihetőek legyenek.
    5) Nem azért írtam, mert az a menő. Sőt, én azt hiszem - legalábbis eddig úgy éreztem - hogy a femslash-t még a slasherek közt se mindenki szereti. A biztatást viszont köszönöm (-: bocsánat, hogy nem tudtam előhozni, pedig próbálkoztam az apró jelekkel.
    6) Köszönöm, hogy így gondolod, bár lehetett volna benne ott egyértelműbben is... mindenesetre (nem csak ettől a kritikától) kicsit bizakodó vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez a pont nem lett olyan rossz. (-:
    7) Akkor ezek szerint a pár, soknak szánt kicsi kevés volt. Nem tudom, miért érezted azt, így nem mondhatom meg, mivel tudnék rajta legközelebb változtatni, de majd erre (is) figyelek.
    8) Lehet, hogy túl gyerekesre sikerültek, valószínűleg ez lesz a gond. Ismét csak "majd legközelebbrét" tudok ígérni, de ez egy fontos pont és előkelő helyet foglalna el a "legközelebb mit javítsunk ki?" listán.
    Mindenesetre köszönöm a kritikát!
    Sybill

    VálaszTörlés
  14. Bocsánat a szünetért, most válaszolnék akkor Kyra Flowernek/Kyrapernek.

    Először is köszönöm szépen, nem számítottam rá, hogy ezt fogod írni a rajzról, örülök, hogy tetszett ^^ de magadat ne írd le, ezt muszáj volt megjegyeznem.
    1) Örülök annak is - szóismétlés örökké... - hogy téged átjárt, és igazat adok neked ezzel, hiszen a legtöbb olvasónak ez a része nem jött át eléggé. Sajnos a hangulat megmutatása nem írom mi okból, de tényleg nehézkes lett volna jobban belevíve, mindenesetre annyit ígérhetek, hogy 'majd legközelebb...' Ez szállóigémmé fog válni, komolyan.
    2)
    Ha nem lett volna kihívás, kevéssé lett volna kevés? Nem pimaszkodásból mondom, csak kérdezem. Viszont örülök, hogy ezt megírtad, mert ezt meg tudom jegyezni magamnak az elkövetkezendő alkalmakra; a szereplők alaposabb bemutatása/kibontása ezentúl jobban eszembe fog jutni. Köszönöm szépen.
    3)
    Sejtettem, de képzeld, a boldog, sárga függöny szándékos volt :D szerintem a tárgyakat is el lehet látni emberi jelzővel, pontosabban én ezt kifejezetten hugrabugosnak éreztem, amikor írtam, de ha nem, hát nem ^^ Átolvasni sajnos valószínűleg egy jó ideig nem fogom, mivel most már olyannyira nem tetszik a történet, mint amennyire jónak éreztem az elején. Ezek szerint viszont akkor kicsit összekevertem a mondaton belül az alanyokat, nem? Vagy csak a helyesírási hibáimra gondolsz? Azokat igyekszem tartani. (Végre a hetedikes anyagnál járunk nyelvtanban az új tanárral, úgyhogy azt hiszem javulni fogok, persze tudom, hogy ehhez önerő és szorgalom is kell.)
    4)
    Akkor szerinted is túl gyerekesek lettek, igaz? Szerintem valakinek írtam már, (vagy sem), hogy ez inkább az aranyosság történetbe való belezsuvvasztását akarta mutatni. Viszont igazat adok neked abban, hogy már érezni kellett volna bennük a leendő Alapítókat, amihez akkor bizonyára az iskola megépítésének célja még édes kevés. Majd legközelebb... de megjegyzem ezt is, mert ezt a két szereplőt ezek után nem rejthetem el a fiókom mélyére azokkal a címszavakkal, hogy "elrontottam őket, ne is kerüljenek többet a szemem elé". Röviden és érthetően megfogalmazva: köszönöm szépen, azt hiszem megértettem.
    5)
    Választottam, nem kaptam, de köszönöm (szóismétlés...) Nem tudom, az izzást hogy mutathattam volna meg, pontosabban: egyáltalán milyen az az izzás? Bocsánat a bugyuta kérdésért, máshol utána kell járnom, de azon túl, hogy ilyet még nem éltem át (akkor ugye minek is írok szerelmes ficet?), nem is olvastam még szerintem soha, pedig annyira nem vagyok olvasatlan, mint amennyire valaki számára tűnhetek. Ez nem sértődés volt! Sőt, örülök, hogy számodra ilyennek tűntek. Én csak egy könnyed, fluffos kapcsolatot akartam ábrázolni, amihez a harmónia közelebb is áll szerintem az izzásnál, tehát ez már egy negyed/fél sikerként is elkönyvelhető ezen a téren, nem? Bocsánat, csak bizakodó vagyok.
    8) Jogosan érezted az izzadság szagot, mert bevallom, a végére már részben a hosszért dolgoztam, és a kulcsos megérzéseddel sem állsz olyan messze a valóságtól.
    Lehet hogy nem elég, lehet, hogy kevés... azért majd még megpróbálkozom a kihívásokkal. Nem tudom, de ezzel arra akartál, vagy szerettél volna utalni, hogy a fluff inkább a magunknak!blogra(/merengőre) írás kategóriája? (-: most minden rossz nélkül. Tehát bármennyire is úgy tűnik, most nem a sértődött kamasz szól belőlem, hanem a tanácsot megfogadni próbáló lányé. Majd a következő kihívás jobban sikerül, és tényleg megjegyzem - főleg a szereplős részt - legközelebbre. Köszönöm a kritikát!
    Sybill Dumbledore, az 'író'

    VálaszTörlés